Az idén a körte volt a menő. Téli csemege gyanánt fordult elő viszonylag nagy gyakorisággal.
Az idén a körte volt a menő. Téli csemege gyanánt fordult elő viszonylag nagy gyakorisággal. Barna vagy sárgásbarna változatban, ha villanykörtéhez akarnám mérni, melyről nevét nyerte, inkább hatvanas-százas körtéket fogyasztottunk, mint kétszázasokat. Ráadásul még az áruk sem volt borsos. Bár borsos körtét még nem láttam a tévék számomra végtelenül unalmas főzőműsoraiban. De nem kizárt, hogy már ki van találva, ahogy van dán sós cukorka, alföldi paprikás fagylalt és Habsburg-ellenes csokoládéval bevont bécsi szelet.
A korábbi években – ebből egyfajta történelmi fejlődésgörbe rajzolódhat ki – a tél hosszú, unalmas és hideg hónapjai almákkal teltek el. Jonatán vagy golden delicios, citrom- vagy ponyikalma, ezt majszoltuk, cikkeztük fel, reszeltük, tettük tányérra, a tévé előtt ropogtattuk. Még az ősszel beszereztük, jobb helyeken, ahol még akadt pince, bevermelték, lejártak naponta, zseblámpa sugarában választották ki a nékik tetsző, magát kelletőt. S a konyhában derült csupán ki, ha tévedtünk vagy választásunk tényleg az arra érdemesre esett. (A múltkoriban egyet felcikkeztem, de három óra után sem volt hajlandó megbarnulni. Tele van nyomva tartósítószerekkel, antioxidánsokkal?)
Egy későbbi időben a narancsok tettek különös fontosságra és értéktöbbletre szert. Emlékszem például, a Tutunban (kávéház a Bolyai utcában, ha nem tudnád, te utószülött) egy kora télen 13 lejért vásároltunk egy kilót. Nagy diadallal vittem haza, és napokig csak néztük, arra gondoltunk, csuda gazdagok vagyunk, itt van már a karácsony, és akármelyik percben megbonthatunk egyet, de talán, sőt, mi több, pláne kettőt is. Végül, mire rászántuk magunkat, felbontottuk, nos, addigra a leve elpárolgott a porózus héján keresztül (cáfoljanak a botanikusok, narancsforgalmazók, ültetvénytulajdonosok, ha nem így lenne), valami száraz vacakot majszoltunk, és nem mertük még önmagunk előtt sem bevallani fukari ostobaságunkat.
Narancsot szabadon, sorok és tömegvetődés nélkül, minden utcai árusnál kaphatóan először 1986-ban láttam Budapesten. Apámnak a kórházba folyton narancsot hoztak az erdélyi menekült barátai, tele volt az éjjeliszekrénye, haza is vittem, kicsavartuk a levét és korlátlanul lehetett inni cukor nélkül, rostosan, ahogyan a diétásnővérek javallják. (A natúr narancs íze hosszan elkísért még a rendszerváltás utáni hupikék szörpikék világába is, de lassan kiveszett belőlem a vágy, elhalt, mint a szakítással végződő diákszerelmek.) Mentségemre jegyzem meg, hogy soha – még a legmélyebb Csao-típusú nyomorban sem – fanyalodtam a Bem-bem vagy Fructo nevű merényletre. Bocsánatért esdeklem azoktól, akik a fentebb említett szukkokat – Vásárhelyen két kával ejtendő – ennek ellenére is kedvelték, fogyasztották, napi vásárlás tárgyát képezte pénztárcájuk soványítása árán.
Te is tudod, ezután menetrendszerűen következett a kivi- vagy a banánkorszak, amely még most is tart, olyan közönséges lett a banán, hogy már el is felejtettük, hogy a rendszerváltás óráiban a szabadság szinonimája, szimbóluma lett, jelképgyümölcsévé nemesedett. (Mesélik, hogy 1949–1950-ben Révai elvtárs, a Rákosi-korszak ideológusa a Magyar Állami Operház páholyában egy egész politikai osztály csodálata közben felbontotta és elmajszolta az egyetlen, Magyarországra érkezett banánt. A politikai osztály, az ÁVO sem látott már évek óta ily ritka trópusi gyümölcsöt, legfennebb ha banánhurkásra verték az osztály ellenségét.)
És most a körte. Nem tudtam kideríteni származását, ugyanis mondták nekem néhány évvel ezelőtt körtészek és mezőgazdák, hogy honi körtefáinkat valami különös betegség (tűzhalál?) támadta meg, és jelentősen megritkult a körtefaállomány. Sőt, a körte kikerült a naponta fogyasztható gyümölcsfélék kínálatából. Ám az idén változott a kép: kiváló, zamatos, édes télikörte árasztotta el piacot; A-nak az óvodában uzsonna gyanánt gyakran pakolnak fel körtécskét, amit aztán megosztva fogyasztunk el, csak meg ne hallja az óvoda géhás vezetősége, az ENSZ élelmezésügyi főbiztossága, a FAO és más szakosodott főhatóság és büntetésvégrehajtó szerv.
És a matektanároknak üzenem, igenis össze lehet adni körtét az almával, például egy isteni gyümölcssaláta keretében, tetézve naranccsal, kivivel, ananászkonzervvel és rumos meggyel. (Tetszés szerint bővíthető a halmaz.)
