Lezajlott a 26. marosvásárhelyi könyvvásár is. Lezajlott? Nem igazán találó a kifejezés ez esetben. Nekem éppen az a zaj, nyüzsgés, zsongás, jövés-menés hiányzott most a legjobban, ami a korábbi rendezvényeken beszippantotta az embert a Nemzeti Színház előcsarnokában és a különböző játék- és bemutatótereken. Évről évre bosszankodtunk közben, hogy milyen felháborító a tülekedés, ezt nem lehet kibírni, a könyvböngészéshez, kóstáláshoz idő kell, de mégiscsak ez teremtette meg a hamisítatlan vásári hangulatot. Az, hogy rég nem látott barátokkal, közeli és távoli ismerősökkel futhattunk össze, és váltottunk pár szót, akár ötször-tízszer is a vásárnapok folyamán, meg az, hogy a helyszínt elözönlötték a vidám, önfeledten csivitelő gyerekek, az írók és műveik megszólaltatói pedig itt is, ott is kíváncsi hallgatóság előtt mondhatták a magukét és így tovább. Na, ezek a vásárhelyzetek, vásárkellékek kimaradtak a múlt hét végi eseménysorból, noha a járvány okozta lelombozódott, vészterhes közhangulatban jól fogott volna egy ilyen kedvserkentő lelki dopping. Le kellett mondanunk róla, mint annyi más jó dologról, nem csak a járványellenes intézkedések miatt, az észszerűség is ezt kívánta. Mégis jó, hogy a könyvvásár szervezői nem mondtak le a könyv vásárhelyi ünnepéről, nem szakították meg a közkedvelt könyves napok sorát. Remélem, hogy jövő ilyenkor újra régi szokásrendje szerint, és mint mindig, újítva s persze tágra nyitott kapukkal fogadhatja a népes közönséget. És magam is megőrizhetem rég berögzült szokásomat, egy év múlva is írhatok a vásár zárultával friss vásári benyomásaimról. Ezzel azt is jelzem, én is szeretném elkerülni a bajt, s másokat is arra biztatok, érezzék jól magukat otthon. Még ha nehéz is visszafogni a késztetést az indulásra, járkálásra.
„Otthon vagy” – nyugtattak meg, és próbáltak maradásra bírni az online térbe kényszerült idei könyvvásár szervezői, szereplői is. Rendezvényeiket élőben közvetítve, videófelvételeken rögzítve továbbították az érdeklődőknek. Időszerű, érdekes témákról folytattak eszmecseréket a felkért írók, költők, kritikusok, szerkesztők, kiadói munkatársak, több szerző kapott lehetőséget arra, hogy beszéljen új könyvéről, ismét oroszlánrészt vállaltak a könyvvásár műsorából a Tompa Miklós Társulat művészei. Aki lemaradt valamilyen élő adásról, utólag több kiesést bepótolhatott. Mindent nem, elvégre nem ülhetünk hosszú órákon át a Gutenberg-galaxis világát figyelve a képernyő előtt. Pláne, hogy a beszélők, vitázók hevületét tompítja a maszkhasználat. Még a legizgalmasabb mondandó is sokat veszít erejéből, éléből, értelméből, ha a megszólaló arca nem látható, és szemvillanásai, hangjának érzelmi rezgései kevéssé érzékelhetők, ha távolodik a kamera. A kötetek tapintható közelsége, a mind szebb és színvonalasabb kiadói újdonságok együttes látványa, esztétikai élvezete, a standoknál szervezett dedikálások élménye, intimitása, a kedvenc szerzők újabb műveinek felfedezése, levadászása mindig külön attrakció volt ezeken a rendezvényeken. Az online kínálat, illetve az ilyen jellegű járatlanság, tájékozatlanság miatt sokan éppen ezektől estek el, nem tudták, miképpen és hol vásárolhatnák meg a felmutatott könyvtermést. Ez valószínűleg a kiadók, könyvforgalmazók vásári mérlegében is megmutatkozik. Mindezek ellenére jó, hogy a hagyományteremtő kezdeményezők, a népszerű rendezvénysorozat éltetői nem mondtak le az idei könyvforgatagról. A mostani tanulságok biztosan hasznosíthatók a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár elkövetkező eseményeinek megtervezésében, lebonyolításában.
