2022. augusztus 17., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az aranyrúd árt a gyomornak. Nem aranymondás, de ha elhangzik, hiszünk benne. Gyakorlati tapasztalata kevés embernek van róla. Persze aranyat is elég kevesen birtokolnak, illetve, ha nem is kevesen, aligha azért tartják, hogy rúd formájában lenyeljék. Ezért is kapták fel hirtelen a nemzetközi sajtóügynökségek a hírt, miszerint Kolozsváron az orvosoknak aranyrudat kellett kioperálniuk egy Beszterce-Naszód megyei illető hasából. Különös cselekedet az aranyrúdnyelés, szokatlan hely a „drágaszágot” ott őrizni. Negyedkilós kemény tárgy, legyen akár nemesfém, alaposan megterheli a gyomrot. Ennyi egyszerre még pisztrángból is sok. Na, nem, abból talán nem! De ételkiegészítőként egy aranyrúd mindenképpen az. Ha egyáltalán igaz az információ, és nem álhír. Annyi hamis dolgot állítanak manapság a különböző hírcsatornákon, közösségi hálózatokon, hogy bármit is nehéz elhinni. A furcsaságok, képtelenségek tömege azonban folyamatosan érkezik, és nagyon sokan az összest igaznak vélik, kéjesen hüledeznek rajtuk, és lelkesen terjesztik tovább. Ezt az „aranyos” hírt mértékadó médiatényezők is átvették, de az esetről mégiscsak kevés részlet derült ki, a miért kérdésekre nem kapott választ a közvélemény. Persze nem világrengető dolog, alig telik el nap anélkül, hogy ennél sokkal fontosabb valami ne terelné másra a figyelmet. Országosan az Udrea-ügy például. Ez tarol(t) nálunk a napokban. A híradásokban, vitaműsorokban egy szintre került a szomszédban zajló háborúval, a gazdasági világválsággal. Egy hete még ide soroltam volna a koronavírusos intézkedéseket is, de kit izgat az ma már Romániában! Eltűnt, mint a kámfor. Látszatra. Közügyként háttérbe vonult a pandémia. De a vírus valószínűleg továbbra is a spájzban van. Vagy a gyomrunkat üli meg. De hátráljunk csak vissza az aranyhoz. A feleségem a minap aranygaluskával lepett meg. Régi kedvenc tésztám (illetve süteményem, hogy az anyaországiak is jól értsék!), jócskán ettem belőle. Kutya bajom sem lett tőle. Aranya vagy gyomra válogatja? Gondolom, a hatóságok sem csinálnak ügyet belőle. Ügy ellenben mindenképpen lesz, hiszen rövidesen akármit is eszünk, aranyárban juthatunk csak hozzá. Úgy nőnek az árak napról napra, hogy csak kapkodjuk a fejünk. A kenyér, az olaj, a cukor, a gyümölcs, a benzin, a villany, a gáz és a… Mi nem? „A bőrönd, a kosár, a kép és a mozsár, a dívány, a skatulya s végül az aprócska kicsi kutya” is, ahogy a megboldogult Kazal László megénekelte ezt valamikor. Bizony, lesz itt még szörnyülködnivaló végeérhetetlenül! A kormányzás is számít rá, ha lassan is, de már készítgetik a támogatási összegeket a rászorulóknak. Nincs különösebb sietség vele. Nem ég a ház! Pedig nagyon sokfelé égnek a házak, az erdők, a tarlók, az üzletek, a kórházak. Noha – hála istennek – a valódi háború egyelőre elkerült minket. Enélkül sem rózsásak a kilátások. De őrizzük meg optimizmusunkat. Utánanéztem és megtudtam: „az aranynak, ha kellő tisztaságú, vagyis 23-24 karátos, nincs káros hatása az ember egészségére, így fogyasztása biztonságosnak tekinthető.” Jó étvágyat kívánok!