Gyulakuta község a Kis-Küküllő mellett fekszik, országút halad át rajta Szováta irányába. Orbán Balázs hegyes-völgyes vidékként emlegeti, amely a Partium nevet viselte, csak később csatolták a Székelyföldhöz, Udvarhelyszékhez.
Férfi kislánnyal 1952-ben (Farkas Ilona gyűjtése)
Gyulakuta község a Kis-Küküllő mellett fekszik, országút halad át rajta Szováta irányába. Orbán Balázs hegyes-völgyes vidékként emlegeti, amely a Partium nevet viselte, csak később csatolták a Székelyföldhöz, Udvarhelyszékhez. Ma Maros megyéhez tartozik. A férfiviselet hasonló a közelében levő nyárádmentihez. Az 1920-as években a férfiak csak fekete kalapot viseltek, amelynek szalagjára katonai sorozáskor a szeretőjük muskátlibokrétát tűzött. Ez a divat aztán 1945 után elmaradt. A leányok az 1950-es évek elején a Katalin-napi vagy nyári vásárokon szív alakú pogácsát kaptak a fiúktól, s cserébe karmantyút horgoltak a szeretőjüknek körben a csuklóra, színes gyapjúból, csíkokban, és díszzsebkendőt hímeztek nekik keresztszemes mintával, a mellényük felső zsebébe. Télen fekete kucsmát, nyáron szalmakalapot hordtak a férfiak. Ingük a XX. század elején kenderből készült, később vegyes kender-gyapot anyagból, s az ünneplő gyolcsból. Szabása mellévarrott, karöltő nélküli, előbb csak keskeny pánt volt a nyakán, majd az 1950-es évektől gallér. Jellegzetessége, hogy az ing vállán és csuklóján a faluban lakó hozzáértő varróasszonyok tűvel felszedték az apró ráncokat, s géppel letűzték, így szép buggyos ujjú lett a férfiing. Hasított, bebújós szabású, de nem voltak hajtások a gombolás mellett, hanem dupla visszahajtása kacskaringósan géppel volt letűzve, bármilyen anyagból (kenderből vagy gyapotból) készülhetett. A gyolcsing szabása sem változott az 1950-es évek után. A vőlegényinget fehér, keresztszemes, apró tulipános-rózsás mintával díszítették a gallérján és a mellén. A fiatalok színes, piros, zöld lájbit viseltek kacskaringós zsinórdíszítéssel, az idősebbek csak fekete háziszőttest, zsinór nélkül. Hogy később nagyobbítani, szélesíteni lehessen, hátul középen kétujjnyi pántot varrtak bele, s pecket a hát közepére, hogy azt kiengedve bővíteni lehessen. 3-4 gomb volt a lájbin, s kihajtott gallér, felső bal oldali és két oldalzseb. Ezeket Pakulár Béla helyi szabó varrta, de jöttek időnként más falvakból is szabók, akik megszálltak rokonnál, ismerősnél, s megvarrták a háziposztót. Volt fenyőágas szövésű is, de a legtöbb sima, s Kibéden fésülték hozzá a gyapjút. A harisnya színe csak fehér volt ünneplőnek, sötétebb viselőnek, kevés vékony bébizsinór díszítette, kacskaringókkal. A használt, meggyérült nadrágot hordták mezei munkára, vásárra menet. 1950-től itt is bejött divatba a priccsesnadrág, de a harisnya mellé, amit nem iktatott ki a viseletből. Az ujjas is háziszőttes, a viselő pedig firiskó. Színe fekete, szürke, házilag festve, díszítetlenül, kihajtott gallérral. Bundamellényt vettek télen alája, ha nem volt nagy hideg, csak kendervászon béléssel viselték. Csizmát hordtak télen, de a viselő bakancs volt, s a háziszandált nyárára húzták fel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
