Valami nagyon elromlott a romániai egészségügyben. A hangzatos sikerbeszámolók és a meghökkentően tálalt sikkasztási botrányok mögött ott van a valóság, amivel a beteg nap mint nap szembetalálja magát. S közben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a rendszerbe áramoltatott pénz elégtelensége miatt a betegellátás gerince összeroppanni látszik.
Valami nagyon elromlott a romániai egészségügyben. A hangzatos sikerbeszámolók és a meghökkentően tálalt sikkasztási botrányok mögött ott van a valóság, amivel a beteg nap mint nap szembetalálja magát. S közben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a rendszerbe áramoltatott pénz elégtelensége miatt a betegellátás gerince összeroppanni látszik. Mindez a kiszolgáltatott kisembert érinti a leginkább, aki úgy érzi, hogy élete mélypontján, amikor figyelemre, törődésre lenne szüksége, tárgyként tologatják ide-oda, sőt időnként csúfot űznek belőle. Ez derül ki azokból a megjegyzésekből, szemrehányásokból, amelyekkel egy-egy országra szóló egészségügyi esemény, újdonság bemutatását követően szembesülnie kell az újságírónak. Aki örömmel adja tovább különleges orvosi eljárások, egyedi műtétek, újonnan bevezetett vizsgáló és gyógyítási módszerek eredményét, csakhogy ezt az átlagpáciens ritkán veszi, veheti igénybe. Neki az lenne a fontos, hogy krónikus betegként is, ha változás állt be az állapotában, ha nem érzi jobban magát a felírt gyógyszerektől, időben fogadja a családorvos, s megbeszéljék a további lépéseket. Természetes igénye, hogy amikor súlyos beteg, és nem találják a pontos okot, ingyenes laboratóriumi ellátásban részesülhessen. Amit nem a hónap bizonyos napjaihoz kellene kötni, hanem évente legalább egyszer-kétszer minden betegnek a befizetett járulék alapján biztosítani kellene, a labordiagnosztikára attól kérni el a pénzt, aki túlságosan gyakran és indokolatlanul veszi igénybe.
Egyesek örömmel nyugtázzák, hogy a családorvosnál megszabott betegszám a rendelők szellősebbé válásához vezetett. Fentről lehet a szakorvosi ellátást is jól szervezettnek tekinteni, de az a beteg, aki két-három hetes időkitolódással kap időpontot a szívgyógyászhoz például, egészen más véleményen van. Annak a páciensnek az elkeseredéséről nem is beszélve, akit hordágyon visznek be a hírneves sürgősségi kórházba, s egy hét után diagnózis nélkül bocsátanak ki, mert a kórházi laboratóriumban nincs reagens bizonyos vizsgálatok elvégzésére. A szóban forgó osztályon pedig csak egy hétig tarthatják a beteget, aminek a következménye nem a „kész gyógyulás”, hanem a kétségbeesés fokozódása. A megregulázott rendszerből ezért kényszerül a sürgősségi ügyeletre a betegek tömege, akiket ott a meglévő személyzettel és felszereléssel már jó ideje nem tudnak időben ellátni, általános elégedetlenséget váltva ki a népszerű szolgálat híveiben is
A daganatos betegek gyógyszerellátása pedig időnként megszakad, ha ugyanis pontos lenne, akkor nem alakulhatott volna ki a bukaresti és az ország egyéb megyéit is érintő hangzatos receptmaffia. A letartóztatott hematológus orvosnők páciensei szerint a kormány a mundér becsületét védi a letartóztatásokkal és házkutatásokkal, mivel sokkal nagyobb vétséget követ el ő maga, amikor súlyos krónikus betegeket küld halálba, az onkológiai és egyéb gyógyszerekkel való ellátás megszakítása miatt.
