Igazán nem a hőhullám elől menekültünk északra. Bár ott sem kímélt a hőség, norvég viszonyok között dögmeleg volt: 29–30 Celsius-fok. Sőt menekülésről szó sem volt. Régtől elhatározott volt, hogy felkeressük a norvég rokonokat. Van ilyen. Irodalmi emlékeim szerint Karinthy Frigyes hasonló rokonsággal büszkélkedhetett. Nos, a büszkélkedés mindenképpen indokolt, ugyanis Norvégia szép ország, nagyon szemrevaló. Ám a közhelyek helyett inkább arról, hogy mi fogott meg ebben a távoli (két és fél órás repülőút Kolozsvárról Oslóig) hatmillliós Európa-széli országban.
Oslo nagyváros, de egyetlen általam felkeresett metropoliszra sem hasonlít. Valahogyan természetes, nem annyira kicentizett és beépített, mint például a közép-európai fővárosok. Levegősebb, zöldebb, emberbarát, változatos, meglepő fordulatokkal, harsányság nélküli, élhető falvak és elegáns házcsoportok baráti egyesülése. A faépítészet emlékei mindenütt, erdő és rétek szakítják meg a városi tájat, kanyargós utak, olykor egy-egy közúti alagút, vidékies hangulat és látkép fogad lépten-nyomon a szó legnemesebb értelmében.
Első napunkon, amint a metróból kiszálltunk szállásunkat megkeresni (izgalmas mérkőzés a gps és az emberi találékonyság között), egy hatalmas szurkolói tömegbe botlottunk, keveredtünk. Feleségem azonnal vásárolt egy vörös-fehér baseball sapkát, már nehogy kilógjak a tömegből. A világbajnokságban bátran és jól menetelő norvég fociválogatottnak drukkolt a tömeg. Fegyelmezetten sorba álltak, kilométereken át, hogy bejussanak a város főutcáján kialakított szurkolói zónába a nagy kivetítők elé. A norvég zászló jól megfért a szivárványossal, amelyet mindenütt láthattunk, ui. az országban számos helyen volt melegfelvonulás, Skandináviában a nyilvános szivárványozás egész június hónapban tartott. Természetesnek veszik. Különben is az öltözékek, frizurák, testfestés teljes tobzódásában gyönyörködhettünk. Itt ez a szabadság, egyenlőség, sokszínűség egyik megnyilvánulási formája, persze ebben a tizen- és huszonévesek járnak elöl, de a túlkorosak között sem ritka a szabadság imitálása. A főváros nagyszámú bevándorlót foglalkoztat a szolgáltatásokban. Az utcákon ott kavarog a föld teljes etnikai kínálatának mintakollekciója.
Hotelszobánk a minimálisra redukált lakódoboz a negyediken. Azért van recepció a földszinten, és megvan a segítőkészség, amire rá is szorultunk, ugyanis egy vasárnap este nem tudtunk behatolni a szobánkba, mert a bejárati ajtóra merőleges fürdőszoba ajtaja kinyitott állapotában akadályozta. Hívtak műszakiakat, tűzoltókat (nem jöttek ki, mert nem forogtunk életveszélyben), végül két izmos fiatal műszaki mentő (egyik ún. kaukázusi, a másik nem) hosszas kísérletezés után egyszerűen berúgta az ajtót. Most már értettem, miért olyan sikeres a norvég labdarúgó–válogatott. (Na meg a betörőtechnikából is kaptam leckét.)
Viking hajómúzeumban jártunk, és városnéző busszal többször is körbekarikáztuk a várost, (az alapos megismerés sine qua non-ja), felkerestük a királyi palotát, szép és egyszerű épület, a király nem tudott fogadni, de parkja kárpórolt az elmulasztott audienciáért, voltunk a történeti és etnográfiai múzeumban, ahol az egykori norvég gyűjtők, utazók, tengerészek, tudósok ritkaságokban gazdag gyűjteményének darabjait (Brazíliától Polinéziáig) és a norvég múlt emlékeit bámultuk, találgattuk, fotóztuk.
Az ország Svédországtól elszakadva végül 1905-től önálló állam. Alkotmányos királyság. A másik két skandináv ország nyelvét értik, beszélik, csak helyesírások különböznek egymástól. Zászlójukban ott a kereszt. Remélhetőleg, nem fogják kérni a muszlim bevándorlók és már bennszülöttek ennek kitörlését a nemzeti szimbólumok közül.
Ígérhetem a folytatást, annyit azonban még hozzátennék, hogy tovább akartunk
utazni egy kis hegyi faluba, ahol rokonaink élnek (nem nyelvrokonaink, ui. senki nem beszél magyarul), de vonatjegyet nem lehetett azonnal vásárolni. Előzetes bejelentkezés után a hotelportás segítségével szereztünk vonatjegyet online. Ugyanis Norvégiában nem szégyen vonaton utazni. Népszokás. Kényelmes. És a környezetkímélés egyik formája, ámbátor az utakon – tapasztalatunk szerint a rendszámok alapján (E-vel kezdődő gépkocsirendszámok) – rengeteg az elektromos és hibrid kocsi.
