2020. augusztus 10., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az ünnepélyes megnyitó csak holnapután lenne, de már ma el kellett volna kezdődnie a XXXII. nyári olimpiai játékoknak. A labdarúgók léptek volna elsőként pályára. Ha… és itt már tudjuk, mi következik. Egy ideje folyton feltételes módban kell fogalmaznunk, semmiben sem lehetünk biztosak, szinte minden fontosabb dolog elmarad. Persze az, hogy kinek mi fontos, nagyon viszonylagos. Van aki az olimpiát meg se parittyázza. Sokkal inkább izgatja, hogy nem mehet külföldre nyaralni. Vagy az, hogy befuccsolt a vállalkozása, megszűnt a munkahelye és így tovább, hadd ne soroljam. A sport nagy ünnepének elhalasztása azért mégsem akármi. Rendkívüli súlyú döntés, ritkán volt rá példa a történelemben, ez is jelzi, milyen nagy bajban van ma az emberiség. Így, összességében. Ez elgondolkoztathatna mindenkit ebben a kormányozhatatlannak tűnő, zűrzavaros országban. Az általánosítás, tudom, keveseket rendít meg, de a tapasztaltak szerint az egyéni csalódások még kevésbé érdeklik az embereket. Pedig mindenki elképzelhetné, mekkora csapás a sportolóknak, hogy hiába dolgoztak, edzettek már-már a végkimerülésig, hogy maximális formában lehessenek ott a tokiói megmérettetésen. 

A milliós, milliárdos számok különben mégiscsak rádöbbenthetnék a kétkedőket, hogy nem mondvacsinált következményekről van szó, amikor a koronavírus okozta tragédiákról, veszteségekről beszélünk. Nincs a földgolyónak olyan része, ahol ne volna jelen a pandémia, ne borítaná fel az életvitelt, ne oltana ki éle-teket. És ki tudja, hol tartunk jelenleg? Hiszen a legedzettebb fizikumúak, a sportolók sem ússzák meg a fertőzést. Mostanság épp a futballisták háza táján garázdálkodik a COVID–19. Az olimpiára pedig 2021. július 23-ig kell várnunk. Lehet, hogy mindhiába. A rendező japánok épp a napokban nyilatkoztak kétségeikről, hogy egyáltalán megrendezhető-e a világverseny, ha addig nem születik meg a várva várt hatékony védőoltás. Amennyiben nem, hatalmas anyagi veszteség is éri őket. Eddig közel húszmilliárd dollárt fektettek az előkészületekbe. És aligha ez lesz a végösszeg. Szóval ne számítsunk világ- és olimpiai csúcsokra a bizonytalan kimenetelű versenyeken. A rekordokat Románia döntögeti a negatív előjelű felmérésekben, statisztikákban. Egyre vehemensebben tombol a járvány, mind több a fertőzött. Hátborzongatóak a napi jelentések, még riasztóbbak az előrejelzések. Kiderült, hogy az a tanulmány, amely a következő néhány hónapra vonatkozó romániai járványügyi helyzetet vetíti előre, nem szóbeszéd, hanem valós dokumentum, és ott van a kormány asztalán. Abban olyan adatok szerepelnek, melyek szerint augusztus közepén már napi 2000-4000 új beteg növeli a koronavírusosok táborát, szeptemberre pedig állítólag már mintegy millió covid-fertőzöttről szól a fáma. Félelmetes csak gondolni is ilyesmire. De az se megnyugtató, hogy igazából nem tudható, mi a reális helyzet. Az illetékesek hol ilyen, hol olyan számokkal rukkolnak elő, hol ide kapkodnak, hol oda, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság meglehetősen nagy hányada felelőtlenül viszonyul a járványügyi előírásokhoz, nem hallgat az észérvekre. Ami hamar kikényszeríthet egy újabb sürgősségi állapotot, drasztikusabb megszorító rendeletet. Ha más nem is, az ilyesmi mindig kéznél lehet a kormánynál. Ahogy a jó öreg sláger mondaná: A vész a fontos, nem a baj!