Újra szól a hatlövetű… Az idősebbek talán még emlékeznek az azonos című filmre, amelyben főszerepet kapott a cowboyok, serifek, banditák jellegzetes fegyvere, a hosszú csövű, sorozatlövő Colt, amely pillanatok alatt elő tudott kerülni a tokból, és akkor jaj volt annak, aki lemaradt. Pláne, ha olyan rettenthetetlen párbajhősök rántották elő pisztolyukat, mint e klasszikus westernben nagyot alakító Burt Lancaster és Kirk Douglas. Nem véletlenül jutott eszembe az 1957-ben készült, hozzánk jóval később érkezett westernfilm. Az eseménynaptár figyelmeztetett, hogy 1814-ben ezen a napon született Samuel Colt, akinek ez a kinézetre tetszetős, de sajnos sok életet kioltó forgótárcsás revolver köszönhető. Az amerikai feltaláló, üzletember gyorsan meggazdagodott a pisztoly gyártásából, amely először a katonák és rendőrök hivatalos fegyvere lett, majd a bűnözők, gengszterek kedvenc tartozéka, sőt a jó oldalon álló békés polgároké is. Aztán elterjedt az egész világon, a mozivásznon is nélkülözhetetlenné vált. Tudják, ugye: mexikói préri pusztán cowboy lovagol! De hova jutottunk innen mára?! A lézerkard is elavult. Nincs olyan tömegpusztító fegyver, aminél ne találnának fel modernebbet, pusztítóbbat. Csapong a fantázia, a digitális játékok képtelenségeit hamar lekörözi a valóság. Aztán utólag mind sopánkodhatunk. Jöhet a mea culpa a filmiparban is. A napokban forgalmazásra kerülő, máris kivételes erejűnek kikiáltott produkció, az Oppenheimer, a földi létet is megkérdőjelezhető atombomba szülőatyjának élettörténete várhatóan ugyanolyan filmtörténeti hivatkozási alap lesz, mint az Újra szól a hatlövetű. A címszereplő, a kiváló Cillian Murphy nemrég a hátborzongató Birmingham bandája filmsorozatban alakított kegyetlen, mindenre képes gengszterfőnököt. Ugyanolyan jól és hihetően, mint az említett játékfilmben a dilemmák gyötörte atomtudóst. Oscar-díj jár majd érte? Ki tudja, mit hoz a jövő? Egyáltalán, lesz-e még jövő? A filmeknél is véresebb, borzalmasabb a realitás. Például a háború a szomszédban. Ami a nukleáris végpusztulás lehetőségét is előrevetítheti. De mi, állandóan reménykedő népek, mégiscsak előre tekintünk. Mondjuk, a jövő ilyenkor esedékes nyári olimpiára. Párizsban fog zajlani. Ott sem békések mostanában a mindennapok. Csend és rend lesz akkorra az Eiffel-torony alatt? Őrizzük meg optimizmusunkat, mást úgyse nagyon tehetünk. A napokban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) bejelentette, nem küldi el a most júliusban esedékes párizsi meghívókat Oroszországnak és Belarusznak az ukrajnai orosz agresszió miatt. Volt már eset bojkottra, nem is egyszer. Az 1980. július 19-én kezdődött moszkvai nyári olimpiai játékokon a nyugati államok sportolói nem vettek részt, így tiltakozva a Szovjetunió afganisztáni bevonulása ellen. Válaszként a szocialista országok – kivéve Romániát és Jugoszláviát – nem küldték el versenyzőiket az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpiai játékokra. A NOB egyelőre még nem hozott végleges döntést a részvétel ügyében. Úgy tűnik, nem akarnák megzavarni a párizsi szervezőket. Pár hete Lausanne-ban jártam. Nyilván a NOB csodálatos olimpiai parkját, más létesítményeit, az Olimpiai Múzeumot is felkerestem. Lenyűgöző minden, derűs, életteli, felszabadult a hangulat, aki teheti, fényképez rendületlenül. Fényűzés elegyedik a barátias közvetlenséggel, tradíció ötvöződik a modernitással, nemzetközi turistaforgatag a helyi tinik gördeszkás fesztelenségével. Erről külön érdemes írnom valamikor. Egyébként a múzeumban újonnan nyílt kiállításra hangolódott minden. Ez a 30 éves Lausanne Marathon előtt tisztelegve már a párizsi játékokhoz igyekezett kedvet kerekíteni. A mozgás- és sportrajongók ezreit biztatnák, hogy az ottani maratoni futóverseny útvonalát követve majd maguk is próbálják teljesíteni azt a távot. Jó lenne, ha az az anyagi nagyvonalúság, ami a svájci NOB-létesítmény egészét áthatja, legalább parányi részben lehetővé tenné, hogy a szegényebb országokból is minél több sportbarát látogasson el 2024-ben a fény városába, amely jubilál is akkor, hiszen száz éve lesz, hogy utoljára vendégül látta a világ sportolóit erre a nemes versengésre.
