Csak amúgy röpködtek a milliók az elmúlt hét végén Budapesten. Nem azok, amikkel még manapság is számolnak tájainkon a nép egyszerűbb fiai, ezek igazi milliók voltak, forintmilliók, és műtárgyakért licitáltak velük rendkívül gazdag emberek. Tudjuk, a forint eléggé vékonyka pénznem, de ha százmilliós tételekről van szó, arra azért már felkapjuk a fejünk. A Virág Judit Galéria, illetve a Kieselbach Galéria és Aukciósház évzáró téli aukcióin ilyen összegekig is eljutott a festmények meg a Zsolnay-kerámiák árverése. Izgalmas lehetett az esemény a kívülállóknak is, nem csak a műgyűjtő licitálóknak. Sajnos nem lehettem jelen sem a Budapest Kongresszusi Központban, sem a Marriott Hotelben, ahol az események zajlottak, biztos élveztem volna a licites összecsapásokat, majd végül a pillanatot, amikor a kalapács lecsap. De azon szerencsés művészetkedvelők közé tartozom, akik láthatták a vásárlásra beadott műveket az egyik meg a másik galériában előzetesen rendezett nagyszerű kiállításokon. Ritka csemegét, mély élményt nyújtottak a mezei műélvezőknek is, akik persze nem véletlenül csöppentek be a tárlatokra, az ilyenkor szokásos hírverés alapján tudták, mire számíthatnak. Olyan festményekre is, amelyeket mindeddig nem láthattak. De létezésükről a művészettörténészeknek, galériásoknak, a szakmának lehetett tudomása. Csak éppen valamikor ezek a remekművek elkerültek a nyilvánosság elől, hosszú évtizedekig lapultak valahol, elveszettnek számítottak, és most újra előkerültek, nagy szenzációt keltve bizonyos körökben. Mindeniknek izgalmas, külön története van, a képeknek, szobroknak is megvan a maguk hányatott sorsa, hosszú oldalakon lehetne tálalni, hol voltak, mi történt velük, kinél húzódtak meg. Erre egy jegyzetben nincs lehetőségünk. Talán majd valamikor erre is sort keríthetünk. Tény, hogy a rendhagyó kínálat beváltotta a várakozásokat, ahogy jósolták, eladási rekordok is születtek. Nem csoda, hiszen kiváló művészek kivételes munkáihoz lehetett hozzájutni. Már akinek. Főleg a múlt század első felének legjelentősebb festői vonzották a magángyűjtőket. Az órákig tartó licitek után sok alkotás elkelt. Tihanyi Lajos száz éve nem látott remekműve, a Tájkép Margit-híddal 130 millióért talált új gazdára. Gulácsy Lajos Magyar Mona Lisának nevezett festményéért 140 millió forintot adtak. Ugyancsak a Virág Galéria aukcióján egy Zsolnay óriásváza valakinek 28 milliót ért meg. A Kieselbach Aukciósház árverésén még nagyobb összegekig jutottak. Vaszary János festménye, a Virágok szerencsehozó szoborral például 140 milliós leütést hozott, Gulácsy Lajos különleges képe, a Nő rózsával 160 millióst. A csúcs pedig Rippl-Rónai József híres alkotása, a Kalitkás nő. 220 millió forintért szerezte meg egy licitáló.
Minderről nyilván utólag értesültem, a két tárlaton viszont azon morfondíroztam magamban, milyen szerencsések vagyunk mi, marosvásárhelyi művészetbarátok, ugyanis itthon, a Várgalériában a Marosvásárhelyi Művészeti Központ jóvoltából ingyen és bérmentve csodálhattuk meg azokat a nagybányai remekműveket, számos olyan ritkaságot, amelyeknek az alkotói között ott vannak azok a páratlan festőegyéniségek is, akik az említett aukciókon a szenzációs árakat produkálták. Tihanyi Lajos például, és még sorolhatnám a jól ismert neveket, akiket a kiállításunk kurátora, a budapesti Ernst Galéria vezetője, Eleni Korani varázsolt elénk. Rippl-Rónai Kalitkás nőjének előkerülése is az ő nevéhez fűződik. És még több más kivételes kisugárzású festő, Ferenczy Károly, Boromisza Tibor, Iványi-Grünwald Béla, Hollósy Simon, Ziffer Sándor, Thorma János meg a többiek milliókat érő képei is elérhető közelségünkbe kerültek. Ne feledjük, a tárlat 2024. január 7-ig még megtekinthető. Ingyenes újralátogatásukat akár karácsonyi ajándékként is beütemezhetjük az ünnepnapokra.
