Művészet-e vajon a paparazzofotózás? Aligha. De azzal is világhírűvé lehet válni. A párizsi Daniel Angeli például hat évtizedes lesifotós munkásságával kiérdemelte a nem hivatalos, de vitathatatlan „paparazzikirály” címet. Angeli néven már 1968-tól saját sajtóügynökséget működtet, és a világ legbefolyásosabb magazinjai, bulvárlapjai versengenek képeiért, amikért borsos összegeket fizetnek. Persze nem könnyű a paparazzi élete, a hírességek, celebek, a milliárdosok, politikusok, filmsztárok, élsportolók, akikről beleegyezésük nélkül, titokban készítenek többnyire kozmetikázatlan felvételeket, minden eszközzel próbálják távol tartani maguktól őket. Gyakran sikertelenül, mert a lesifotósok is folyton tökéletesítik az eszközeiket, és egyáltalán nem válogatnak azokban. Gátlástalanok, időnként törvényszegők is, de kitartóak, és rámenősségük általában eredményes. Olykor életveszélyes, mindkét félre nézve. Gondoljunk csak Diana hercegnő tragikus halálára. De az ilyesmin túlteszik magukat, és akár művészfotót is eredményezhet a munkájuk. De nem ez a jellemző. Az viszont igen, hogy a lesifotózás a sajtófotózás egyik sajátos kategóriájává vált. Erről nemrég a francia fővárosban győződhettem meg a 110 méteres hiperkocka épület, a La Grande Arche de la Défense legfelső emeletén, amelynek jelentős részét a fotózsurnalizmus állandó jellegű bemutatására rendezték be. Ezúttal a 78 éves Daniel Angeli Paparazzi de A á Z (Paparazzi Á-tól cettig) című rendkívül gazdag kiállítási anyagát mutatják be. Az augusztusban nyílt tárlat 2022. január 30-ig lesz nyitva. Annyi fotót és érdekességet vonultat föl, hogy órákig elnéztem volna. Annál is inkább, mivel a különleges felvételek egyfajta történelmet is kirajzolnak. Azokról a hírességekről mutatnak fel intim, sosem látott korabeli képeket, akikről a diktatúra Romániájában mi csak nagyon ritkán láthattunk fotót, bulvárösszeállítást, és ha igen, akkor is csak lakkozottakat. Angeli nem lakkozott, ő mindig a pucér valóságot próbálta megörökíteni. Sajnos a Nagy Diadalív liftje korán zárt, ha nem akartunk 35 emeletet legyalogolni, el kellett hagynunk a galériát. Így sem panaszkodhatom. Ahogy mondani szokás, ott volt a falakon mindenki, aki számít. Mezzel és meztelenül, fezzel és fesztelenül. A teleobjektív csuda dolgokra képes. A celebek is. Főleg luxusjachtokon, távoli szigeteken, eldugott villákban, marcona alakok őrizte birtokokon. Ott annyi minden történhet! Előfordult például 1977 nyarán, hogy a Fiat mindenható Gianni Agnellije fürdőnadrág nélkül ugrott hajójáról a tengerbe. Daniel Angeli is a közelben volt. Észrevette, rögzítette. Közzétették, óriási cirkusz lett belőle. Ma a lesifotózás egyik legismertebb jelképe ez a jelenet. Engem inkább a filmvilág nagyjai, szépei érdekeltek. Akik az elején még olyan ragyogóak, bűvöletesek voltak. És elérhetetlenek. Legalábbis a külvilág számára annak tűntek, bár a felvételek mást is mutatnak. Brigitte Bardot, Romy Schneider, Kate Moss bizony mindenütt le akart barnulni.
De nem minden a meztelenségről szól. Az is érdekes ma, hogy milyen volt pályája kezdetén Belmondo, Robert de Niro, Claudia Cardinale, Catherine Deneuve, Sophia Loren, Mastroianni, Woody Allen, Orson Welles, Andy Warhol és sok-sok más híresség. Királyok, királynők, futballistenek, mint Diego Maradona, pénzmágnások, mint Onassis, és többen mások. Az egyik autós képen ott van a még tini Sophie Marceau, a Házibuliban felfedezett nagy kedvenc. A minap volt ő a Nők Lapja címoldalán, ma is nagyon szép, csinos, megnyerő. Ugyanez nem mondható el Gérard Depardieu-ről, aki a kocsiban mellette ült fiatalon, soványan és bajuszosan. Ma pedig… Hadd, ne soroljam.
Angeliről talán még annyit, miként kezdett felfutni a karriere. Az 1960-as évek elején egy sajtóügynökség azzal bízta meg, hogy az Orly reptéren a Párizsba érkező hírességeket próbálja fotózni. Amint a világhálón olvasható,1962. június 3-án reggel ott is volt a helyén, amikor bekövetkezett az Atlantába induló Boeing 707-es gép katasztrófája. A 19 éves kezdő hirtelen hordáröltözéket kapott magára, úgy közelítette meg a szerencsétlenség színhelyét, és készítette el a fotóit, amelyek ismertté tették a nevét. A paparazzo szerencséje? Na, erről sokat lehetne szövegelni. De azért, akinek alkalma lesz rá, érdemes megnéznie ezt a kiállítást a Défense negyedben a felhők alatt.
