Ha egy szóval kellene jellemeznem a mai közoktatást, azt mondanám rá, csalamádé. A szó és az, amit jelenthet, az anyaországira is érvényes lehet, ott hetek óta forrong a tanügy, diák- és tanártüntetések, tiltakozások próbálják felhívni a figyelmet a pedagógusok és az oktatás áldatlan helyzetére, jó irányú változtatásra késztetni ily módon az ország vezetőit. A romániai állapotok sem különböznek, román kifejezéssel a tanügy itt harcea-parcea, bár nálunk pillanatnyilag nincs emiatt utcai tömegmozgalom. De ahány új miniszter, annyi újabb tanügyi reform, ami mindenkit még jobban megzavar, és mindannyian – oktatók, tanulók, szülők, nagyszülők – tehetetlenül állunk lenn, a béka ülepe alatt. Mellékesen ez is eszembe jutott pár nappal ezelőtt, amikor a marosvásárhelyi Teleki Tékában élvezettel hallgattam Fábri Anna irodalom- és művelődéstörténész és Lázok Klára könyvtárigazgató érdekes beszélgetését a jeles magyarországi vendég nemrég megjelent Arany idők című, rendkívül szép és jelentős könyvéről. A rengeteg munkával, kutatással, dokumentálódással kiteljesedett kötet elsősorban a szakemberek figyelmét keltheti fel, de számos érdekességével és a tudományos jelleg ellenére is olvasmányos stílusával a laikusokat is képes bevonni bűvkörébe, amit a kötet gazdag, finom mívű képanyaga is szuggesztíven kitágít. A kiadvány alcíme, az Eszmék és emberek gróf Teleki László neveltetésében konkretizálja a könyv lényegét, Teleki gróf (1811–1861), kora egyik legismertebb közéleti szereplője, a tragikus sorsú politikus felnevelődését, az ifjú szellemi, eszmei, emberi kiteljesedésének folyamatát, ifjabb Teleki László gyermekkori naplójából és apjának korábbi nevelési „Tanácsadás”-ából kiindulva. Alapos korismeretére, hosszú tudósi-tanári munkájára alapozva, a professzor asszony figyelme mindenre kiterjedt, a könyvben ez nyilván kellő tagoltságban és egyensúlyban jelenik meg, a másfél órás bemutató csak válogathatott a témákból, de amiket a jelenlevők hallhattak, az igazán épületes és érdekfeszítő volt. A szélesebb közönség bizonyára a rövidesen megjelenő recenziókból tudhat meg majd többet, és győződhet meg arról, miért érdemes ezt a kötetet megszereznie. Magam azon morfondíroztam, hogy miközben napjainkban az oktatás ott tart, ahol, vagyis sehol, két évszázaddal ezelőtt milyen tudatosan és körültekintően készítették és nevelték fel fiaikat a főnemesi, arisztokrata családok. Nem személyesen, arra a jól kiválasztott és legfelsőbb szinten, sokoldalúan képzett nevelők voltak hivatva. De az elvárásokat a családfő határozta meg. Teleki László, az apa tizenöt évre szólóan írta le a nevelő hatásköreit, folyamatos tennivalóinak aprólékos irányvonalát, a nevelés és oktatás gyakorlatát, a megújuló pedagógiai tanokhoz, eszmékhez fűződő viszonyrendszerét és még sok egyebet. Hol áll jelenkori pedagógiánk ettől a tudatosságtól, következetességtől, egyetemességtől?! Igaz, akkoriban csak a kiváltságosoknak adódott meg ez a lehetőség, de mindez a közoktatást is előre vitte. A nagy kollégiumok tehetséges, kiváló képességű fiataljai, a nyugati egyetemeken is magas szintű tudással felvértezett szegény diákjai közül kerültek ki a különleges státusú, elhivatott nevelők. Gróf Teleki Lászlóéknál a marosvásárhelyi református kollégium diákja és könyvtárosa, Szabó András lett a kiválasztott. 1794-ben került Marosvásárhelyről Gernyeszegre a Teleki-kastélyba. Aztán a főúr költségén Göttingában végezte egyetemi tanulmányait. Több mint tíz éven át igyekezett életbe ültetni Teleki nevelési tanácsait, olyan sikeresen, hogy utóbb Zsibóra, Wesselényi Miklós nevelésére is őt ajánlották. Nevelői megbízatásai végeztével Szabó András visszatért Marosvásárhelyre, a Teleki Téka könyvtárosa lett. 1816-ban ő mutatta be a könyvtárat a Vásárhelyre látogató Kazinczy Ferencnek. Nem volt könnyű a nevelők dolga, mondotta Fábri Anna. Minden idejüket a neveltjeikre kellett fordítaniuk, de a sikeres szolgálat a későbbiekben jól kamatozhatott. Nagy tudású, befolyásos, köztiszteletnek örvendő emberekké válhattak. Példaként Görög Demetert említette, aki 1803-tól huszonegy évet töltött a bécsi császári udvarban. Bécsi egyetemi évei alatt magyar főnemesek gyermekeit tanította magyar nyelvre. 1787-ben, miután tanulmányait befejezte, a Kolonics családhoz, majd az Esterházyakhoz került, ott Esterházy Pál nevelője lett. Majd magas szintű tudása, pedagógiai képességei, becsületessége, megbízhatósága és számos egyéb kiváló tulajdonsága nyomán a Hofburgban lett nevelő. Görög először Józsefet, majd Ferenc Károly főherceget nevelte. A neve mellé végül is a császári királyi főnevelő, kamarás, udvari tanácsos titulus került. De ez már egy másik történet.
