Észrevenni, továbbadni a jót

Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, és az lesz majd az egész népnek! – mondja az angyal a pásztoroknak betlehemi pusztában (Lk 2, 10). Nem akármilyen örömről van szó. Igazi karácsonyi örömről, mely természetes, mégis természetfeletti. Egy születés öröme. Jézus születése öröm. Öröm az, hogy Isten nem távoli, hanem közeli. Biztonságot, elfogadottságot sugalló öröm. „Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik engedik, hogy üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm…” (Ferenc pápa: Az Evangélium öröme, 1.) 

Jézus minden szava a jóról való beszéd. Az Atya öröméről, jóságáról, gondviseléséről és irgalmáról szóló örömüzenet. Jézus folyamatosan a békét és a megbékélést hirdeti. Bízik az emberben. Nem arról beszél, hogy milyen nehéz idők járnak, nem panaszkodik, nem ítélkezik, nem támad senkit. Nem kelt pánikot, inkább derűt, nyugalmat áraszt… Nem ijesztget, nem riogat, nem bizonytalanít el. Nincs erőszak szavaiban, tetteiben, mégis erő áradt ki belőle (Mk 5, 30). Meg vagyok váltva! Alapvetően és mélyen. És ez a jóság most is itt van bent, bennem, a szívemben. Olyan mélyen, hogy semmilyen fájdalmas múlt, semmilyen sérelem vagy megbántás, a sok rossz cselekedet nem érte el, nem vette el tőlem. Még az ősbűn, az áteredő bűn ereje sem… Jézus megváltott. Igen. Övé vagyok igazán. Bűneim ellenére is szeret, jónak mond engem, ezért gyógyít, vigasztal.

A jóról való beszéd és a jó továbbadása persze nem jelenti a rossz dolgok, a fájdalmak, a negatív tapasztalatok elfedését. Az ép elme és az egészséges lélek felismeri, mikor van nappal és mikor jön el az éjszaka. Vagyis bőrünkön és lelkünkben is tapasztaljuk, ami fáj, ami idegesít, ami sértő, ami igazságtalan… Mi nem segít ilyenkor? A fájdalomban való megmaradás, az önmagamba való bezárkózás, a bűnbakkeresés, a magyarázkodás, a panaszkodás, a nyers szavak, idegesség… Mindez nem emel fel. Mi segít akkor? A gerinces, bátor, hitből fakadó szembesülés… valamivel, bármivel, mindennel. A valósággal. Épp az a valóság, ami itt és most van. Bennem és körülöttem. Mit látok? Mi van bennem? Mi vesz körül? Látod a jót? Nézd csak… van jó is! Igen, van fájdalom, szenvedés… Együtt vannak. De látod a jót? Ha látod a jót: mondd el! Most rögtön. Írd le magadnak, hogy ne felejtsd el. Készíts listát a mai jó dolgokról. Jó dolog, hogy élsz. Jó dolog, hogy szuszogsz. Jó dolog, hogy beszélni, járni tudsz. Jó dolog, hogy most épp újságot olvasol. Jó dolog, hogy a jóra figyelni tanulunk… És jó dolog, hogy tanulhatunk a jóról beszélni, a jót észrevenni, a jót továbbadni. Ha találkoztál a jóval,  segít, ha megfogalmazod és elmondod egy testvérnek. Mert ha látod a jót, a másik ember testvér. Személyesen, találkozásokban, e-mailben, sms-ben… a jót add tovább, oszd meg testvéreiddel! A fájdalom nyelvezete pedig ezután nem az értelmetlen panaszkodás vagy nyers szavak lesznek, hanem inkább a tiszteletteljes kérés, közös gondolkodás, közös útkeresés.

Soroljuk fel esténként, mi minden jó történt ma velünk. Istenem, köszönöm, hogy élek, hálát adhatok, hogy tapasztalom a jót, ami éltet engem. Anyut, aput, a testvéremet, gyermekemet, a napot, a munkát, pihenést, játékot, mindent. Beszéljünk a jóról, ami a miénk. Ami adott. És beszéljünk arról is, ami még lehetne, fogalmazzuk meg tiszteletteljes kérés formájában egymásnak, keressük a közös utakat, lehetőségeket. És közben figyeljünk erre: lélekkel átitatott szavakkal forduljunk egymáshoz, és „ne a mi ösztönös természetünk, hanem a jóság hatása irányítson minket”. Jó?

Csaba testvér mesélte: Szovátán ül egy kislány az asztalnál. Szomorúan néz maga elé,  nem eszik. Miközben megsimogatja őt, megkérdezi tőle: Mi a baj? „Senki sem biztat, hogy egyek…” – jön a válasz. Biztassuk és bátorítsuk egymást! Keressük szemünkkel a másik tekintetét. Álljunk meg egy szóra egymás mellett. Mise végén nézzünk körül, ki nem jött ma közénk? Mi lehet vele? Mondjuk el, hogy mennyire várjuk közénk. A szeretetteljes figyelem belső erőket szabadít fel, és képesek vagyunk továbblépni, célokat kitűzni, közösen előre haladni. 

Ez a jónak, az örömnek a születése. Ezt hozta el Jézus ebbe a világba. Karácsonyra nem kérek tárgyakat, cuccokat, csili-vili ajándékot. Isten önmagából adott ennek a világnak: Szent Fiát adta nekünk. Te is tudsz ajándékozni magadból valami jót. A jó benned van, tudod? Boldog karácsonyt!

Szénégető István római katolikus plébános