2019. február 23., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Folytatódik a nagy átverés.

Nincs nap, hogy ne hallanánk újabb csalásról, szélhámosságról, megtévesztésről. Egyéneket is sűrűn átvernek, kisebb-nagyobb közösségekről nem is beszélve. Társadalmi szintű az imposztorság, szinte senki és semmi nem az, akinek és aminek mondják, vagy mondja magát. Vannak persze szenzációs csalások is, amelyeket hirtelen szárnyára kap a média, és rövid ideig fecsegés tárgyává válnak, mint például a nyolcosztályos olasz álorvos esete, aki esztétikai sebészként dolgozhatott romániai kórházakban, vagy a falusi kőművesé, aki fogorvosként ténykedett egy darabig, állítólag a páciensek elégedettségére, ami részben érthető, elvégre a cementkeveréshez legalább értett, de említhetném a megmentésére beszervezett álügyvéd sztoriját is. Azonban nem a bulvárlapok oldalaira kívánkozó szenzációknál, egyedi megtévesztéseknél akarok leragadni. Azok az országos jellegű átverések, szélhámosságok jutnak róluk eszembe, amelyeknek hosszú távon, már az úgynevezett 89-es forradalom óta mindannyian szenvedő részesei vagyunk. Nap mint nap becsapnak, és hagyjuk magunkat megtéveszteni. Mit tehetnénk, hogy ne így legyen, merül fel azonnal a kérdés. Jogosan. De ezt pár sorban nem tudom megválaszolni, sőt valószínűbb, hogy ha belevágnék sem lennék képes a pontos diagnózisra, sem arra, hogy a gyógyírt megnevezzem, megszerezzem. Olyannak tűnhetnék, mint a szóban forgó álsebész. Annyit viszont tehetek, hogy időnként megpróbálom a magam eszközeivel bizonyos körökben tudatosítani az ilyenszerű negatívumokat, amelyeknek a melegágya kétségtelenül a jelenlegi politika, a szociális viszonyrendszer, az általános ködösítés. Mondhatnám úgy is, hogy a korrupció, amely fentről le, és fordítva, minden társadalmi réteget, kategóriát átitat. 

Románia a 4. legkorruptabb állam az Európai Unióban, jelzi a friss statisztika. Csak? Én listavezetőnek gondoltam. A rangsorolást nyilván nem azok készítették, akik ebben az országban laknak. Illetve, ha itteni felmérőkön múlt volna a dolog, előfordulhatott volna, hogy egész előkelő helyre kerülünk. Ha máshoz nem is, a lakkozáshoz ért a honi felső vezetés. Az alsó is. Eltanulta tőlük. Hogy mennyire határtalanul szárnyal a fantáziájuk, azt a régóta nyúzott állami költségvetés is beszédesen bizonyítja. Meglátjuk, mennyit fogadnak el belőle a mára tervezett parlamenti vitán a honatyák. Több olyan dolog szerepel benne, ami eleve megvalósíthatatlannak tűnik. A kormány viszont készpénzként beszél róla. És eleve beindul a nagy színjáték, maximális paraméterein dolgozik az átverőgépezet. Az autópályák gépállománya például nincs különösebb mozgásban, pedig a minap megint közel kétszáz kilométeres új szakaszt ígértek idénre. És ugyanígy említhetnék bőven más hasonló megtévesztő manővereket is. Mondjuk egyetemi, tanügyi körökből. Elterjedt a hír, hogy holnap Vásárhelyre érkezik a régi-új oktatási miniszter, aki évekkel ezelőtt megoldott valamit. Tájékozódni akar az orvosi, gyógyszerészeti meg ki tudja miféle egyetemen kialakult jelenlegi helyzetről. Mintha a fővárosban erről nem tájékoztathatták volna! De a terepen mégiscsak más. Talán újra megoldja. Reszkessetek, imposztorok! Remegj, szélhámia! Hogy hangzik ez angolul? Hátha ezen a nyelven a tárgyaló felek jobban értenek. Ha mégsem, talán majd elintézhető az ügy valakikkel, valamiképpen Hamburgban. Jól járhat, jót mókázhat az is, aki ott dekkol, ott dokkol.