2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szürke város világ szélén… Nem mese, benne élünk. A világ széle vitatható, noha Csokonai már kétszázhúsz évvel ezelőtt úgy tudta, hogy „Vásárhely kies halma” a civilizált országok peremén, „a világ abroszán a legkritikusabb hely”, s ezt fennen hirdette is Marosvásárhelyi gondolatok című nagy versében, de ma is élnek itt elegen, akik azt tartják, hogy Vásárhely a világ közepe. S az ő szempontjukból, illetve érzelmi indíttatásból alighanem igazuk is lehet. A város szürkeségét, kopottságát, lehangolóan megviselt ábrázatát azonban, bárhogy próbálnánk, nem lehet letagadni. Mi, itteniek ehhez úgy hozzászoktunk, hogy talán már észre sem vesszük. Az idelátogatóknak viszont biztos feltűnik. És magunk is rádöbbenünk, ha filmen szembesülünk a városképpel. A kamera könyörtelen, akkor is felmutatja a szegénység, gazdátlanság megkopott, monoton tónusait, ha eredetileg nem is ez az operatőr elsődleges szándéka. Az utóbbi húsz év a jelek szerint hatványozottan tetézte mindazt, ami ezt a mostoha sorsú települést ilyen vonatkozásban is mélyebbre süllyesztette az ország sok más, reményteljesen megújuló településénél. Sürgősen változtatni kellene a jelenlegi helyzeten. De most nem ez a jegyzettémám. Ma ismét jelezni szeretném azt, amiben valahogy még felszínen vagyunk, sőt igyekszünk kitűnni: a kulturális, művészeti pezsgést és sokféleséget, ami naponta több érdekes rendezvénnyel próbálja feledtetni a hétköznapi gürcölés lélekölő szürkeségét. Ez esetben csak egy ilyenre térek ki, egy olyan filmes akcióra, amely ugyan éppen a szóban forgó lehangoló színtelenséggel szembesített, de azt is újra felmutatta, hogy művészeti, oktatási intézményeinkben nem úgy viszonyulnak a dolgokhoz, mintha valahol a mindenség perifériáján élnénk. 

A Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Kara és az Akadémiai Műhely rukkolt elő múlt pénteken A világ széle című websorozattal. Olyan rövidfilmeket vetítettek a Stúdió Színházban, amelyek teljes egészében az egyetem hallgatóinak és tanárainak a produkciói. A forgatókönyvírást, rendezést, az operatőri és vágómunkát, a hangmérnöki és világosító meg más filmes stábmunkákat, illetve a színészi feladatokat mind a média és színész szakos diákok végezték Kincses Réka és Jakob Wehrmann vezetőtanárok irányításával. Persze annak függvényében, ahogy a műszaki, anyagi feltételek is lehetővé tették. De amint a film végi feliratokból értesülhettünk, olykor szponzorok is támogatták őket. Ezt a segítőknek meg is köszönte a kar dékánja, Kós Anna ismertető, méltató szavaiban a Stúdió színpadán. Nyilván a bekapcsolódó tanárokat is ki kell emelnünk, a már említettek mellett a filmszereplést is vállaló B. Fülöp Erzsébetet és Gáspárik Attilát. Az előbbi moderátorként is szóra bírta a közönséget a hangulatos esten. A rögtönzött beszélgetésekben is felszínre került a város szürkesége. És több más probléma, amivel mi, itteniek és nem csak, a legkülönbözőbb területeken ütközünk nap mint nap. A filmtémák? Egy magyar vidékről érkező vidám, gyanútlan fiatal lány, aki nem tud románul, a klinikán pedig nem érti a gyors beszédű román orvos magyarázatát, kedvesen nevetve fogadja a bejelentést, hogy rosszindulatú agydaganata van… Egy fiatal atlétanő az olimpiát célozná meg szigorú edzője, az apja vezetésével, de nem kívánt terhesség miatt kell csapot-papot otthagynia… Egy évek óta kitartóan készülődő taekwondós fiatalember a nemzetközi nagy összecsapás előtt szembesül az elkeserítő valósággal, hogy magányos anyja nem tudja pénzzel támogatni, és a lehetséges szponzorok is elutasítják mindenütt… Két mai életmódra ráállt vidéki csaj lelkizése tükrözi a fiatalok kiúttalanságát… 

És végül, amint a szinopszis összefoglalja: „Ebben a városban tanult egy színészosztály. Volt olyan közöttük, aki itt született, olyan, aki mindig ide vágyott, akit idesodort az élet, és aki semmi mást nem akart, csak végre elkerülni innen. De amikor megjelenik a városban egy híres francia producer asszony, valamennyien úgy érzik, elérkezett a pillanat, amikor cselekedni kell. Ki kell törni a jelentéktelenségből, le kell győzni a kisváros határait, meg kell valósítani, ami bennük rejlik, bárhonnan indulnak is, és legyen bármi az ára…” Ez egy munkafolyamatban levő nagyobb lélegzetű produkció, a trailerét B. Fülöp Erzsébet vezette fel. A castingot fölvillantó előzetes ígéretes. Pár hónap múlva az egész filmet megismerhetik az érdeklődők. Az egyetem fontosnak ítéli az ilyen kapcsolattartást. Jelenleg is a Nyitott kapuk sorozat nyújt betekintést az életükbe.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató