Kevesebb cicoma? Ha ilyesmire figyel, ez lehet az ember benyomása. Adatok alapján lehetne ezt egyértelművé tenni, de most ne bíbelődjünk vele, jegyzetben megengedhető némi szubjektivitás. Szóval úgy látom, mintha idén nem az lenne az ünnepi helységdíszítők fő dilemmája, hogy lehet-e néhány égővel, díszkellékkel, csecsebecsével több, mint a szomszéd várban, ezzel szerezve maguknak jó pontokat, hanem éppen az ellenkezője, miképpen lehetne kevesebb kiadással ugyanolyan cicós hatást elérni, mint korábban. Nem a mindenfelé elharapózott harsány, talmi, vásári szemlélet van tűnőfélben, a kormány év végi nagy takarékossági rendelete, az önkormányzatokat sújtó pénzügyi szigora idézte elő a számos településen érzékelhető város-, illetve községgazdák spórolósabb alapállását. Minap több helységen átautózva volt alkalmam ezt az elferdült viszonyulást megfigyelni. Csíkszeredába készültem, a közlekedési rendőrség közleményben figyelmeztetett, Székelyudvarhelyen olyan útjavító munkálatok zajlanak, hogy esetenként órákig kell vesztegelni, amíg az autós átjut a városon, jobb alternatív útvonalat választani. Parajdról a Bucsin felé mentem, az emelkedőn köd és egyre több hó fogadott, de jól lehetett haladni. Aztán kiderült, Gyergyószentmiklóson is hónapok óta javítják az utat, jobb elkerülni. Alfalunál tehát tovább Csomafalva felé! Onnan minden sima, igaz, Madéfalvánál egysávos lezárás, majd Csíkszeredában táblákkal irányított káosz. Egy vásárhelyi mostanában ilyesmitől nem rendül meg. De döntöttem, visszafelé nem erre jövök. Inkább át a hegyen Szentegyházáig, majd Lövéte, Homoródszentmárton, Felsőboldogfalva, Székelykeresztúr, Segesvár stb. Erre rossz az út, de legalább nem javítják, lehet haladni. Haza is értem szerencsésen, a megyeszékhelyen kellő cikcakkokkal természetesen. Így láttam a tervezettnél többet a régió karácsonyi díszkivilágításának előkészületeiből. Az egyébként, hogy a jelek szerint gömbökből, csillagokból, angyalhajból, ördögszarvból valamivel kevesebb lesz a vásárokon, mint tavaly, különösebben senkit sem rendít meg. Az viszont már bosszúságot okozhat, hogy kárpótlásul mindent drágábban számolnak majd fel, amikor vásárolunk és fizetni kell. De a vérnyomást igazán a lelassult, megnehezedett közlekedés viszi fel. Halvány vigasz, hogy nem csak Marosvásárhelyen, máshol is ilyesmibe ütköznek. A Kárpátokon túli hó- és szélviharokról nem is beszélve. Nálunk különben meglepő gyorsan dolgoznak az útépítők. Ki hitte volna, hogy a Dózsa György utca felső szakaszán ilyen hamar beindulhat a kétirányú forgalom? Mire a sofőrök megszokták, hogy az új forgalmi irányjelzőkhöz igazodjanak, egyik-másik máris érvénytelenné, értelmetlenné vált. Hogy jó is lesz-e, amit csináltak, az majd ezután derül ki. A lényeg, hogy mindannyian jobban figyeljünk, bárhogy és bármerre közlekednénk. Díszégőkkel vagy anélkül, újra itt az advent, belülről kell hozzá igazodnunk. Az említett autós utamon a hagyományőrző kis székely falu, Kénos mellett is elrobogtam, és ünnepi hangulat fogott el. Pedig éppen akkor porka havak nem is esedeztek, de megelevenedett bennem egy folklórgyűjtő rádiós kiszállásom emléke, amikor a regölés nyomába eredtem. Rég volt az, de hó reme róma! Erről azonban majd egy másik alkalommal beszélhetek. Hej regö rejtem.
