Azt mondja a kicsi maki,/ körülöttünk jár valaki./ Nyugi, öcsi, jó a tender,/ egymást eszi a sok ember… Bizony, a csasztuska csak tudja, egymással van bajunk, kevésbé az állatokkal. Innen is származhat a divatos mondás: Mit csinálsz megint, te állat! Mondhatnék persze még hasonlókat, de az ilyesmiket nem kell különösebben alátámasztani. A maki meg úgy jön a képbe, hogy Vásárhelyen beszabadultunk a kifutójukra. Remélem, nem lesz belőle baj, hosszabb távon is megússzák a kismajmok az emberáradatot. Vajon eljön az idő, amikor bemehetünk az állatok királya, az oroszlánok közé is? Esetleg. Ha lesznek még oroszlánok. Mert, mint mondják, ők is nagy veszélyben vannak. Nekik van tudomásuk róla? Aligha. Az is nagyon rég volt, amikor Petőfi azt követelte, akasszák föl a királyokat. Tény viszont, hogy ha már világnapot választottak számukra, nem számíthatnak különösebben fényes jövőre. A királyi jelző attól még vonzó lehet egyeseknek. Pedig tényleg fogyatkoznak a fenséges vadak. A hivatalos adatok szerint az utóbbi negyedszázadban bolygónkon megfeleződött az oroszlánállomány. Már csak alig 25 ezer példány él Földünkön, vagy még annyi se. Különösen az ázsiai oroszlánok fogyatkoznak, de Afrikában is kihalás veszélyezteti őket. Amiben minden bizonnyal az emberek a vétkesek. Pedig a döntéshozók és a hatóságok látszólag mindenfelé nagy figyelmet fordítanak az állatok védelmezésére. Csak valahogy nem jönnek be az intézkedések. Lám, a mi nagyvadunk, a medvék ügyét. Velük is csak baj van, semmi előrehaladás. Ők meg csak gyűlnek a házak köré, és ölnek gyengébb állatokat, skalpolnak embereket. Az egyik legújabb ötlet, hogy medveparkok legyenek. Jó, de nincs még ilyesmire szabályozás. Mire lenne, már rég más javaslatokról vitáznak a vezetők. Mindenesetre biztató, hogy a leendő moldvai autópálya nyárádmenti vitáján a nagyvadak átkelőjének kérdése is szóba került. De hol van az még?! Mármint az A8-as. Az A3-ast 18 éve kezdték építeni, és még a felénél sem tartanak. Annyi idő alatt talán a medveszaporulat is megcsappan, ő kerül válságos helyzetbe. Mindezt nyilván felülírhatja, hogy közben mit tesz magával az emberiség. Bízzunk benne, hogy nem az öngyilkos hajlama kerekedik felül.
Azt nem tudtam kideríteni, hogy miért augusztus 10-re időzítették az oroszlánok világnapját. Nem volt elég, hogy Lőrinc ezen a napon pisil a dinnyébe? Ez a hiedelem nem terjedt el eléggé nagy területen ahhoz, hogy meghatározó lehessen a mai napra nézve? Valószínűleg ez a magyarázat áll közelebb a valósághoz. Elvégre nálunk sem egyértelmű a mondás igaza. Az idén már a dinnyeszezon elején gyanúsnak tűnt ez a közkedvelt csemege. A Lőrinc-naphoz még többféle hiedelem kötődik. Bizonyos magyarországi vidékeken a nap időjárásából az őszre következtetnek: ha szép, tiszta az idő, napfényes ősz lesz, jó bortermés várható (Lábod, Mesztegnyő). Állítólag e nap után a szúnyogok is csípősebbek (Kapoly). Ha esik, jó lesz a bortermés – mondják a buzsákiak.
Az angolszász néphagyomány az augusztusi meteorhullást, azaz a hullócsillagokat nevezi Szent Lőrinc könnyeinek. Őket nem érinti a dinnyés probléma. És így tovább.
Szent Lőrincről viszont a kalendárium szerint azt tudni, hogy vértanúként 258. augusztus 10-én kegyetlen halált kellett elszenvednie, rostélyon sütötték meg, a IV. század óta pedig a kereszténység egyik legnépszerűbb szentje. Fiatalemberként ábrázolják, diakónusi dalmatikában. Attribútuma a boronára emlékeztető rostély. Mártíriuma a pecsenyévé pirító augusztusi forróság jelképe. Idén ez a hónap és az előző is bizony mindannyiunkat nagyon megviselt. Dinnyétől, oroszlántól függetlenül. Pedig még szentek sem vagyunk.
