2022. május 25., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sokszor a napi aktualitás indítja el szerdai jegyzeteim gondolatmenetét. Most is az utolsó határidőig vártam az írással, mert Putyin nagy tamtammal beharangozott május 9-i beszéde, háborút vagy békét, netán világvégét jelző bejelentése minden más témát felülírhatott volna. De noha az előre bejelentett ukrajnai gyilkosságok folytatódnak, az istenített moszkvai nagyvezér ünnepi szónoklatából sem a háború kiterjesztésére, sem a győzelmi diadalra nem lehet következtetni. Attól még persze bejelentetlenül bármi megtörténhet. De hogy az orosz fővárosban felemásra sikeredett az elrettentő erőfitogtatásos, morcos katonai díszfelvonulás, azt az is bizonyítja, hogy az alacsony felhőzet miatt a tervezett repülős parádét nem tudták megtartani. Így a romániai médiát sem uralja mindent elsöprő módon ez az esemény, de valami kedélyborzoló, botrányos kérdéskört mindig elő kell rángatni, legkönnyebben pedig a nemzeti érzelmekre lehet hatni. A szélsőséges nacionalisták ugrásra készen bármikor kéznél vannak, egykettőre fel tudják izgatni a kedélyeket, a magyarellenesség növeli a tévék, hírcsatornák nézettségét, a román lapok olvasottságát, s még a szociális gondok, a válságjelenségek következményeiről is képesek elvonni a közfigyelmet. Bármi ilyesmiből „ügyet” lehet csinálni. Most például abból, hogy a nagyobbrészt székely sportolókból álló román jéghoki-válogatott a ljubljanai divízió I/A világbajnoki torna utolsó mérkőzése előtt a székely himnuszt énekelte el. A keret román tagjai félrevonultak, nem csatlakoztak a székelyekhez, de az ellenfél, a magyar válogatott, amelyben szintén szerepelnek székely magyar jégkorongozók, bekapcsolódott az éneklésbe. Nem mondom, meghökkentő mozzanat lehetett, de úgy tűnik, a honi felháborodást megint mesterségesen duzzasztották túlzott méretűre az AUR és gátlástalan feljelentői révén. Azok már az RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter lemondatását is követelik, amiért ott volt a meccsen, és a csíkszeredai hokicsapat mezében állítólag éneklésre is vetemedett. Nyilván a játékosokat is büntetni akarják. Dúlnak-fúlnak a nemzeti méltóságukban sértett szélsőségesek, a média, mint mindig, még rátesz néhány lapáttal. Azt már szinte mellékes problémaként kezelik, hogy a román válogatott minden mérkőzését elvesztette, és kiesett ebből a divízióból. A sportminiszter sem aludhat nyugodtan, az biztos. Ilyen kérdésekben a többség szava a döntő. Azt a számtalan esetet, amikor a futballhuligánok, a gyűlöletet fröcskölő román szurkolók a stadionokban, arénákban magyarellenes skandálással, uszító feliratokkal szidják, mindennek lehordják és kikergetnék az országból a magyar jelleggel felruházható csapatokat és drukkereket, többnyire elhallgatja, bagatellizálja a többségi média.

A kettős mérce alkalmazása jól bevált módszer az ilyen kényes, etnikai megkülönböztetéssel terhelt ügyekben. Sajnos mindegyre találkozunk ilyesmivel Marosvásárhelyen is. Itt van újra a római katolikus iskola ismételt ellehetetlenítése, a teológiai líceum megszüntetésére vonatkozó bírósági döntés. Eléggé röhejes, ha arra gondolunk, hogy éppen akkor született ilyen ítélet, amikor a város központjában a Şcoala Ardeleană, az Erdélyi Iskola szoborcsoportot készülnek felavatni. Ez a kisebbségi erdélyi mozgalom a nemzeti jogokért, a román nyelvért és a katolikus hitért, az összes román egyesüléséért küzdött a felvilágosodás jegyében a XVIII. század végétől kezdve. Elég sok idő eltelt azóta. A jelszavak ismeretesek. Lőn világosság általuk? Költői a kérdés. És mondom, nevetséges a napjainkra kialakult helyzet. Talán ki is nevethetnők, ha nem lenne annyira szomorú ez az egész.