Erdélyi magyar népviseletek (46.)

A Bonyháról összegyűjtött női viseletnek négy-öt rétegét találtam meg az adatközlők beszámolóiból. Főkötőre senki sem emlékszik, csak selyemmel, géppel hímzett szőrdelin fejkendőre, amely a nők korához illően krémszínű, barna, sötétzöld, fekete volt.

Női viselet 1908-ból, Kántor Irma gyűjtése

A Bonyháról összegyűjtött női viseletnek négy-öt rétegét találtam meg az adatközlők beszámolóiból. Főkötőre senki sem emlékszik, csak selyemmel, géppel hímzett szőrdelin fejkendőre, amely a nők korához illően krémszínű, barna, sötétzöld, fekete volt. Az eredeti házi szövésű gyapoting mellévarrott volt, csak hosszú ujjal készült, hegyes gallérral, kézi csipkeszegéllyel. A karöltőt beráncolták, azon is volt horgolt csipke, s a mandzsettán is. A hasíték zájmelikkel, apró lerakásokkal, de csipkedísz nélkül készült. 1940-től jelent meg a rövid ujjú fehér gyolcsing, gumiba húzva az ujján, s csipkeszalaggal összehúzva. Már az 1900-as évektől viseltek réklit, házi gyapotszőttesből vagy bolti anyagból, szabott, hosszú ujjú, nagy galléros volt, a gallér szélén keskeny fodorral, derékban szűkítve, s a szoknyára arasznyira ráborulva. A gombolás pántját fodorral, csipkével is díszítették. Anyaga megegyezett a szoknya anyagával. Lájbit csak inghez viseltek, aminek anyagát méteráruként a boltból vették, leggyakrabban szövetből. A lányok pirosat, az asszonyok zöldet, sötétebb színeket viseltek, kemény anyagú béléssel. Bársonnyal szegték körbe, cakkosan varrva a nyakrész körül. Fűzős-kapcsos volt elöl, a lányok szalaggal fűzték össze. Gyöngyöt a magas nyakú inghez a régiek szorosan kötöttek a gallér fölé, csak piros gyökérgyöngyöt vettek a vásárból, a későbbi viselethez lelógó gyöngy jött divatba. Asszony nem viselt gyöngyöt. Az alsószoknya mindig házi gyapotszőttesből készült, s legalább kettőt vettek fel, csipkeszegéllyel, s három-négy hajtással, hogy a szoknyát kitartsa, s harangalakúvá tegye. Bőven ráncolták, s pántra varrták derékban. A legrégebbi téli szoknya háziszőttes gyapjúszövetből készült, négynyüstösen. A felvetésnél az aljára két fekete csíkot vetettek fel. Simán szőtték, gallérra varrva derékban. A leányok számára a helyi festödében pirosra festették a megfont gyapjút, de a két fekete csík a felvetőben megmaradt, s a szoknya aljára került. Az asszonyok hosszú, a XX. század elején még bokáig érő szoknyája egyszerű, szürke gyapjúból készült, fekete csíkokkal. A nyári szoknya anyaga lenge, bolti kelme volt, kartontól a szőrdelinig. A gyapjúszőttest lerakásokkal viselték, a vékonyat, nyárit ráncolva. Ebből a gyapjúszőttesből készült régen a lájbi is, de réklivel is viselték. 40 éven felül sötét szoknyát és lájbit hordtak az asszonyok. Csak az 1970-es évektől kezdtek csíkos szoknyákat szőni és varratni, ami nem az eredeti bonyhai viselet. Persze ide is begyűrűzött a magyar ruha, de nem lett általános viselet, csak szerepeltek benne. A fehér selyemszoknya, zöld kötény, fehér ing, piros párta nem népviselet.

1950-től divatba jött a gyári szövetből varratott plisszírozott szoknya; az aljától 4-5 centire rávarrt lapos zsinór díszítette a ráncos szoknyát, a lerakottat nem díszítették. A legrégebbi kötény 1900-tól az egyszerű rózsaszín, világoszöld, világoskék selyemkötény, körben bolti csipkedísszel, s elöl 3-4 hajtással, néha a két szögletén lekerekítve. A régiek ünneplőként atlaszselyem kötényt hordtak. A nők cifra bundalájbit viseltek, amelyeket Puskás János varrt meg, s Dicsőszentmártonban Bordy Gizella tanítónő rajzolt rá magyaros mintát. Hazavitték, s mindenki ő maga hímezte ki színes pamuttal fentről, a gallértól lefele a két szélén, rózsás, tulipános, leveles indákkal, s a minta az alján is körbefutott. Az 1950-es évektől terjedni kezdett az udvarhelyi mintájú fehér, hímzett gyolcs kötény, piros cérnával varrva, feketével körbeszegve. Patent-, majd flórharisnyát húztak, nyáron zoknit. A régiek cipőben, később egyesek rendelésre készített puha szárú csizmában jártak. Szövetkabátot készen vettek télire a vásárból, ez háromnegyedes, kihajtott gallérú téli holmi volt, bevont gombokkal. A hárászkendő volt az ősi viselet itt is télen.

A mai székely ruhát Kibéden varratják, piros-fekete anyagból, bársonydíszítéssel, hímzett köténnyel, ez tehát nem az eredeti ősi bonyhai viselet. Híres varrónők voltak Vass Juliska, Lajos Róza, Fábián Juliska, Fazakas Annuska. Báthory Róza szőtt is, varrt is, Dézsi Mária szoknyaanyagokat szőtt, Kántor Katalin, Baliné Dézsi Katalin varrónők is már elhunytak. Ma Fábián Margit varr női ruhákat.

Hibaigazítás: A bonyhai férfiviseletről szóló múlt heti cikkben a szűcsmesterek között Bali József neve tévesen szerepelt, a család elnézését kérjük.