Repül az idő. Máris az esztendő nyolcadik napját tapossuk. Egyet akár át is ugorhattunk volna, mondjuk a hétfőt, elvégre 2020 szökőév, a megszokottnál eggyel több nap díszeleg a naptárban. Hogy miért éppen hétfőt? Azért, mert állítólag akkor volt a legszomorúbb huszonnégy óra a világon. Higgyünk a statisztikáknak? Lehet, hogy kellene, lehet, hogy nem. Attól függ, ki hogyan élte, vészelte át január 6-át. Az ilyen kérdésekkel foglalkozó szakemberek szerint az teszi a legbúsabbá ezt a napot, hogy ilyenkor mondják ki a legtöbb válást a földgolyón. Ez tényleg lehangoló, persze felvetődhet itt is, hogy kinek a szempontjából. Van, aki így, más meg úgy viszonyul a házassága felbomlásához. De ne bonyolódjunk bele, ez csak egyetlen nap az idei 366-ból. Annál is inkább, mivel vasárnap, vagyis január 5. éppen ellenkező előjelű volt. És nem azért, mert az idén munkaszüneti napra esett ez a dátum, és hivatalos szünnapokból amúgy sem volt hiány mostanában, hanem azért, mivel azonos forrásból az is tudható, hogy ezen a napon csúcsra jár a társkeresés az interneten. Amiből netán házasság is lehet. Ami aztán felbomolhat. És így tovább, megint elölről. A két nap tehát valahogy ellensúlyozza egymást. Persze nem tudható, hogy hosszabb távon melyik irányba billen el a mérleg nyelve. Ha erre az évre gondolunk, akár azt is kijelenthetnénk, hogy kiegyensúlyozottnak ígérkezik, elvégre a neve döntetlenre áll: húsz – húsz. De nem mindig és mindenre érvényes a nomen est omen mondás, ez esetben intőbb lehet a számozásban díszelgő két nulla. Magam a döntetlennel szívesen kiegyeznék. Attól tartok azonban, hogy ez a tipp nem jön be. Sem világviszonylatban, sem országos vagy városi vonatkozásban, és akkor sem, ha tovább szűkítjük a viszonyítási köröket. Forró, forrongó a jelenlegi világhelyzet, háborús, vészjósló a légkör mindenfelé, semmi jó nem sülhet ki belőle. De a nagyhatalmak talán ezt is kibekkelik valahogy. Bár úgy tűnik, többen nem erre játszanak, gőz van a fejekben, indulat a lelkekben. A józan ész erősen fogyatkozóban. Bármerre mennénk, sehol sem lehetünk biztonságban immár. Robbantásos és egyéb merényletek megint akárhol, akármikor bekövetkezhetnek. Amiket a filmcsatornákon szórakozásból követünk estéről estére, az könnyen tragikus valósággá válhat. Az is, ami a folyamatos környezetrombolás következményeként, természeti katasztrófa formájában hozza el a pusztulást, pusztítást. Az erdőtüzek kezdenek megállíthatatlanokká válni, láthatjuk, mi történik Ausztráliában. És másutt is sokfelé. A tudósok éghajlati Csernobilról beszélnek, a jelek szerint joggal. Egyik nap az általános felmelegedés miatt bekövetkező árvizekről, a földet, országrészeket elöntő vízszintemelkedésről jelentetnek meg térképeket, másnap azt mutatják, miként sújtja az emberiséget a földrészeken különböző mértékben, de egyformán elkerülhetetlenül eluralkodó vízhiány, a vészes szárazság és éhség. Nem folytatom, bár tehetném oldalakon keresztül. A lényeg, hogy mi, itt élők sem úszhatjuk meg mindezt büntetlenül. Ránk is minden kihat, pláne, hogy társadalmi fejetlenség, összevisszaság is tetézi éle-tünket korlátlanul. És választási évet kezdtünk, ami mindig újabb képtelenségekkel nehezül rá a már meglevő terhekre, zavarkeltő tényezőkre. Ilyen vonatkozásban is előrevetíthetnék rémképeket, de fölösleges, hisz ez csak egy jegyzet. De érthető így is, mi az én bajom, illetve mik a mi bajaink. Szerencsére nyári olimpiai játékokra is sor kerül, labdarúgó-Eb is lesz az idén, és megannyi hasonló figye-lemelterelő esemény, ami sok-sok embert vigasztalhat. Lám, írás közben is mennyi sportban használatos kifejezést rángattam elő akaratlanul is. Ne búslakodjunk hát! A farsang elkezdődött. Fújj, bíró! Hajrá!
