2020. január 25., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Most csak a jóról, az adventi időszak bővelkedik ilyesmiben. És ne törődjünk a szóbeszéddel, miszerint ebből is megárt a sok. Ámbár ellent is mondhatok magamnak, ugyanis amiről írni akarok, a könyv, terhére is lehet az embernek, ha túl sok van belőle a lakásban. Persze közben úgy érezzük, könyvből sose lehet elegünk. A novemberi vásárhelyi könyvvásár ismételten bizonyította, nagyon sokan éreznek, gondolkodnak így. Varázslatos tud lenni a Gutenberg-galaxis. És biztos számos családban kerül majd egy-két szép kötet a karácsonyfa alá. Talán a varázslóinas, Harry Potter története is ott lesz közöttük, noha újdonságnak már nemigen tekinthető. Húsz éve, hogy a fantasysorozat első kötete magyarul is megjelent. Azóta a könyvből készült filmet is többször megnézhettük, ilyenkor, decemberben előszeretettel műsorra tűzik a filmcsatornák. És újra megelevenednek J. K. Rowling rokonszenves hősei és félelmetes gonoszai, véget nem ér a hátborzongató kaland. Meggyőződhettünk, az írónő fantáziája kimeríthetetlen, de az olvasóké is az, volt mire alapoznia. A valóság és képzelet különben szervesen ötvöződik az írásaiban, erről is gyakran lehetett olvasni. Pár hónapja a portugáliai Portóban csodálkozhattam rá, hogy milyen mélyen ágyazódott a realitásba a meseregényben szereplő roxforti varázslóiskola könyvtárának a leírása. Mondhatni, hogy mása a Livraria Lellónak, amely a szép luzitán város egyik fő turistacsalogató attrakciója. A világ legszebb könyvesboltjaiként számontartott létesítmények egyikeként 1906-ban történt felavatása óta vonzza az érdeklődőket. Nyilván a Harry Potter könyvek és filmek megjelenése óta sokkal többet, mint korábban. Írják, hogy naponta 4-5000 látogató keresi fel a különleges hangulatú, bűbájos üzletet a jókora kaptató tetején levő Rua das Carmelitas utcában. A színesen díszített, neogótikus épület kívülről is pompázatos látványt nyújt, de a belseje az igazán, ami elkápráztatja az embereket. Már ha bejutnak. Mert aligha van olyan napszak, amikor ne lenne sor a bejárat előtt. Sorba állni egy könyvesbolt ajtajában? Ki hallott ilyet?! Itt úgy van. És nem is csak egyszer kell kivárnod a sorod. Belépőjegyet kell váltani egy pár száz méterrel távolabbi helyen. Van érdeklődő, aki, amikor megtudja, feladja. De a nagy hányad belemegy a játékba. És bizonyára nem bánja meg. Az öteurós jegy árát levásárolhatja, persze kevés olyan könyv van, amely csak ennyibe kerülne. De a benti élmény kárpótol a várakozásért, ami azért is szükséges, mert annyi a kíváncsiskodó, hogy csak akkor mehetnek be néhányan, amikor legalább annyian ki is jöttek. Aki pedig bejutott, az már nem siet, ámul, bámul, lapozgat, telefonál, tolakszik, hogy a legjobb helyről fotózhasson, szelfizhessen, fennforogjon stb. A falak mentén a földszinti padlótól a második emeleti plafonig kötetekkel telített, hatalmas könyvespolcok sorakoznak. A közbülső részt egy csalogató vörös feljárat, kettéváló, majd egymásba csavarodó díszes, faragott csigalépcső uralja. Igazi stratégiai pont. Akit onnan elsodort a tömeg a társától, valamikor ott újra találkozhat vele. Ha éppen nem a furcsa, fordított piramis alakú lampionok, a sokszínű, dekoratív, festett mennyezeti üvegtető, a bronz domborművek vagy a polcokra illesztett írófejek, a szecessziós faragványok, kerámia, üveg és egyéb különlegességek vonják el a figyelmét. Van, akit a hátsó terem, a Harry Potter szoba nyel el. Ott egyenruhás „varázslótanoncok” igazítják el. Mások a tárlóknál lábatlankodnak. Nagy a nyüzsgés, de tartós az ott szerzett emlék. Aki szerencsés, híres szerzők, zenészek találkozójának is részese lehet. A 112. születésnapjára kívül-belül teljesen felújított könyvesbolt több mint 100.000 különböző kiadvánnyal rendelkezik több nyelven, köztük olyan portugál tehetségek angol fordításait kínálva, mint Fernando Pessoa és José Saramago. Magazinokat, CD-ket, antik könyveket is kínálnak igen nagy választékban. 

A sok nehézséggel, hosszú ideig anyagi problémákkal küszködő J. K. Rowling 1991-ben költözött Portóba, akkor már a regényén dolgozott. Angolt tanított, a tanítványai Rolling Stone-nak becézték. Ide, a Lello testvérek egykori könyvtárába is gyakran betért, amíg 1993-ban haza nem települt Nagy-Britanniába. Megkedvelte a sejtelmes, patinás helyet. Akkor még nem volt belépőjegy, azt az utóbbi években vezették be, amikor a bolt megrendült anyagilag, mert inkább csak néztek, nem vásároltak a látogatók. Ma már javult a helyzet. Az írónőnek sincsenek pénzgondjai. 2004-től a milliárdosok táborába tartozik. Ő az első ember a földön, aki könyvírással vált milliárdossá. De nem szállt el a dollármilliárdoktól és a jóléttől. Visszahúzódva, csendesen él, ír, dolgozik és jótékonykodik. Hajléktalanok istápolója. Sajátos módon nyilván. Könyvei hivatalos megjelenése előtt két héttel többször is lehetővé tette, hogy svájci, ausztriai, németországi hajléktalanok által árusított „aszfaltlapok” közöljenek részleteket munkáiból, s így jussanak támogatáshoz. A Harry Potter 6. kötetének 1. fejezete is a magyarországi Fedél Nélkül című lapban jelent meg először. És ehhez nem is volt szükség földrengető csodára. Persze azt se tagadja, amit időnkét a szereplői révén próbál bevinni a köztudatba: „Néha mindenkinek szüksége van egy kis bűbájra, hogy elhiggye, még a legnagyobb problémákat is le lehet győzni”. Karácsonyra várva, a szokásosnál talán érthetőbb, átérezhetőbb ez a mondás mindenki számára. (N.M.K.)