A romániai belpolitika friss híre, hogy több Hargita megyei és egy Maros megyei település helységnévtáblájának magyar feliratát mázolták le feketére szombatról vasárnapra virradóra. Máréfalva polgármestere szerint „ezt nem magyar ember vitte végbe”. Az érintett települések, az RMDSZ és a Brassó megyei út- és hídügyi igazgatóság is a rendőrséghez fordul.
További információ, hogy hivatalból vizsgálatot indított Hargita megye rendőr-főfelügyelősége a megye több településén lemázolt kétnyelvű helységnévtáblák miatt. A rendőrség rongálás vádjával nyomozott és próbálta kideríteni, ki az, aki a magyar nyelvű feliratot fekete festékkel fújta be négy Hargita megyei településen.
Az RMDSZ az elkövetők felelősségre vonását kérte, kijelentve, hogy a magyar közösség elleni provokációnak tartja ezeket a tetteket, és elvárja, hogy a tetteseket megbüntessék. Közben a tettest kézrekerítették.
Jól kezdődik a „Trianon-év”, hiszen idén lesz a trianoni békeszerződés századik évfordulója. Két szomszédos ország egyike gyászévnek nevezné, a másik örömünnepet készül ülni. Mindkét ország provokációnak nevezi a szomszéd kezdeményezését.
Ám a romániai közpolitikában folyamatosan sorra kerülő magyarellenes lépések azt is mutatják, hogy a román állami elit nem tudja elfogadtatni természetes módon a román kulturális modellt, ezért bürokratikus úton szabályozza azt, véli az RMDSZ elnöke. Ezt a tézist erősíti az úgynevezett zászlótörvény, a kétnyelvű feliratok, a marosvásárhelyi katolikus iskola, a MOGYE stb.
Az sem mellékes, hogy a román állam köztudottan és nem is burkoltan kettős mércével mér. Amit természetesnek tart a románoknál, azt bünteti a magyaroknál. Ennek egyik oka talán az, hogy sok olyan probléma van, amit a románok és magyarok őszintén soha nem beszéltek meg. Bizalmatlanság jellemzi az emberek, a közösségek viszonyát, ami a megértés hiányából fakad, és ez az együttműködést is akadályozza. Együttműködés nélkül pedig nincsen fejlődés. Magyarán: hiányzik a kölcsönös respekt. Talán sohasem értették az RMDSZ elnökjelöltjének kampányszlogenjét.
Mindig fennáll a visszarendeződés veszélye. Miután a NATO- és EU-csatlakozás feltétele volt, hogy Románia rendezze a viszonyát a szomszédos államokkal, Bukarest a kisebbségi jogok tekintetében elment egy bizonyos szintig, de ezeket sohasem gondolta őszintén, és nem is váltotta be. És tapasztalat, hogy amint a demokratikus berendezkedést vissza lehet fordítani, úgy a kisebbségi jogok tekintetében is lehet visszalépni. Például a tulajdonjog, a nyelvhasználati kérdés vagy a tuti „vörös posztó”, az autonómia kérdése ügyében.
Ez az év is jól kezdődik!
