Jól összekutyulták a hétvégét nekünk! Hirtelen ez jutott eszembe az álságosságában is kicsinyes vásárhelyi polgármesteri cselszövésre gondolva, de a kifejezés talán nem fedi kellőképpen a valóságot, hiszen a kutyulás szóba kedvező hangulati töltetet és némi esetlegességet, véletlenszerűséget is beleérzek.
Jól összekutyulták a hétvégét nekünk! Hirtelen ez jutott eszembe az álságosságában is kicsinyes vásárhelyi polgármesteri cselszövésre gondolva, de a kifejezés talán nem fedi kellőképpen a valóságot, hiszen a kutyulás szóba kedvező hangulati töltetet és némi esetlegességet, véletlenszerűséget is beleérzek. Itt viszont nem ilyesmi áll fenn. Ellenkezőleg, alaposan átgondolt, fondorlatos szándék vezetett a város magyar közösségét bántó, minősíthetetlen helyzethez. Akkor mégis miért kezdtem így a jegyzetet? Tudat alatt biztos az a jól ismert népi bölcsesség vezette a tollamat illetve a számítógép billentyűzetét petyegtető ujjaimat, miszerint kutyából nem lesz szalonna! Persze, az eltelt napokban annyian és annyiféleképp kommentálták, minősítették a Vásárhelyi Forgatagot ellehetetleníteni próbáló hatalmi buzgólkodást, hogy szinte már nem is számít, mivel és hogyan térek vissza újra a témához. El is határoztam, hogy noha ma kezdődik e számunkra fontos rendezvénysorozat, vagyis ez tekinthető a legidőszerűbb témának, mással foglalkozom írásomban. Nem megy. Kiderült, hogy amit eddig csak rebesgettek, tényleg igaz: már nemcsak a magyarokat és románokat próbálják szembeállítani, magyart a magyarral is szembeugrasztanák. Olyan ellenrendezvényt hoztak össze hirtelen, amely elvonhatja a közönség egy részét a most induló eseményről. Egy esetleges kudarc, a valós forgatag hiánya, az érdektelenség látszata talán végleg elvenné a kezdeményezők kedvét a folytatástól, pedig bátran megjósolható, a későbbiekben ez a kulturális csúcsmegnyilvánulás is kinőheti magát annyira, mint a kolozsvári magyar napok. Az ellenzők valószínűleg éppen ettől tartanak. Ezért szerződtettek, hívattak meg ilyen-olyan módon, pénz nem számít alapon népszerű fellépőket a maguk műsoraira, remélve, hogy bejön a számításuk. Közben a kellőképpen nem tájékoztatott távoli és honi leszerződtetettek talán akaratukon kívül „sztrájktörő” szerepbe csöppentek, és könnyen megtörténhet, hogy gyér hallgatóság, kisszámú nézőközönség előtt kell szerepelniük. Mert ki hinné, hogy ne a magunk műsorait tüntetnénk ki figyelmünkkel, ne azokon igyekeznénk felhőtlenül szórakozni, kikapcsolódni, világgá kiáltani nemzedékről nemzedékre átörökített vásárhelyiségünket! Tőlünk is függ, mennyire válik a Forgatag tényleg felejthetetlenné, folytatásra érdemessé. Egyébként jó dolog, de nem csupán mulatságból áll az életünk. Tegnap, amikor a buszon hazafelé az „önkéntes” ellenszervezők, a Mioriţa Kulturális Egyesület sűrűn felragasztott plakátját, az Împreună–Együtt háromnapos programkínálatát böngésztem, egy idősebb ismerősöm szólított meg, cikktémákat sugallva. Mindennapi gondokat, bosszúságokat tárt fel valamennyi. A kövesdombi járdák siralmas állapotát, a gyalogátjárók, a hónapok óta kicserélt utcai villanyoszlopok körül feltört aszfalt hiányát és még több olyan bajt, amiknek orvoslására a polgármesterség hivatott. Ezek azonban a városgazdákat nem látszanak izgatni. A jelek szerint a polgármester energiáit teljességgel kimeríti, hogy a magyarok rendezvényeinek megakadályozására kell koncentrálnia. Bizony, a hatáskörök is összekutyulódhatnak, abszurd helyzeteket teremt a szereptévesztés.
