De az az igazság, hogy nem a politika késztetett most írásra, hanem az ostobaság, a felelőtlenség, a nemtörődömség több olyan példája, amiről innen-onnan frissen értesültem.
„Mondja, kérem, ez a túlsó oldal? – Nem, kérem, az ott átellenben. – Na de ilyet! Az előbb éppen onnan küldtek ide!” Régi szöveg, annál maibb a belőle kibuggyanó balga abszurditás. Jegyzetindítónak más hasonló bornírtság is kézenfekvő lett volna, elvégre hemzsegnek körös-körül az erre hajazó példák, nekem valamiért mégis ez jutott eszembe. Talán azért, mert mostanság is időszerű téma a szabad pártvándorlás és mindaz, amit politikai vonatkozásban előidézett. Van, aki hol itt, hol ott találja magát. Bánják is sokan az ezt ösztönző sürgősségi kormányrendeletet, lehet, hogy leginkább épp azok, akik kierőltették, de a kaméleon politikusok biztos nem mondanak le róla egyhamar. Amíg van rá lehetőség, oda tömörülnek, ahol még több előnyt remélhetnek a maguk számára. De az az igazság, hogy nem a politika késztetett most írásra, hanem az ostobaság, a felelőtlenség, a nemtörődömség több olyan példája, amiről innen-onnan frissen értesültem. Végső soron ezeknek is abban a politikában keresendő a forrása, amely lehetővé teszi, hogy a korlátoltság és az önös érdek minden téren eluralkodjék Romániában.
Bulváros kuriózumnak tűnhet, de jóval több annál például az, amit a legtekintélyesebbnek tekintett, de mindenképpen mérvadó országos román lapban olvastam: a készülő új bukaresti metróvonal tervezői irányt tévesztettek. Tervezéskor rosszul tartották a térképet, vagy mi, tény, hogy egyikük se kérdezte meg, ez-e a túlsó oldal, így aztán nem a Drumul Taberei lakótelep irányába rajzolták ki a földalatti útvonalát, ahova azt az építtetők szánták, hanem ellentétes irányba, a Titan negyed felé. Mire a tévedésük kiderült, az alagutat kifúrták, a munkálatok döntő hányada el is készült. Ez se lett volna túlzottan nagy baj, csakhogy abban a városrészben már van metróvonal. Párhuzamos a most épülővel. Ezzel, amelyik már annyira kész, hogy bűn lenne nem befejezni. Arra persze nincs pénz, hogy az igazit, a Tábor negyedbe tervezettet is elkészítsék. A Titánban lesz kettő egymáshoz közel, azonos útvonalon, a másik lakótelepiek még sokáig várhatnak közszállítási gondjaik megoldására. Így megy ez. Tévedni emberi dolog.
Tévedés szült egy országos körözést is. Egy tizenkét évre ítélt veszélyes bűnözőt próbálnak kézre keríteni. Egy fővárosi rendőrségi fogdából tűnt el, jó ideje nem találják. Nem szökött, elengedték. Összekeverték az iratokat, egy tévesen rá vonatkoztatott döntés alapján az elítéltet kitessékelték. Mire rájöttek a hibára, nyoma veszett. Most ő a legkeresettebb alvilági figura a mioritikus tájakon. Kolozsvár se a fogdai éberség csimborasszója. Ott egyszerre négy fogva tartott szökött meg a rendőrség falai közül a minap. Igaz, gyorsabbnak és sikeresebbnek bizonyult a begyűjtő akció, a csoport háromnegyede újra dutyiban. Kit hogy kaptak el, nem részletezem, de szórakoztató lehetett. Mint az a videó-összeállítás, amely rendkívüli romániai közúti jeleneteket rögzített és népszerűsít a Youtube-on. Látható azon részeg férjét talicskán hazatoló, szitkozódó falusi asszony, a parkoló gépkocsikat helyükről virtusból eltoló vidám galeri, a havas útra teherautóról kézzel maréknyi sót szóró „karbantartó” segédmunkás, a zuhogó esőben utat öntöző tartálykocsi, levágott és megperzselt sertést a főúton vontató VW Golf. A hangfelvétel tanúsága szerint mindenki jó hangulatban van, kivéve a zsörtölődő feleséget és a sonkának, hurkának szánt terjedelmes disznót. Ezeket látva különösebben már nem is csodálkoztam, hogy a legújabb felmérések szerint közel két évtizede nem volt ilyen bizakodó a romániai lakosság, mint most. A megkérdezettek 77 százaléka úgy véli, jó vagy nagyon jó irányba halad az ország. Ez igen! Hát akkor én minek búsuljak?! Vígan megyünk tönkre.
