Ki ne mondja!… Mondja csak ki, ha van képe hozzá!… Jól gondolja, kedves olvasó, a számtáblabotrányra célzok, ami napok óta nem akar csitulni Romániában.
Ki ne mondja!… Mondja csak ki, ha van képe hozzá!… Jól gondolja, kedves olvasó, a számtáblabotrányra célzok, ami napok óta nem akar csitulni Romániában. A legfelsőbb szintig jutott el, pedig a szóban forgó kifejezés a legmélyebb rétegek táptalajában fogant. Amint átitatódott politikával, máris szalonképessé vált. Legalábbis a jelenség maga. A számtábla fotóját kitakarva, betakarva sokat láttuk, a kormánypártot célzó szitokszót nem hallottam kimondani rádióban, tévécsatornákon. Az államfő sem mondta ki, hiába biztatta ironikusan az egyik miniszternő. Hozzászokhatott, ezek a tárcavezetők mindenfélét összevissza mondanak. De most már ő sem olyan kimérten visszafogott, mint korábban, tettre készen (?) beszállt a játékba. A játéktéren megtapasztalhatja, milyen érzés az igazi adok-kapok. A videobíró sem védheti meg. Az alkotmánybíró még kevésbé. Pedig bízik bennük, a kisebbségeknek kedvező törvényjavaslatokat is konok elszántsággal náluk akarja megfúrni. Ebbeli reményében aligha fog csalatkozni, ilyesmikben mindig számíthatnak rájuk. A politikai ellenfelek viszont nem fognak finomkodni. A PSD elnöke máris arra szólította fel, hogy azt a bizonyos táblafeliratot tegye ki a mellére! Ez az aréna nem angol kisasszonyok mimózás teázóhelye. Nem bizony. Ez maga az élet mifelénk! Nem felejtettük el, nem hagyták elfelejteni, hiszen a futballhuligánok egyik kedvenc heccfogása volt, hatalmas pannókon, feliratos zászlókon ajánlották a stadionokban nekünk, magyaroknak azt, amit most a számtáblán a Dragnea-féle pártnak kívántak. Akkor azon nem háborgott a többségi társadalom. Sőt! A rendőrség sem törte magát, hogy a molinókat eltávolítsa, a közzétevőit megbüntesse. Most meg készségesen lejáratta magát. Már bűnbakokat keres saját soraiban. Minden relatív. Szerencsére a magyarok nagy része nem vette szívére az akkori sértéseket, a legtöbbjük nem is értette ezt az alpári kifejezést, nyelvi vonatkozásban megrekedtünk a szokásos köznapi káromkodások szintjén. Ettől még a tények nem változnak, az országban meghonosított kettős mérce ebben az esetben is érvényesült. A szociáldemokraták vezetője egyébként ennél többet is mondott az ország elnökének. Azzal vádolja, hogy hazaáruló, ezért majd eltávolítják tisztségéből. Rövidesen a felfüggesztés következik. Ez nem könnyű művelet, sokak szerint éppen Dragneáék veszítették el minden további esélyüket az országlásra. Biztos Johannis sem marad adós a válasszal. A román diaszpóra pénteki bukaresti tüntetése kiváló alkalom lesz erre. Úgy felgyorsult a hadakozás, hogy a napilapok sem tudják a balhé folyamatait napra készen követni. Enélkül is tudjuk mi, hogy ki az áruló. Pontosabban: kik. Mert sohasem csak egy van. Azt már nehezebb kitalálni, hogy ki nem az! Kezdetben mindenki megjátssza magát. Aztán előbb-utóbb kiderül, hogy magára öltötte a bárány köntösét, farkas, róka, hiéna mivoltát azonban nem képes eltakarni. Hát ne háborogjon az ember? Nyilván a sopánkodással mit sem érünk. De ezt a legkönnyebb csinálni. Talán ha majd enyhül az agyakra telepedett, bénító kánikula, lerázunk valamennyit az általános letargiából. A meteorológusok sajnos továbbra is légköri anomáliákat jósolnak. És a politológusok? Jobb, ha két kézzel befogjuk előlük a fülünket.
