Rece sustăiat – jut eszembe, ahogy a hangszeres és vokális zene, valamint a zenepedagógia oktatására meghirdetett állásokra versenyvizsgázó pedagógusok vizsgatételeit böngészem. Nehéz megállapítani, hogy milyen nyelven fogalmazták meg a kérdéseket.
Rece sustăiat – jut eszembe, ahogy a hangszeres és vokális zene, valamint a zenepedagógia oktatására meghirdetett állásokra versenyvizsgázó pedagógusok vizsgatételeit böngészem. Nehéz megállapítani, hogy milyen nyelven fogalmazták meg a kérdéseket. A kerettantervből románul idézett részletek keverednek a szó szerint magyarra fordított utasításokkal, amelyek tele vannak olyan fogalmi zavarokkal és helyesírási hibákkal, amiért simán megbukna egy képességvizsgára álló diák. A vizsgáztatóknak azonban szabad gúnyt űzniük a magyar nyelvből és a vizsgára álló pedagógusokból, a tétel ugyanis a közoktatási, azaz a Nemzeti Köznevelési Minisztérium és ezen belül az Országos Értékelő és Vizsgaközpont fejlécét viseli.
A feladat megfogalmazása pedig a következő (szó szerint idézem):
A. Az I tétel A pontja kérelmeinek megoldására mutassa be a specifikus képesség formálása/fejlesztésére, a diferenţierea în audiţie a diverselor interpretări, în scopoul adoptării proprei versiuni egy megfelelő tartalommal, a választott szakhoz. Ez irányban:
a) magyarázza meg a specifikus képesség formálását, fejlődését a megadott részletben a tartalom segitségével, használva a kővetkező metodusokat: magyarázat és a őtlet sokasága;
….d) alkosson egy alapos leírást a választott tartalom eleméről kihangsulyozva őt fontos gondolatot amit kell vitatni a tanitási tevékenységben.
És idézzük még az I. tétel B pontjának d) feladatát: alkosson egy alapos leírást a választott tartalomhoz, mutasson be őt gondolatot, meljet kell vitatni a tanitási tevékenységben.
Először is érthetetlen számomra, hogy miként adhat ki a közoktatási minisztérium egy ilyen zagyvaságot, ami szégyenletes az intézményre nézve, és lejáratja annak tekintélyét. Az sem világos, hogy milyen magyar nyelvi ismeretei lehetnek annak, aki lefordította (?) a tételt, aki ellenőrizte, és aki hagyta, hogy elküldjék a tanfelügyelőségeknek, és a vizsgázók asztalára kerüljön. Azt sem értem, hogy miért nem lehetett magyarra fordítani a tanterv előírásait is. Netalán megszentségtelenedne az eredeti szöveg, ha nem románul idéznék egy magyar vizsgafeladatban? Érthetetlen továbbá, hogy ennyi összevisszaságra miként adhatnak világos, jó választ az amúgy is izgalomban levő tanárok, akiknek talán a jövőjük, a megélhetésük függ ettől a vizsgától. Ugyanakkor minden elismerésem azoknak a hangszeres, vokális zenét vagy zenepedagógiát tanító szakembereknek, akik eligazodtak a vizsgalapon olvasható fogalomzavarban, és sikerült az állás betöltéséhez szükséges általánost elérniük.
Csupán azt nem tudom eldönteni, hogy a háttérben a tudatlanság vagy a rosszindulat húzódik meg? Ha tudatlanságról van szó, akkor el kell mondanunk, hogy a magyar zeneesztétikai és muzikológiai szaknyelv „nagyhatalom” a világon, így azon bármely feladatot szabatosan, pontosan meg lehet fogalmazni, még akkor is, ha egy mesterkélten tudományos román szöveg fordításáról van szó. Mivel Erdély három városában is működik egyetemi szintű zeneoktatás (Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely), a középiskolairól nem is beszélve, kétlem, hogy a minisztérium ne talált volna hozzáértő szakembert a tételek fordítására. Marad a másik változat, a rosszindulat, aminek az lehet a célja, hogy a magyar jelölteket úgy összezavarják a vizsgán, hogy ne tudják megírni az átmenő jegyet. Vajon a többi tantárgyból is ilyen zavarosan fordították a tételeket? És miért nem emel szót senki azért, hogy az intézmény, amely a pontos, szabatos kifejezés előmozdítója kellene legyen, ne bocsásson ki ilyen érthetetlen és helytelen dokumentumokat? A tételíróknak pedig, akik határozottan megbuktak ezen a megmérettetésen, volt-e joguk pontos válaszokat elvárni a vizsgázóktól?
