Erdélyi magyar népviseletek (41.)

A hármasfalui mai székely ruha a hagyományokra épül. 1990 óta Kiss Dénes református lelkipásztor bevezette a székely ruhás konfirmálást, amely a szentistváni templomban történik a három falu konfirmandusaival virágvasárnapon.

Szent István-nap, koszorúzási ünnepély 1999-ben

A hármasfalui mai székely ruha a hagyományokra épül. 1990 óta Kiss Dénes református lelkipásztor bevezette a székely ruhás konfirmálást, amely a szentistváni templomban történik a három falu konfirmandusaival virágvasárnapon. Ezt a szép ünnepi ruhát aztán minden nagyobb ünnepen is felveszik: március 15-én, augusztus 20-án, falunapon, testvértelepülések látogatásain, s van, aki ebben vesz úrvacsorát továbbra is a református és az unitárius egyházban. A ruhák egy részét a fiatalok a családból öröklik, mások szövetik és varratják a faluban, s van, aki kölcsönkéri. A ruha a régi viselet mintájára készül, az inget kivéve, mert az már többnyire „sima”, azaz karöltős, bolti ing néha a lányoknál is. Sükösdné Nemes Erzsébet még a tavaly is szőtt: két szál piros fejtőt váltogat előre összesodort piros-fekete színűvel, s ez szép mintát ad ki fiú- és leánylájbinak s szoknyaanyagnak. Sokat varrt és szőtt a sógornője, Sükösd Klári is, aki 8 éve halt meg. Újabban Kelemen-telkéről is vásárolnak szőttes ruhaanyagot. A díszítésre az jellemző, hogy a fiúk piros lájbija gazdagabb zsinórozású, s a zsinór is vastagabb szálú. A fiúk Kovásznáról hozott abaposztó harisnyát viselnek. A leányok mind piros-fekete mintás lájbit, szoknyát viselnek, melyet a bársony- vagy selyemszegélyek között gyöngyözés díszít: fenyőágasan tűzik rá az apró fekete gyöngyöt, s köréje a hosszúkásat (szalmagyöngyöt), ezek közé pikkelyt tűznek. Ritkábban a leányok ingét a vállon darázsolják 10-12 centiméter szélesen, valamint a szoknya derekát is, de nem gyöngyözik ki a letűrést. A varrónők (a 70-80 évesek) a szüleik ruháját tekintik mintának, s így hagyományosnak tekinthető a mai ún. „székely ruha”. A kötényt hímezik, valaha tanítónők adták hozzá a mintákat. A hímzett bundalájbi kihalt, már az idősek anyja sem viselte, csak a nagyanyjuk a XX. század elején; a Torboszlóról származó Stefánné Gönczi Juliánna hímezte szépen ki a bundalájbikat, melyeket a férje varrt a nőknek, de még fényképen sem láthatók már. Utoljára Átyim Edit szőtt anyagot, aki Vármezőről került ide. Örvendetes a hagyományőrzés a faluban a viselet terén, s a lelkipásztor által szorgalmazott székely ruhás konfirmáció, amely motiválja az ünneplőként való használatát.