Kihunyt a díszvilágítás a megyeközpontban. Az esti talmi fények nélkül még szürkébbnek, kopottabbnak, szegényesebbnek tűnik a város. Olyannak, amilyenné az elmúlt évek, évtizedek gazdálkodása, fejetlensége tette. Persze ezzel együtt a városgazda aurája is meglehetősen megkopott, ha egyáltalán volt ilyesmije valamikor. Azok körében, akik már annyiszor rá szavaztak, valószínűleg volt, de most nagyon sokan szidják, mint a bokrot. Beszélik, átállt a sötét oldalra. Eddig hol volt? Mondhatom másképp is: hol volt, hol nem volt. Azt sajnos nem mondhatjuk, hogy talán igaz se volt. De. Igaz volt, sok mindenben hozzá köthető Vásárhely sajnálatos hanyatlása. És az ő köreihez. Attól tartok, ezek a körök, ha nem is rá alapoznak a közelgő választásokon, hiszen eléggé lejáratta magát, találhatnak nála rosszabb jelöltet is, csak hogy továbbra is maradjunk a sötétben. Nagyon össze kell kapnunk magunkat, és józanoknak maradnunk, ügyeseknek kell lennünk majd az urnáknál, nehogy cseberből vederbe pottyanjunk. Sok mindenre kell ügyelnünk mostanában. Az emberiség, az egész bolygó fénye kihunyhat, ha nem hallgatunk a tudós fők figyelmeztetéseire. Már két percünk sincs az örök éjfélig. Pár nappal ezelőtt húsz másodperccel előbbre állították a végítélet óráját. Száz másodpercünk maradt egy esetleges globális katasztrófa bekövetkeztének esélyéig. Az óramutatók állításánál a globális atomháború mellett 2007 óta számításba veszik az éghajlatváltozást és az olyan újabb technológiai újdonságokat is, amelyek visszafordíthatatlanul károsíthatják az emberi életet a Földön. Nyilván jelképes másodpercekről beszélünk, de ez érzékelhetőbbé teszi a végveszélyt. Sajnos semmi jele annak, hogy világunk tényleg megértené, mennyire közel vagyunk a teljes pusztuláshoz, és konkrét, összehangolt intézkedésekkel tenni is akarna valamit ennek elkerüléséért. Az igazán cselekvőképes döntéshozók sose azt lépik és akkor, amit és amikor valójában kellene. Bármely szinten. De hagyjuk a világkatasztrófát, abba mi, vásárhelyiek, Maros megyeiek aligha tudunk döntő módon beleszólni. Bár bizonyos dolgok, például a környezetvédelem, rajtunk is állnak vagy buknak. Ebben sem tündöklünk. Ha hinni lehet az összehasonlító táblázatoknak, a légszennyezésben kimondottan rosszak a mutatóink. Vasárnap olvastam egy hírportálon, hogy aznap városunkban rosszabb volt a levegő minősége, mint a légszennyezettségük miatt gyakran elrettentő példaként emlegetett Pekingben, Mumbaiban és Karacsiban. Nem semmi. Szinte nem is merek belegondolni, ez ránk, vásárhelyi és környékbeli lakosokra vonatkoztatva hova vezet. Jobb helyeken az ilyen állapotokat mindenféle gyors és drasztikus beavatkozásokkal igyekeznek elkerülni. Friss hír, hogy az Egyesült Királyság több városában nyártól légszennyező anyagokat elnyelő buszokat állítanak forgalomba. Nálunk maholnap nem lesz busz, amit forgalomba állítsanak. De megoldás van: a légszennyező anyagokat továbbra is mi, potenciális utasok nyeljük el. Az önkormányzatnak ez különösebb kiadásába se kerül. A veszélyességi pótlékot pedig a tisztségviselők meg más közalkalmazottak csatolhatják csekélyke fizetésükhöz. Senki se csodálkozzék, ha úgy érzi, Marosvásárhelyen romló állapotban van a közhangulat. És milyen lesz, amikor a gyűlöletkeltők teljes gőzzel elkezdik majd a választási kampányban a tudat- és lélekszennyezést! Vajon Vásárhely tekintetében hány másodperc maradt a végítéletig?
