2024. june 27., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szovjet tankok a Hősök terén Budapesten! A döbbenetes látványtól egyből átszaladt a hideg a hátamon. Pedig izzasztó hőség volt. Úgy két hete ért a megrendítő élmény, máig nem tudtam feledni. Talán a kelleténél jobban megrázott, ami a Ligethez vezető kedvenc teremen fogadott, de már fel voltam spanolva. Nyomasztóan hatott rám a háborús plakáterdő, ami az M3-ason a főváros felé tartó autóst már a külső kerületekben fogadta. Múlt időt használok, lehet, hogy a hatalmas falragaszok közben lekerültek a falakról, kerítésekről, fákról, oszlopokról, akárhonnan, holnaptól EP-választási kampánycsend lesz. De akkor még ott voltak, és bennem, aki élőben először szembesültem a fenyegető plakátrengeteggel, rossz benyomást keltett a sok vészjósló figyelmeztetés. A hétórányi ülés, vezetés, koncentrálás után eléggé lehangoltan sétáltam ki lazítani a Hősök terére. Nem kellett volna. Talpalatnyi hely sem volt szabadon, orosz harckocsik, ágyúk, nehézfegyverek foglaltak el mindent. Hatalmas háborús arzenált halmoztak ott fel, még egy ballisztikus rakétának tűnő óriási valamin is hosszasan elidőzhetett a szem. Mindenhol büszke szovjet felségjelek, és még egy pirosban pompázó dísztribün is elfért valahogy a kommunista és mai moszkvai valóságra utaló járművekkel, kellékekkel. Rossz ómen, még nekem, külföldinek is, hát akkor mit érezhettek a nem felejthető tragikus időszakokat átélt budapestiek, akik ezzel a látvánnyal találkoztak?! Azt, hogy valóban újra ott vannak a szovjet csapatok, aligha gondolhatta akárki is komolyan, de mégis… Ki tudja, mire képes a nagy barát! De ha az ember újságíró, hamar kideríti, filmforgatási díszlet az egész. Nem békeharc készül a hét vezér és a királyszobrok lábainál, amerikai filmesek forgatnak Budapesten, bizonyára jó pénzért, hozzáértéssel és szorgalmasan. Ezt többfelé felirat is jelezte, utóbb a média is népszerűsítette. Ebből részletek is kiderültek: a Mayday című hidegháborús akciófilm bizonyos jeleneteit rögzítették itt nagy garral, hozzáértéssel. Az apróságokra is figyelve. Még korabeli lapárus bódékat is előkerítettek, és cirill betűs faliújságot is láttam, a Moszkovszkij Kommuniszt 1987. március 16-i számának néhány oldalát függesztették ki rá. Én olyan régi vagyok, hogy az iskolában még tanultunk oroszul. Ezt sosem bántam meg. Sok haszontalan dolog is rám ragadt a Gheorghiu-Dej, illetve a Ceauşescu uralta diktatórikus Romániában, indulók, jelmondatok például, amiket ha az ember akarja, sem tudja kitörölni az agyából. Például az, hogy Egy a jelszónk, a béke! Vagy egy másik, románul: Jos cu cei ce vor război,/Pentru pace luptăm noi! Jos, jos, jos! Igen, a békéért harcolunk. Az ezt szorgalmazó plakátok sem hiányoznak Budapestről. Sőt pár napi jelenlét után az volt az érzésem, hogy ezek lettek az utcákat uraló hirdetmények, a háborús hisztériát keltő propagandát váltották fel. A város belsőbb részein mindenképpen. Igaz, akkor már közeledett a békemenet dátuma. De visszatérve a Hősök terére, annyit még el kell mondanom, hogy azt két napra, a forgatás idejére teljesen lezárták. Ennek érdekében az ott átvezető tömegközlekedést elterelték, a tömeg nagy része persze erről mit sem tudott. Csak csodálkozott, és szerencsétlenkedve futkosott ide-oda, egyik megállótól a másikig. Nem beszélve a külföldi turistákról, akiknek netalán arra akadt néznivalójuk. Ők végképp meg voltak zavarodva, és az úttervező készülékeiket kárhoztatták. Honnan tudhatták volna szegények, hogy közben egyik kedvenc akcióhősük, pontosabban az őt alakító filmsztár, Ryan Reynolds épp arrafelé tör, zúz, rombol, bújócskázik. Ez szombat, vasárnap zajlott, hétfő reggelre az oda nem illő dolgokat már eltakarították a térről. A rá következő napokban már az utászok és aszfaltozók is ott szorgoskodtak. A fotózó külföldiek újra birtokba vehették a térséget. Az épületek között viszont továbbra is bajos volt a fényképezés. Bármit célzott meg a turista, bármilyen idegenforgalmi látványosságot próbált megörökíteni kamerájával, hirdetésekbe ütközött. Soha ennyi ismeretlen arcot nem vitt haza magával okostelefonján, fotókészülékén. Öröm? Bosszúság? Nehéz megmondani. Ahogy azt sem, kik lesznek a sok-sok arc közül a végső befutók. Azt meg pláne nem, hogy kivel mit nyerünk a továbbiakban. De a Mayday filmet azért nagyon várom.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató