Erdélyi képzőművészek Budapesten

Székelyföldit is mondhatnék, hiszen a két jeles alkotó, akiknek jelenleg egyéni kiállítása látható a magyar fővárosban, Csíkszeredában, illetve Sepsiszentgyörgyön él. De maradjunk a tágabb betájolásnál, hiszen több olyan csoportos tárlat is látogatható Budapesten, amelynek egyik-másik résztvevője szorosan kapcsolható Erdélyhez. Tény, hogy valahányszor az utóbbi időben ott jártam, mindig alkalmam volt valamelyik pesti vagy budai galériában földink munkáival találkozni. Ezúttal a Vigadó és a Forrás Galéria kínált ilyen lehetőséget.

Az embert kivételes szépségével minden alkalommal lenyűgöző Vigadó 5. emeletén március 24-től Vinczeffy László festészeti és szobrászati kiállítása vonzza az érdeklődőket. A sepsiszentgyörgyi művész, akiről az atyhai Kakasülő Galéria és az ottani nyári közös bemutatkozások kapcsán elég gyakran olvashattak a Múzsa barátai, Fénytörések címmel mutat be gazdag válogatást 2015 és 2017 között született műveiből. A tetszetős kis katalógus szerint 53 kompozíció, festmény és plasztika tükrözi Vinczeffy aktuális művészi törekvéseit a méreteiben is impozáns kiállítótérben. Amint a festő, szobrász mondotta, számára is különleges ajándék így együtt látni a termését, erre eddig még sohasem adódott esélye. Ottjártamkor, közvetlenül húsvét után, jó néhány látogató volt a galériában, és mindannyian elismerően nyilatkoztak a látottakról. Vegyes technikával vászonra festett képei egyaránt vallanak restaurátori ismereteire és kísérletező alkatára, nagy gonddal, már-már plasztikusan kidolgozott felületei, leegyszerűsített, metaforikus formái, különös fényeket árasztó, geometrikus alakzatai, árnyaltan visszafogott vagy élénken tiszta színei helyenként spirituális, másutt játékos erőteret alakítanak ki maguk körül. A képekre rímelve, azokkal párbeszédbe elegyedve, a mondandót, atmoszférát tovább erősítve, elnagyoltan megmunkált vagy simára csiszolt, simított eper- és diófa szobrok, organikus térplasztikák késztetik meditálásra az érdeklődőket. Nem olyan vidámak, mint Vinczeffy atyhai szoborkertjének tarka szobornépessége, de szervesen illeszkednek a felmutatott anyagba. A tárlatot a május 6-i zárásig biztos még nagyon sokan megnézik.

A Magyar Örökség díjas Márton Árpád festményei kisebb térbe zsúfolódnak, és rövidebb ideig láthatóak Budapesten, a Forrás Galériában. De ugyanolyan érdeklődésre tarthatnak számot, mintha tágasabb helyen lennének. A hivatalos megnyitó, amelyen a csíkszeredai művész munkásságát Banner Zoltán művészettörténész méltatta, április 11-én zajlott a Kárpát-haza Galéria rendezvényeként, a képeket azonban már pár nappal korábban a közönség elé tárták, akkor sikerült felmérnem az anyagot. Válogatás abból a reprezentatív festménykollekcióból, amelyet heteken át az egriek láthattak Élet-Jelek címmel az Érseki Palota Turisztikai Látogatóközpontjában. A megérdemelt siker remélhetőleg a fővárosban sem marad el. A galéria nagyobb, földszinti falfelületén a művész szűkszavú, de annál beszédesebb, markáns, drámai kompozíciói, szülőföld-metaforái kaptak helyet, olyan olaj- és olajtempera festmények, amelyek a fél évszázadot átölelő értékes életmű meghatározó munkái, különböző alkotói periódusok jellemző darabjai. Az emeleten a színekben, tematikus ölelésben derűsebb pasztellképekből mutatnak be ugyancsak színvonalas szelekciót. A kiállítás április 25-én zárul.

Márton Árpád tárlatával egy időben nyílt meg a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia székházának földszinti kiállítóterében a Kert a városban című képző- és iparművészeti kiállítás, amelynek egyik kurátora Katona Szabó Erzsébet textilművész, a Gödöllői Iparművészeti Műhely alapítója, vezetője. A Ferenczy Noémi-díjas alkotó évek óta rendez ilyen nagy visszhangot kiváltó tárlatokat, ez a mostani is a legkülönbözőbb műfajok jeles képviselőit vonultatja föl. A kert téma festőket, szobrászokat, iparművészeket, keramikusokat, fotósokat egyaránt megihletett. Katona Szabó Erzsébet nemrég Marosvásárhelyre, egykori kedves városába, a Bernády Házba is elhozta monumentális bőrkollázsait és kalligrafikus papírkollázsait. Ezúttal 27 pályatársával állít ki a Vigadóban, köztük vannak szintén textilművész édesanyja, az öt éve elhunyt Bódis Erzsébet faliszőnyegei, és a mind sikeresebb magyarországi festőművész, a baróti születésű Incze Mózes képei is. A kiállításon közönség elé került egy ritkaság, a Körösfői-Kriesch Aladár kertjéről fennmaradt fényképsorozat is a múlt század harmincas éveiből. A tárlat június 10-ig lesz nyitva.