Értelmezés kérdése?

A MAMŰ Gyergyószárhegyen és Marosvásárhelyen

A vártnál kisebb visszhangja volt a MAMŰ mostani marosvásárhelyi kiállításának. Hat évvel ezelőtt, amikor 35. évfordulóját ünnepelte városunkban az 1984-ben önmagát kényszerűen feloszlató avantgárd csoportosulás, illetve az abból utóbb Magyarországon népes tömörüléssé kinövő MAMŰ Társaság Kulturális Egyesület, a Kultúrpalotában és a Bernády Házban is számos érdeklődő jelent meg a megnyitón. Ezúttal pont azok a nemzedékek hiányoztak a tárlatnyitóról, amelyek a legkíváncsibbak és a legnyitottabbak kellene hogy legyenek az kísérletező, újító kedvű alakulat munkái iránt. A közönség idősebb része, amelyik jelenlétével megtisztelte az eseményt, a Gyergyószárhegyi Művésztelep iránti megbecsülését is jelezte részvételével. A kiállítás ugyanis elsősorban a gyergyói település rangját növelő Kulturális és Művészeti Központnak köszönhető, amely szokatlan módon rövid idő alatt másodszor mutatkozott be a Bernády Galériában. Az idei második bemutatkozásukkal a művésztelep kapcsolatrendszerének újabb ígéretes kiteljesedését akarták megismertetni a marosvásárhelyiekkel. A legfontosabb tudnivalókat Ferencz Zoltán, a központ művészeti vezetője részletezte az április 4-i rendezvényen.

A ma már több mint 200 tagot számláló MAMŰ egyesület, Magyarország legnagyobb ilyen alakulata szerződést kötött a szárhegyiekkel, hogy náluk, a művésztelepen éves rendszerességgel alkotótábort biztosítanak a MAMŰ-tagság számára. Az együttműködés mindkét fél részére kedvező. Szárhegy gazdagodik egy olyan alkotócsapattal, amely nemzetközileg is jegyzett, kiváló művészek időszakos, aktív jelenlétével hosszú távon termékenyítheti meg az ott zajló tevékenységet, és szervesebben bekapcsolódva az anyaország kulturális vérkeringésébe, öregbítheti a művésztelep hírnevét, a MAMŰ pedig olyan ösztönző környezetet nyújt tagjainak nyaranta, amelynél ihletőbb helyszínt az egyesület alapítási háttere tekintetében is aligha lehetne találni. A társulás azt is elősegíti, hogy a MAMŰ-sök folyamatos és élő kapcsolatot tartsanak a határon túli alkotókkal. 

Az első ilyen táborozás egyértelműen sikeresnek mondható, annak termését hozták el a Bernády Házba. Az anyagot olyan művekkel is kiegészítették, amelyeknek szerzői ugyancsak MAMŰ-tagok, de munkáik nem ebben a táborban, hanem korábbi gyergyószárhegyi tevékenységek nyomán váltak a gyűjtemény részévé. Az Értelmezett reláció címet viselő tárlat a vizuális művészetek különböző válfajaihoz sorolható 27 festményt, grafikát, printet, plasztikát, installációt tárt a nézők elé. A táborozók között voltak egykori vásárhelyi alapító tagok, úgynevezett ős-MAMŰ-sök, mint Elekes Károly és Nagy Árpád Pika, akik már régóta az anyaországban élnek, alkotnak, és olyanok is, akik jóval fiatalabbak, magyarországi születésűek, meg olyanok, akik itthon maradtak és Erdély az éltető elemük. Többen sokfelé megfordulnak a világban, nemzetközi babérokra, rangos elismerésekre is szert tettek, de Szárhegy visszatérő vendégei. Daradics Árpád, Pető Hunor, Posta Máté, Zakariás István, Ferencz S. Apor, Szigeti Gábor Csongor, Koroknai Zsolt, Fekete Tibor, Lipkovics Péter, Mayer Éva, Papp Ildikó, Gesztelyi Nagy Zsuzsa, Taskovics Éva, Vass Sándor és a már említett vendéglátó, a gyergyószárhegyi Ferencz Zoltán remélhetőleg még gyakran áll majd érdekes, egyedi, netalán provokatív munkáival, objektjeivel, installációival, videóival, vegyes technikájú, konceptuális alkotásaival a marosvásárhelyi közönség elé. Az Értelmezett relációk cím a kortárs művészetekben kevésbé jártas tárlatlátogatókat netalán el is riaszthatta, ezt egyébként az magyarázza, hogy a rendszerteremtő szándékkal létrehozott művésztelep nyitó táborát a halmazelmélet fogalma köré szervezték, annak törvényszerűségeit, logikai, struktúraelméleti megközelítését ajánlották a részvevők figyelmébe, anélkül, hogy kötelező feladattá tették volna az ezzel való foglalkozást. Ehhez képest a kiállított munkák címük, megoldásaik, felfogásuk, hangulatuk szerint meglepően közönségbarátnak bizonyultak. Az irónia, a humor, a játékosság sem hiányzott a kiállításról. Érzékelhető ez akkor is, ha csupán néhány címet sorolunk: Csillagok, csillagok (Elekes Károly), Boleró, ahogyan János szeretné (Daradics Árpád), Áldozat (Nagy Árpád Pika), Szotyi (Papp Ildikó), Trombitahang csendje (Bob József), Trisztán és Izolda (Pető Hunor), Bedrótozott táj (Koroknai Zsolt), Csodák csodája (Fekete Tibor), Sárfelhő (Lipkovics Péter), Hommage a Jasper Johns (Zakariás István), Végvári vitéz E. K. (Posta Máté), Reciklált emlékek (Ferencz S. Apor), Én (Ferencz Zoltán), Fűnapló (Vass Sándor). De mindezt, aki el se ment a kiállításra, nem is tudhatja. Alighanem nagy adag előítélet is oda sorolható a távolmaradás lehetséges okaihoz.