Még ez is! Újabb migráns tört ránk keményen, mintha nem lenne elég bajunk. Ali északról, északnyugatról érkezett.
Még ez is! Újabb migráns tört ránk keményen, mintha nem lenne elég bajunk. Ali északról, északnyugatról érkezett. Tudtak róla, de bejövetelét nem tudták megakadályozni. Van ilyen. A kerítés se használ ellene. Kíváncsi voltam, de nem sikerült kiderítenem, ki és miért nevezte el a sarki ciklont Alinak, de a briteknél, skandinávoknál, ahol pár napja kidühöngte magát, már ezt a nevet viselte. Jelzés volt talán, hogy részéről semmi jóra nem számíthatunk? Hagyjuk az előítéleteket. Csak az a baj, hogy nálunk egy ilyen poláris hideghullám megszelídült változata is képes komoly károkat, nem várt kellemetlenségeket okozni. Hátha ezúttal megússzuk kisebb kalamajkával. Majdnem azt mondtam, szárazon. Erre a meteorológusok szerint kevés helyen van esély. De már a drasztikus lehűlés is eléggé kellemetlen. Hát még ha a havazás is bejön, amit a hegyvidékre jósoltak! Rosszul esik, na. Kezdtük azt hinni, örökre itt marad a napos, forró nyár, s az ősz is kimarad, mint korábban a tavasz. Rosszul tippeltünk. Azok, akik mostanra ütemezték be a szüretet, pláne melléfogtak. De ha egyszer a szőlő beérett?! Semmi vész, csapásedzettek vagyunk. Átéltünk már néhány hidegháborús időszakot, ez se fog különösebben megrendíteni. A hidegháborút most nem nemzetközi vonatkozásban értem. Az országhatárokon belül is dúl kíméletlenül. Hatalmon levők és oda törekvők, kormányzó pártok és ellenzékiek között, a fő kormánypárton belül is, elnökség és kormányzás, gazdagok és szegények, többség és kisebbség között, és így tovább végeérhetetlenül. Csak megszokás persze, hogy hideg jelzővel illetjük a küzdelmeket, időnként nagyon is forrónak ígérkezik az összecsapások sora. Utóbb derül ki, hogy az esetek többségében csak színjáték volt az egész. Vihar a diliben. Kár volt komolyan venni. Így aztán kezdünk ott tartani, hogy olyasmit is elbagatellizálunk, aminek tényleges súlya lehetne. És erre példákat is bőven sorolhatnék. De csak egyet említek, ami ebben a pillanatban megállított az írásban: hirtelen éles vészjelzésekkel riasztott a maroktelefonom. Pontosítok. A képernyőn másképp nevezik: extrém jelzések. A Sürgősségi Helyzetek Felügyelősége küldte a RO-ALERT rendszer üzenetének tesztelése keretében. Nincs szükség önvédelmi intézkedések alkalmazására, nyugtatnak meg. Nyugodt vagyok. Az elmúlt napokban már kaptam néhány hasonló szövegű figyelmeztetést, hangjelzések nélkül. Értem én, miről van szó, csak azt nem tudom, mit kell csinálnom. Valószínűleg semmit, hiszen ez csak próba. A mostanság újra sűrűn megszólaló szirénák se kellene idegesítsenek. Nyugi! Majd, ha élesben mennek a dolgok, rájövünk. Marosvásárhely erre igencsak alkalmas terep. Nem is izgatom magam. Hirtelen egy régi sláger, a Konstantinápoly jut eszembe, és gondtalanul azt dúdolgatom: „Ali áll a sarkon, és nyújtja a kezét/ Baksi sír a baksisért”. A vészhelyzetekért pedig fájjon az azokért felelősek feje! Errefele ez az úzus.
