Értékes díszítőfestésre bukkantak a szentgericei templomnál

Tizenhetedik századi díszítőminták is előkerültek

Nem remélt művészettörténeti elemekre bukkantak az ősz folyamán a szentgericei unitárius templomnál: a nagyszabású felújítás során 17. századi falminták kerültek napvilágra, továbbá befalazott ablak és ajtó is. A következő évben ezt szeretnék teljesen feltárni és helyreállítani.

A műemlék templom felújítása és egyes elemeinek restaurálása több éve kezdődött el, és többnyire a magyar állam finanszírozásával folyik. A templombelső és a tetőzet helyreállítása után idén elkezdték a falak külső felújítását, a jelenlegi munkaszakaszokat is az anyaország kormánya támogatja tízmillió forinttal a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány révén, és ebből fedezték az ősszel folytatott falkutatásokat is – mondta el lapunknak elöljáróban Varró-Bodoczi Barna lelkész, aki a felállványozott falakon végzett munkát is bemutatta. 

A javítást megelőző falkutatás során bukkantak rá a keleti és északi falon körülfutó díszítőmintákra, így született döntés ezek bemutatásáról. Az idén a szentélyen munkálkodtak, de a kedvező őszi időjárás lehetővé tette, hogy a templomhajó falán is dolgozzanak, azonban november végén abba kellett hagyni a munkát. A következő évben folytatják a nyugati és déli oldalon. A restaurátorok a kőművesmunka előtt elkezdték a minták feltárását, így láthatóvá váltak a falakon körülfutó egymásra festett minták. 

Ezek mellett előkerültek a templom koronkénti építészeti változásait bizonyító nyomok: a szentélyen feltártak egy befalazott középkori ablakot, amelyet valószínűleg a 19. század közepén, az orgona építése során raktak be téglával. Ugyanakkor az egykori sekrestyeajtót is megtalálták, amely ugyancsak be volt falazva a vakolat alatt – részletezte a lelkész.

Három mintaréteg létezett

Mintegy másfél hónapot dolgoztak a szakemberek az ősszel a falfestmények feltárásán. Kiss Lóránd marosvásárhelyi restaurátor előzetes kutatásai alapján arra következtettek, hogy léteznek falfestmények a vakolat alatt, de csak most lehetett teljes egészében megtekinteni. Három réteg is van, érdekes módon a legkorábbit találták meg, miután a szentély falán leverték a vakolatot, aztán a hajó északi falának párkányán is megtalálták az eredeti mintákat, ezért itt egy bemutató felületet is kialakítottak. Erre azért volt szükség, mert a szentélyen a rongálódás miatt nem volt egyértelmű a minta.

Az első lépés a feltárás volt, utána konzerválták a régi vakolatot, nem távolítottak el semmit. A konzerválás több különböző beavatkozást jelent, mint például a vakolat rögzítése, az üregek kitöltése egy különleges anyaggal, továbbá a porlékony festékréteg védelme, egy különleges szerrel való bevonása. Amikor a vakolat biztonságban volt, következett a hiányok tömítése, vakolása, majd a színbeli kiegészítés: a színeket kiretusálták (tuffolás), megkülönböztető festést vittek fel vonalkázással (trateggio), pöttyözéssel (ritocco), amely messziről egységes képet mutat, közelről viszont jól kivehető az eredeti és új festés – avatott be a munka részleteibe Szőcs János szovátai restaurátor. 

Így három különböző mintát tártak fel, ebből kettő olyan állapotban volt, hogy rekonstruálni is tudták: az eredeti egy liliomos mintasor volt, amely valószínűleg megkopott, és ezért egy vörös-feketés farkasfogas mintát festettek rá, a harmadik réteg nyomait pedig a hajó párkányán találták meg, egy végigfutó, ugyancsak vörös-feketés sávos mintáról van szó. Ez a díszítés hiányzik a szentélyen, amiből akár arra is lehetne következtetni, hogy a szentélyt valamikor átalakították, vagy visszabontották a párkányzat egyik szintjét.

Középkori ajtók, ablakok

A szentélyen befalazott ablakról a restaurátor elmondta: korai ablak, több ilyen is van ezen az épületrészen. Ezeket felújítják, hogy bemutathassák az érdeklődőknek és a szakmának. Ugyanilyen érdekes a feltárt sekrestyeajtó, amely a protestáns korban elveszítette jelentőségét, ezért befalazták, de beleépítettek egy kisebb kőkeretet, valószínűleg világítóablaknak szánták, amelyet aztán később ugyancsak befalaztak.

A vidék egyik értékes műemléke

Szentgerice temploma középkori eredetű, már az 1332. évi pápai tizedjegyzékben említik. Hogy abból a korai középkori templomból mi maradt meg, azt csak egy mélyebb, átfogó művészettörténeti és régészeti kutatás derítheti ki, amikor is helyenként vizsgálják, leverik a vakolatot, ásatásokat végeznek a templom körül és a belsejében – mondta el lapunk megkeresésére a kolozsvári dr. Furu Árpád mérnök, a Magyar Unitárius Egyház építészeti és örökségvédelmi tanácsadója. Kifejtette: a szentgericei templomon is átalakításokra került sor a századok során, a 15. században jelentős átépítés történt, de a leglényegesebb pillanat 1670-re tehető, amikor a templomhajóban elkészült a festett kazettás mennyezet, amely az egyik legjelentősebb ilyen erdélyi alkotás. Nem a legrégebbi, de az 1660–1670-es években készült mennyezetek közé tartozik. Ugyanis Ali pasa török-tatár hadainak erdélyi pusztításai (1660-as évek) után felújítottak templomi mennyezeteket, mint példul Énlakán, Nyárádszentmártonban, és ebben a hullámban készült a szentgericei mennyezet is, nyárádmenti mesterek munkájával. Ez a templom legismertebb építészeti alkotása, de értékes a későbbi szószékkorona, a patrónusi stallumok és a templomajtók is.

Az istenházát a 20. századig többször megújították, a vakolat sok mindent eltüntetett, így a mostani felújítás lehetőséget teremtett arra, hogy figyelmesebben foglalkozhassanak a falakkal, a vakolattal, és Kiss Lóránd marosvásárhelyi restaurátor segítségével sikerült a falkutatást tovább vinni. Így került felszínre a sekrestyeajtó, a szentélyzáródásban egy, a 19. században befalazott csúcsíves ablak, és a támpilléreken is megfigyelhetők a 18-19. századi javítások és bővítések egymást követő beavatkozásai.

A festett mennyezetek kialakításával vált szokássá, hogy a falfelületekre is dekoratív festés került, leggyakrabban a mennyezet és templomfal találkozásánál, mintegy kiegészítve a mennyezet festését egy sormintákból kialakított fríz mintával. Ilyen került elő Korondon, Magyarszentbenedeken, Énlakán, Oklándon, Ádámoson, Homoródszentpálon, Székelyderzsen. Egyes helyeken feliratokat is találtak a templomok falain vagy tornyán, külső és belső falfelületeken. Ez egy olyan része az erdélyi építészeti kultúránknak, amely a 19-20. században az átfestések áldozatává vált, és amit a hasonló műemlék-helyreállítások feltárhatnak, bemutathatnak.

A Szentgericén megtalált minták nagyon szépen kiemelik a templom műemlék jellegét, a kivitelezés során megpróbáltak olyan vakolatfelületet kialakítani, visszaadni, amely az adott korra volt jellemző, enyhe felületi egyenlőtlenségekkel – tette hozzá a műemlékvédelmi szakmérnök. A falak felújítását a székelykeresztúri Unicons Kft. végzi pontosan, szakszerűen, szakemberek, restaurátorok irányítása mellett. A falfestés helyreállításával viszonylag gyorsan kellett végeznie Szőcs János csapatának, összehangolva azt a kivitelezővel. A munkálatok a következő évben folytatódnak, a falak külső javításával ezeket a mintákat teljesen feltárhatják, megújíthatják, hogy a jövőben díszítse a templomot.