Folytatódik Marosvásárhely elsorvasztása. Már a reptér is... Csak kipontozom, a többit gondolja hozzá Ön, kedves olvasó, a történet, ahogy mondani szokás, hosszú! Túl nagy teret venne igénybe a részletezése.
Folytatódik Marosvásárhely elsorvasztása. Már a reptér is... Csak kipontozom, a többit gondolja hozzá Ön, kedves olvasó, a történet, ahogy mondani szokás, hosszú! Túl nagy teret venne igénybe a részletezése. Térből pedig sosincs elég, legyen szó újságoldalról vagy akár repülőtérről. Mint jelen esetben is. Tudjuk, emlékszünk, évek óta zajlik körülötte a huzavona. Sok volt a sumákolás, csetepaté, vádaskodás miatta. Hogy kié, miért azé, ki pénzelje, ki húzzon hasznot belőle, ki vezesse, ki szeresse és így tovább. Megannyi viszálykodásra okot adó kérdés, amelyhez így is, úgy is hozzá lehet állni. Most meg itt állunk reptér nélkül. Pontosabban: van, de mégsincs, illetve mintha nem is lenne. A jelenlegi információk szerint azért, mert egyik pillanatról a másikra életveszélyessé vált. Eddig is az volt, csak nem tudtunk róla. Hazudtak nekünk. Hogy kik, az még nem eléggé tisztázott, legalábbis a közvélemény előtt. Beszélnek a reptér korábbi vezetőiről, szakhatóságokról is, akik szándékosan borították hazugság ködébe a város légikikötőjének, Székelyföld kapujának problémáját. Mintha nem lett volna elég a természet és az ipari szennyezés produkálta valóságos köd, amely oly gyakran okozott bosszúságot az utaz-ni vágyóknak, most egyszerre ránk zúdult a komor realitás: beláthatatlan ideig Vásárhelyről már nem lehet légi úton megközelíteni a világot! Újra Kolozsvár lett a nyertes. A WizzAir ismét faképnél hagyott, és sietett vissza járataival, pénzéhes szigorával a kincses város kebelére. A vasút csődtömeg, a külföldi buszjáratokat működtető vásárhelyi cégek jelentős hányada tönkrement, a beígért autópálya még nagyon messze tőlünk. Merre vagy, anyaország? Merre vagy, Európa?! Kit érdekel? Minket, itteni polgárokat igenis érdekel! Mihamarabb szeretnők tudni, kik és mi miatt jutottunk ide. És az ügyben érintetteket felelősségre is kell vonni. Persze ez nem oldja meg a gondokat, de ha már ebbe a helyzetbe került a reptér, olyan megoldást kell találni, amely távlatosan számol minden problémával, amely a továbbiakban felmerülhet. Azzal is, hogy közben az összes többi erdélyi légikikötő megelőz minket. Talán erre is megy ki a játék. Elvégre az is eléggé érthetetlen, hogy az állami költségvetés-tervezetben miért éppen a marosvásárhelyi reptér finanszírozásánál szerepel a legkésőbbi időpont. Ennek tudatában már nem túlzás a jegyzet első mondataként tett kijelentésem. Vannak, akik időnként összeesküvés-elméletek gyártásával vádolják az újságírókat. Ezúttal is előfordulhat, hogy bizonyos érintettek majd ilyesmit emlegetnek. Pláne, hogy nem először mondom, az a benyomásom, Vásárhelyt több oldalról is háttérbe szorítják. Nem hiszem, hogy tévednék ebben a kérdésben, ilyen vonatkozásban gazdagodtunk némi tapasztalattal. Sokan nem szeretnék, hogy Erdély e szép múltú régiós központja és kulturális fellegvára régi hagyományai, kiküzdött érdemei és ma is figyelemre méltó szellemi potenciálja szerint fejlődjék. Tovább megyek: az is elképzelhető, hogy lesznek, akik a válságállapotot annak a két magyar embernek a nyakába próbálják majd varrni, akik jelenleg a repülőtér ügyéhez a legközvetlenebbül köthetők. A megyei tanács elnöke és a Transilvania légikikötő igazgatója azonban annyira friss a funkciójában, hogy nevetséges lenne őket ilyesmibe belekeverni. Ámbár mifelénk a legabszurdabb színjátékoknak is megpróbálnak létjogosultságot szerezni. De ettől a forgatókönyvtől most talán eltekintenek. Rájuk azonban már a mandátumuk legelején váratlanul nagy teher nehezedett, minden képességükre szükség lesz, hogy méltóképpen megbirkózzanak vele. Viszonylag rövid idő alatt a lehető legjobb megoldást kell találniuk és kiviteleztetniük a baj orvoslására.
Lehetnek olyanok, akik már régóta tudták: amiatt, ahogy ez a reptér működött éveken át, eleve kudarcra ítéltetett, nem segíthet azon más, csak az ima. Ezért is építtethették a létesítmény közvetlen közelébe, rá a terminálra az ortodox templomot, lehetetlenné téve ezzel a terjeszkedést, az épület esetleges továbbfejlesztését. Nem mintha eddig Vidrátszegen nem lett volna elég egyházi hajlék. Csak. Ez azonban valószínűleg egy másik történet. Az viszont biztos, hogy a repülőtér ügyének megnyugtató és sikeres rendezéséhez nem elégséges a fohász.
