A nyuszinak megint nincs sapkája. Így aztán sapkázhatják innen is, onnan is gátlástalanul. Ha szerezne is sapkát valahonnan, oroszlánná nem válhat, továbbra is ő lenne a bűnbakja mindenkinek.
A nyuszinak megint nincs sapkája. Így aztán sapkázhatják innen is, onnan is gátlástalanul. Ha szerezne is sapkát valahonnan, oroszlánná nem válhat, továbbra is ő lenne a bűnbakja mindenkinek. A nyusziszindróma érdekvédelmi szervezetünket, az RMDSZ-t is régóta kísérti. Most, hogy vállalta a kormányzásban való részvétel felelősségét és ódiumát, ismét céltáblává vált, támadják jobbról, balról, alulról, felülről, bentről, kintről, minden irányból. Hétfőn a vásárhelyi Postaréten is láthattuk, hallhattuk, nemzettársaink közül egyesek milyen indulatos megnyilatkozásokkal fordultak ellene. A többségi média, mint általában ilyenkor, amikor nagyszabású magyar tiltakozó megnyilvánulás történik, nem sietett a reakcióival, egy darabig bagatellizálni akarja az eseményt és annak jelentőségét, de nem kétséges, rövidesen elszabadul a pokol, bizonyos tévécsatornákon a szélsőségesek világvégi hangulatban kárhoztatják majd mindazokat, akik a székely autonómiát követelik. De ez esetben is mindenképp az RMDSZ lesz az 1-es számú közellenség, szerintük ugyanis mindenért ő a felelős. Íme most is: behálózta Pontáékat és átvette az ország fölött a hatalmat! Nem is lenne rossz. De hol állunk mi ettől?! Az is kétséges, hogy a megcsonkult kormánykoalíció, amely korábban a kényelmes többségi kormányzás reményében annyira körüludvarolta eremdéeszes vezetőinket, hogy kormányozzanak együtt, hajlandó lesz-e a továbbiakban valamit is megvalósítani a kormányprogram számunkra kedvező, nemzetiségi vonatkozású céljaiból. Hiszen tapasztalhattuk, mennyit ér a szavuk, milyen bő kebellel ígérgetnek olyasmiket, amikről tudják, hogy úgysem fogják teljesíteni. Még a nagy garral előrevetített szociális kedvezmények, a fizetés- és nyugdíjemelések, az adó- meg illetékcsökkentések mellé is egy óriási HA társul. Bekövetkeznek, ha az országnak lesz hozzá pénze. Hát legyen! Mondanánk, kormányozzanak úgy, hogy ilyesmire is teljen! Ami pedig az RMDSZ kormányzási szerepvállalását illeti, azon lehet vitatkozni, és fognak is pró és kontra ezután is. De azt láthattuk, hogy ellenzéki helyzetben csak nőttek a hátrányaink. Most újra esély van arra, hogy a magyar közösségek több figyelemben, támogatásban részesüljenek. Valószínűleg nem túl hosszú ideig, hiszen semmilyen hatalmi összefogás nem tart sokáig ebben az országban. Helyi szinten is minél többet kellene profitálnunk a kialakult „csillagállásból”. Nyilván senkinek sem kell rajongania azért, hogy a dolgok így alakultak. De az a farizeus hozzáállás sem vezet semmire, ha – mindenkinél okosabbnak tüntetve fel magunkat – kijelentjük, hogy így kéne meg úgy kéne, anélkül, hogy a megoldás módozatait és eszköztárát is felkínálnánk a kivitelezéshez. Bírálni, morgolódni könnyebb. Mert igaz is, jut eszembe: miért nincs a nyuszinak cigarettája?!
