Sokan úgy látják, mintha nem is lett volna kampány az utóbbi hetekben, mert a megváltozott törvénykezés szűkebbre szabta a szavazatvadászat határait.
Hajrájába ért a helyhatósági választási kampány, és itt van a négyévente egyszer megkapott esély, amikor a választónak lehetősége van szavazatával dönteni a felkínált lehetőségek közül, hogy kit küldene a helyi tanácsba, illetve a polgármesteri székbe.
Sokan úgy látják, mintha nem is lett volna kampány az utóbbi hetekben, mert a megváltozott törvénykezés szűkebbre szabta a szavazatvadászat határait. De sajnos így is jócskán szembesülhettünk olyan kampányígéretekkel, amiket egyszerűen nem lehet betartani, mert a valóra váltásukhoz nem elég a helyi vagy a megyei tanács, hanem felsőbb szinteken hozott döntésektől függnek az adott ügyek. Ráadásul sokszor az intézményrendszer működését a képzettségük vagy szakmai hátterük alapján biztosan ismerő jelöltektől kaptunk ilyen ígéreteket, amelyek nyomdafestéket tűrő jelzővel is csak átverések. Tehát, noha szigorúbbak lettek a kampányfeltételek, ettől még a választási harc nem lett tisztább, sem a politikum tisztességesebb. Még olyanok sem, akik újonnan csatlakoztak a mezőnyhöz…
A hajrára még a bukaresti amerikai nagykövet is megszólalt a vasárnapi választások margóján, arra kérve a választókat, hogy ne szavazzanak korrupciós bűnvádi eljárás alatt álló jelöltekre. Ezt hamarabb is lehetett volna mondani, annak a kockázatával is, hogy a pártok esetleg felháborodva számon kérték volna a diplomatától a belügyekbe való beleszólást. Bejáratott demokráciákban közpénzek magánzsebbe térítéséért vizsgálat alatt álló közszereplő nem indulna újabb mandátumért a vádak tisztázásáig. Nálunk ezt is lehet, sőt, többet is. A minap a választási hatóság alelnöke nyilatkozta, hogy egész sor jelölt mandátuma válhat automatikusan semmissé a választások után, mert az illetők az alkotmányban előírt választhatósági feltételeket nem teljesítik. És efelett a csupa jogászból álló választási bizottságok siklottak át. Ha ilyen szellemben hoznak és felügyelnek szabályokat, nincs abban semmi csoda, ha tartalmas programok helyett inkább jelöltek közti mocsárháborúra hasonlított az utóbbi hetek kampánya, kevés kivételtől eltekintve.
Vasárnap viszont egyedül a miénk, a négyévente döntési lehetőséget kapott választóké a hatalom. Most kérhetjük számon a múltban be nem tartott ígéreteket, és adhatunk hatalmat azoknak, akikben megbízunk, hogy jól tudják igazgatni helyi szinten az ügyeinket, tudjanak változtatni a dolgok menetén a városban és a megyében. Mert ránk fér a változás. De erre csak akkor nyílhat valós esély, ha élünk az egyfordulós polgármester-választás lehetőségével, és a leendő városgazda mellé olyan képviselő-testület kerül a helyi tanácsba, amely tud csapatként dolgozni. A négyszáz éve szabad királyi várossá vált otthonunkat van esély jobb útra terelni, de ehhez okosan kell döntenünk és cselekednünk a választófülke magányában.
