2019. november 21., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Akárhogy csűrjük, csavarjuk, egymást fedik, egymással ütköznek a különféle rendezvények. Nincs nap, hogy ne lenne két, három, sőt több olyan kulturális esemény, amely iránt meglehetős érdeklődés mutatkozna, mégse számíthatnak telt házra, mert ugyanabban az időpontban zajlanak, a potenciális érdeklődők pedig hiába mennének ide is meg oda is, választaniuk kell. Így van ez, mióta világ a világ, mondják egyesek, minek ebből problémát csinálni! Döntsön a kedves kultúrafogyasztó. Dönt is, persze, mi mást tehetne, de így ő is veszít, és azok is, akiknek a nagy odaadással előkészített műsorára kicsi közönség előtt kerül sor. Jól fogna valamiféle egyeztetés a műsorszervezők háza táján, noha tudjuk, külső tényezők beavatkozását senki se fogadja szívesen. Sokunknak vannak kellemetlen emlékeink a levitézlett „cenzurális, elvtársi korszakból”, amikor mindig leszóltak, beszóltak, beleszóltak, meghatároztak, parancsot adtak stb. Nem erről van szó. Egyszerűen arról, hogy valamiképpen úgy kellene összehangolni a heti, havi eseménysort, hogy legalább az azonos műfajú, tematikájú, ágazati programok elkerüljék egymást. Nyilván nem akarunk újabb hivatalt, bürokratikus kekeckedést, de valamit mégiscsak ki kellene találni a műsortorlódások elkerülésére. Bár az is lehet, hogy fölöslegesen vettem elő újra a témát, a jelenség, amit jelzek, nem mutatkozik mindenütt. Marosvásárhelyen igen, sokfelé kevésbé. Románia nem az az ország, ahol a kultúrszomj aggasztó méreteket öltene.

A minap tették közzé az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat kulturális adatokra vonatkozó felmérését. Ebből ismételten kiderül, hogy országunk lakossága kevés időt és kevés pénzt fordít művelődésre, irodalomra, művészetekre, igényes szórakozásra. Ez persze negatívan hat az életminőségre is, amiben Románia ugyancsak nem remekel. Mint általában minden statisztikában, a kultúrára költött összegek tekintetében is ott vagyunk a sereghajtók között. Az országban kevesen járnak színházba, moziba, koncertre, kiállításokra, múzeumba, kevesen olvasnak és így tovább. 2015 és 2018 között Romániában a lakosság 27,4 százaléka kapcsolódott be rendszeresen ilyen tevékenységekbe, a listavezető Dániában ez a szám 85,3 százalék. Magam elég gyakran megfordultam ebben a civilizált északi országban, tapasztalhattam a magas kultúra iránti élénk érdeklődést, de marosvásárhelyiként nem vettem észre, hogy az egy főre eső események tekintetében annyira előttünk járnának. A felmérési adatok nyilván országos viszonylatban érvényesek. Románia sok más vidékén, városában valószínűleg nem jut eszébe az újságírónak ilyen kérdést felvetni, mint amilyet ez a jegyzet érint. A Kulturális Kutatási és Képzési Intézet (INCFC) 2018-ra vonatkozó friss kultúrafogyasztási barométere szerint a megkérdezett romániai lakosok 67 százaléka soha életében nem látott színházi előadást. Azoknak is csökken a száma, akik néha azért igyekeznek felkeresni Thália hajlékait. A mozik kiürültek, könyvesboltok buknak meg, vidéki könyvtárak maradtak olvasók nélkül és így tovább, de nem untatóm az olvasót szomorú statisztikai mutatókkal. Tény, hogy mi itt ennél sokkal jobban állunk, és ennek örülhetünk. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne hatékonyabban, észszerűbben összehangolni azt, amink van, mindazt, amit a szervezők a széles közönségnek szánnak. Az októberi, novemberi napok, hetek különösen gazdagok ilyen tekintetben. Alter-Native filmfesztivál, kamarazene-, dzsessz-, folkfesztivál, nemzetközi könyvvásár, színházi bemutatók, vendégszereplések, kiállítások, kiadói újdonságok, nem győzöm sorolni, mennyi mindenre érdemes elmenni, odafigyelni, időt, pénzt szentelni. De azt is tudom, azok, akik a nívós, gazdag kínálatból mindenre kíváncsiak, és mindenbe bele szeretnének kóstolni, Vásárhelyen sincsenek pár száznál többen. Megérdemelnék, hogy a szervezők átgondoltabban, összehangoltabban tegyék lehetővé számukra, hogy minél több helyre, rendezvényre eljuthassanak a sajnos csak hét napból álló rendezvényhét során.