Erdei: Meg kell próbálni!

Tovább gyűrűzik a vita az adótörvénykönyv körül. Rendkívüli ülésszakon tárgyalta volna a héten a szenátus, de végül – újabb egyeztetésekre hivatkozva – halasztottak. Mi történik pontosan? Tulajdonképpen mi a helyzet ezzel a szabályzóval? – kérdeztük Erdei Dolóczki István képviselőt, a képviselőház költségvetési, pénz- és bankügyi bizottságának tagját. 

– Induljunk el a kályhától: június végén majdnem egyhangúlag fogadta el a parlament az adótörvénykönyvet. Ezután, július hónap folyamán, augusztus elején valamilyen oknál fogva az államelnök nem hirdette ki, azzal indokolva a döntését, hogy ez a törvénykönyv instabilitást kreálhat a gazdaságban, a költségvetésben, ugyanakkor megakadályozza Romániát, hogy elérje azokat az önként vállalt célokat, amelyeket a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Bizottsággal, illetve a Világbankkal kötött különböző egyezmények alapján tűzött ki. 

– Milyen vállalásokról beszélt az elnök?

– Románia vállalta, hogy 2016-ra a költségvetési hiány -2%-os lesz. Nos, ha ezt kivetítjük az adótörvénykönyvre, amely majdnem minden adónemben csökkentést ír elő, nagy a valószínűsége annak, hogy lesznek kiesett összegek. Ez az, ami miatt aggódik az államelnök, és aggódik természetesen a Nemzeti Bank elnöke, Isărescu kormányzó úr is. 

Az én aggódásom pedig abból fakad, hogy miért nem aggódtak áprilisban, májusban és júniusban, de erre választ nem fogok kapni, és valószínűleg nem is fogjuk megtudni, mi az igazi oka ennek. Annál inkább, mert az a fura helyzet állt elő, hogy az adótörvénykönyvet nem hirdette ki, visszaküldte a parlamentbe újratárgyalásra, egy olyan levél kíséretében, amely nem mutat rá egyetlen cikkelyre sem. Ez pedig felveti annak a kérdését, hogy vagy mindent át kell tárgyalni, vagy ha nem, akkor egy, két, három, öt vagy n olyan tétele van ennek a törvénynek, amelyet az elnök kifogásol. Ugyanakkor fokozza a helyzet furcsaságát, hogy az eljárási törvénykönyvet viszont kihirdette. Mert vagy mind a kettőt vissza kellett volna küldeni, vagy mind a kettőt kihirdetni. De ez természetesen az elnök döntése volt. 

– A múlt héten részt vett egy politikai tárgyaláson, aminek a lényege az lett volna, hogy találjanak egy kompromisszumos megoldást... 

– Az lett volna a lényeg, hogy oszlassuk el azokat a kételyeket, amelyek fölmerültek azokban, akik bírálják a törvénykönyvet: hogy instabilitást okoz, nem fenntartható módon fogja a gazdaságot levezényelni, és hogy a költségvetési hiány túl nagy lesz. Nos, erre két javaslatféle született: az egyik az lett volna, hogy az értéknövekedési, azaz a hozzáadottérték-adó (TVA) értéke 24 százalékról 20 százalékra csökkenjen, ne 19-re, mégpedig 2016-ban. Tehát egy évvel lett volna elhalasztva a 19%-os héa bevezetése. Ugyanakkor szintén egyfajta megtakarítást jelentett volna a költségvetésnek az az elgondolás is, hogy a 7 eurócentes jövedéki adó vagy luxusadó – amit az üzemanyagra vetettek ki – kivezetését csak 2017. január elsejétől kezdenék meg. 

Ezt a két intézkedést javasolta az a többpárti egyezség, ami megszületett a múlt csütörtökön. Ezzel gyakorlatilag a nemzeti összterméknek a 0,5-0,6 százalékát tudták volna még behajtani pluszban, ami az elvárható költségvetési hiányt 2% köré szorította volna, és az, hogy maradt volna még egy bő százalék, megnyugtatóan hatott volna, hiszen általunk – és nemcsak általunk, hanem az Európai Unió tagállamai által vállalt kötelezettség a Maastrichti szerződés alapján is – kötelező az államháztartási hiánynak a 3% alatt való tartása. 

– Mi lett volna ennek a törvényes módja?

– Ennek a törvényes módja az lett volna, hogy megszületik a két módosító indítvány, bár nem igazán dőlt el, hogy a módosító indítványt ki fogja benyújtani, de mi ezt a javaslatot átadtuk a pártok politikai vezetőinek, mert politikai döntés kellett volna szülessen. A szenátus azonban nem tudott dönteni, ugyanis a jogi bizottság azt mondta, hogy jogilag helyénvaló, de tudomásom szerint a gazdasági és költségvetési bizottság nem fogadta el ezt a két javaslatot. Ennek következtében nem volt értelme összehívni a plénumot, és ha a szenátus nem döntött, akkor nincs törvény, amiről tárgyaljanak a képviselőházban, amelyik a döntő fórum. 

– Mi az RMDSZ álláspontja?

– Szeretném aláhúzni: az RMDSZ végig kitartott amellett, hogy a 19%-os héát visszavezessük. Emlékeztetünk, hogy 2010-ben kényszermegoldásként és időleges jelleggel egyeztünk meg abban, hogy felemeljük 19%-ról 24-re. Nekünk az a hozzáállásunk, hogy ki kell vezetni olyan adókat, mint amilyen a 7 eurócentes plusz jövedéki adó, ki kell vezetni az oszlopadó néven elhíresült, speciális épületekre kivetett nagyon durva adót. Természetesen, abban az esetben, ha a két nagy párt megegyezik valamilyen köztes megoldásban, azt elfogadjuk. De mi kitartunk amellett, amit júniusban gyakorlatilag majdnem egyhangúlag megszavaztunk a parlamentben. 

– Egyelőre stagnál a dolog. Mikorra várható előremozdulás a szenátusban?

– Jövő hétfőn alkotmányosan megkezdődik az őszi ülésszak, és valószínűleg napirendre lesz tűzve. Nyilván, először a szenátus kell döntsön, a képviselőházé a döntő szavazás, tehát kell egy szenátusi döntés ilyen vagy olyan formában. Vagy más javaslatot tesznek, vagy marad ugyanígy, de valamit kell mondjon a szenátus, és a képviselőházban fog eldőlni, hogy végül is milyen formában küldjük vissza az elnöknek. Az elnöknek ezek után kötelező módon ki kell hirdetnie abban a formában, ahogyan a második alkalommal megszületik. 

– Önnek mint szakértőnek mi a véleménye az adótörvénykönyvről? Jó vagy rossz a jelenlegi változat?

– Az az adótörvénykönyv, amely egy olyan pillanatban születik meg, amikor Románia gazdasága elkezd fejlődni, amikor Románia úgy zárta a 2014-es évet, hogy a nemzeti össztermék elérte a 2008-as szintet, akkor igenis helyénvaló, hogy könnyítsenek az adóterheken. És ez az adótörvénykönyv majdnem minden adónemen vagy csökkent, vagy kivezeti. Én nagyon jónak látom. Várják a vállalkozók is ezt a törvényt, sokat beszélgettem velük. A vállalkozók és a természetes személyek számára is nagyon jó, hogy az osztalékadó 16%-ról 5%-ra csökkenne, hiszen már maga a profit meg van adózva egyszer, aztán, amíg a cégben tartják az osztalékot, addig sem nem kamatozik, sem adót nem fizetnek, amikor pedig kiveszi a tulajdonos az osztalékot, akkor 16%-os adót nyomnak rá. Tehát ez megint egy olyan jelzés a vállalkozóknak, hogy érdemes Romániában vállalkozni. 

Ami pedig a hozzáadottérték-adót illeti, ezt a fajta adónemet mindig a végső fogyasztó fizeti meg. Nem mindegy az, hogy öt százalékkal többet fizetünk vagy kevesebbet. Első hallásra nem sok, de sok kicsi sokra megy, lásd például, hogy milyen hatása volt a héa 9%-ra való csökkentésének az élelmiszerek esetében. Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy a kereskedő nem volt hajlandó csökkenteni az árat. Persze, ez benne van a pakliban, hiszen Romániára, valljuk be, nem igazán jellemző a jogkövető magatartás, ahol lehet, ott vagy megkeresik a kiskaput, vagy megkerülik a kaput. Én azt mondom, hogy jó a törvény, meg kell próbálni.