De mi lett a nyulakkal? Medvét városban is láthatunk egy kis szerencsével, őzet gyakran lencsevégre kaphatok tág mezőn vagy erdőszélen, nyulat viszont még autós útjaim során is csak nagyon ritkán pillantok meg. Megfogyatkoztak? Pontosabban lőnek a vadászok? Mi lett velük? Persze lehet, hogy ez a kutyát se érdekli, nekem a színház eszembe juttatta. Nem világrengető dolog, minimális a hírértéke ebben a járványra, válsághangulatra berendezkedett társadalomban, de nálam bejött. A Nagy Fehér Nyúl újra megjelent a színpadon. Évekkel ezelőtt írtam már róla. Vásárhelyi specialitás. Pontosabban Keresztes Attila rendezői leleménye. Éppen nyolc évvel ezelőtt ismertük meg a Mélyben bemutatóján. László Csabára szabták. Ott téblábolt ironikusan Lukaként az Éjjeli menedékhely többi elkárhozott szereplője között. Azóta mások is belebújtak a plüssnyuszijelmezbe, ezúttal, a jubileumi premieren Bartha László Zsolt vált általa szóvivő, nyüzsgéskeltő, izgő-mozgó Mezei nyúllá. Fotón láttam, valamikor még a figurát kiötlő rendező is felpróbálta. Rajta sem lötyög, neki sem szűk a „nyuszibunda”, úgy látszik, univerzális méret. De miért is ne találna rá is, elvégre saját alkotói védjegye. Azt, hogy kit, mit jelképez a Fehér Nyúl, mi a funkciója a különböző előadásokban, minden néző maga döntheti el, a kritikusok sem egyértelműen állították ezt vagy azt róla. Mindenképpen jó hangulati és figyelemvonzó elem a színpadon. Általában is számos szimbólum kapcsolódik ehhez a kedves állathoz. A gyávaság ez esetben elhanyagolható. Már a megteremtése és ismételt szerepeltetése is jelzi, kitalálója merészen kísérletező, következetes, játékos kedvű rendező. Nyilván magam sem tudom, pontosan mit kell gondolnunk produkcióról produkcióra a nyúlról, de vannak róla elképzeléseim, és ami talán lényegesebb, az előadások hangulata, légköre valamiféle többlettel telítődik általa. Az sem baj, hogy már nem egészen fehér, mert bundája kissé elszürkült a sok használattól, a színjátékok porától. Megmaradt annak a bizarr, de kedvelhető, mindenre felhasználható szereplőnek, akinek megismertük. A mamlasz, helyét nem találó tapsifülesnek, aki ellentmondásosságában is békés, és akitől senki sem fél. Túl a színfalakon, a fehér nyúl az új élet, az újhold, a tisztaság, a tavasz jelképe. Meg sok egyébé a földgolyó különböző részein más és más értelmezésben. Az észak-amerikai andukin indiánok szerint például a Nagy Nyúl teremtette a világot. Nálunk a néphit a húsvéthoz társítja a nyuszi kedves lényét. Az is itt van újra nemsokára. Hátha akkorra kissé hátrább vonulnak a farkasok. Szép tavasz, merre vagy? Napokon belül talán ő is megérkezik.
