2021. január 28., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Még csak most koccintottunk az évváltásra, s máris itt van vízkereszt napja meg a háromkirályoké. Sőt a farsang is kezdődik. Bár lehet, hogy az véget sem ért tavaly, amikor zárulnia kellett volna. Annyi furcsaság, abszurditás, botrány és cirkusz volt 2020-ban, hogy úgy érezhettük, egy tragédiába torkolló, világméretű bohózat részesei vagyunk, amelynek a végét nem is ismerjük. Lehet, hogy a múlt idő használata nem indokolt, még ha tudjuk is, a gondok egyik legnagyobbikát, a világjárványt talán megszelídítheti a vakcina. De annyi minden történik földön, vízen, levegőben, hogy biztosat senki sem mondhat. Csak remélhetjük, hogy jóra fordulnak a dolgok, és nem az ókori színjátékok „deus ex machina”-szerű gyakorlata lesz a megoldás. Egyébként felmerülhet a kérdés, vajon egyáltalán akar-e valaki megoldani valamit is igazán? És ezúttal mit hoznak a napkeleti bölcsek és követőik: aranyat, tömjént, mirhát? Remélni lehet, de az emberekben régóta ott van a gyanakvás: kedvező dolgokra nem nagyon számíthatunk, Keletről többnyire baj érkezett hozzánk. A koronavírust is onnan fújta ide a szél az elmúlt év elején. Ezeken a tájakon különben mindig illett tudni, honnan fúj a szél. Általában Nyugatra figyeltünk, onnan vártuk a kedvező fuvallatot. De csalódnunk kellett majdnem minden esetben. Most sincs másképp. A kicsik és gyámoltalanok sorsában kell osztoznunk, akár a válsággal küszködő tengerentúli nagy testvértől, akár a mind erőteljesebb távol-keleti óriástól várjuk az oltalmazást. Marad tehát az, amit az EU csurrant, cseppent. De hát azzal sem vagyunk képesek kellőképpen gazdálkodni. Az új kormány nehezen tud belelendülni. Balkezesen kezeli a krízishelyzetet, miközben jobbközépnek mondja magát létrehozója, az ímmel-ámmal összeállt kormánykoalíció. Nem telik el sok idő, és meglátjuk, mi lesz belőle. Egyelőre a két T. Ház feldúlt és háborog, fejeket követel, mert a közszolgálati televízió szilveszteri vidám műsora felelőtlenül, gátlástalanul bírálta, nevetség tárgyává tette őket, köztiszteletnek örvendő politikusokat. Ejnye, bejnye! Hát szabad ilyet?! Még a járványügyi intézkedéseket is villára vették a műsorkészítők! Ilyenek ezek a szerkesztők és humoristák! Ezek előtt semmi és senki sem szent! Csodálkozunk, hogy a felháborodott honatyák, honanyák és más véleményvezérek ennyire érzékenyek? Dehogy! Csak fura, hogy nem szoktak még hozzá az egész országra jellemző közéleti hangvételhez. A tavalyi két választási kampány igazán könnyíthette volna az alpári tájba való beilleszkedést. És a parlamenti csatározások színtere sem kimondottan apácazárda. Nem fokozom, még meg találok bántani szűzi lelkeket. Enélkül is elég fájó, hogy az esztendő besorolása is földhözragadt, rudimentális, nem sok jót ígér. A kínai (már megint!) horoszkóp szerint a fém bivaly határozza meg 2021-et. Ami azért akár előnyre is váltható, mert áttételesen ez a jelkép a törvény és a rend uralmát is jelenthetné, a kemény munka és a gyakorlatiasság érvényesítését, a tradicionális értékek megbecsülését is szorgalmazhatná. Láthatja, kedves olvasó, óvatosan, feltételes módban fogalmazok, nehogy melléfogjak. Mert valahogy nem ez a nyerő képlet manapság ebben az országban. Talán ez is magyarázza, miért fehér holló az optimizmus, bárkivel is kerül szóba mostanában. De ha lehet, mégse csüggedjünk. Boldog új évet kívánok mindannyiunknak! És vidám farsangot! Már amennyire a körülmények engedik.