Túl vagyunk ünnepeken, évfordulókon, kifelé lábalunk márciusból. Volt benne minden: tél, tavasz, bosszúság, öröm, fagy és langymeleg, rémhír, béke, provokáció. Ebből a kelleténél is több.
Túl vagyunk ünnepeken, évfordulókon, kifelé lábalunk márciusból. Volt benne minden: tél, tavasz, bosszúság, öröm, fagy és langymeleg, rémhír, béke, provokáció. Ebből a kelleténél is több. De hát számíthattunk másra? Az ilyesmi néha jól is foghat, gatyába rázza az elkényelmesedő, szétszóródó társaságot. Hogy mondta Székely János Szelekció című híres nyolcsorosában? „A jót velünk se az teszi,/ Ki ölbe vesz s álomba ringat./ Hanem ki vesztünk éhezi...” Na, ilyen azért van elég, nap mint nap tapasztalhatjuk, sokan gondoskodnak arról, hogy állandó edzésben, készenlétben tartsanak. Mostanában különben nem mi, vers szerinti „girhes és borzas őzek” vagyunk veszélyben, a nagyvadakat tereli puskacső elé a hajsza, illetve ne túlozzak, börtönökben alakulhat többrendbeli árnyékkormány. Még a „feddhetetlenek” is védhetetlenek. Ez sem meglepő. Magasra emelkedett az ingerküszöb, csakis túlzó, valóságferdítő, a tényeket felnagyító hírekre reagál a nagyközönség. Bennünk, újságírókban is felerősödött ez a hajlam. Már egy napfogyatkozás sem különösebb esemény. Legutóbb még odavolt mindenki, amúgy osztogatták a speciális napnéző szemüvegeket. Most meg eltelt szinte észrevétlenül. Vakulj, magyar! Vakulj, román! Ilyesmiben nincs megkülönböztetés. Tizennyolc év múlva lesz hasonló Nap-Föld-Hold állás, jelzik a szakemberek. Ha egyáltalán lesz még Föld. Napjainkban elképzelhetetlen dolgokat hozhat ennyi idő. Vagy nagyon is elképzelhetőt. Gondoljunk csak Putyinékra, jusson eszünkbe az Iszlám Állam. Vagy bármi más hasonló. Talán ezért is gyakori, hogy időnként felmelegítenek bizonyos jövőbe mutató információkat. Ilyen volt a minap az az újságcikk, amely arra hivatkozott, hogy a NASA hivatalosan is megerősítette, megtalálták a Föld ikerbolygóját. Kepler 186f-nek hívják, az elnevezésnél az adatgyűjtő űrtávcső neve volt a mérvadó. Naprendszeren kívüli égitest, exobolygó. Állítólag minden tulajdonsága megegyezik a Földével. Vagyis lakható. Hogy lakják-e, azt egyelőre nem tudhatjuk. Nem hiszem, hogy mi valaha meg is tudjuk. De megnyugtató, hogy van. Annál nyugtalanítóbb, hogy mi történik a mi öreg földgolyónkkal. Ez így túl általános. Az már sok száz embert érdekelt, hogy a mostani napfogyatkozás többfelé szuperdagályt produkált. Franciaországban például rengetegen összegyűltek, hogy megnézzék a Mont Saint Michel körül az „évszázad dagályát”. A felvételek szerint tényleg látványos volt. De a környezetünk aggasztó változásait inkább csak kuriózumként szemléljük, kevesen vannak azok, akik felelősen tesznek is valamit a Föld érdekében. Bár amikor közeleg a Föld napja, mint éppen mostanában, többet hallunk erről. A héten viszont még biztos a színházi világnapra figyelünk jobban. Ami természetesnek is tűnik. Elvégre mégiscsak biztatóbb, ha nem a folytonos szorongás, hanem a játék öröme tölti el az életünk. A Földért ráérünk aggodalmaskodni. Íme vasárnap is egy órával kevesebbet szánhatunk rá. Kezdődik a nyári időszámítás, egy órával előbbre állítjuk majd az óramutatókat. Ugye milyen egyszerű?! Játék az egész világ, ne remegjünk, ne féljünk!
