Épített örökségünk évszázadai

Eltűnő és megmaradó műemlékeink

Eltűnt, eltüntetett, lappangó, megőrzött vagy helyreállított műemlékeink – kit ne érdekelne egy ilyen címmel ellátott előadás? Sokunkat megmozgat épített örökségünk sorsa, a mentés szakralitása, annak megóvása, ami még megmaradt. A Kemény Zsigmond Társaság legutóbbi estjén e címmel tartotta meg előadását Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, aki a múzeum tulajdonában, illetve kezelésében lévő épületek sorsát, múltját, jelenét és tervezett jövőjét ismertette, a közismert történettel bíró műemlékek ezen idősíkjait pedig oral historyval, kevésbé ismert tényekkel színesítette. 

– Mik tűntek el, illetve miket tudtunk megőrizni? Milyen indulatok vezették azokat, akik – amint lehetett – azon nyomban eltüntették a jelképeinket? Hiszen ez a folyamat mindmáig nem ért véget – mondta nyitóbeszéde során Csíky Boldizsár, a KZST elnöke, kérdésfeltevésére Soós Zoltán válaszolt.

– A műemlékvédelem a kedvenc témám, nap mint nap ezen dolgozunk a múzeum közösségével. Első körben a múzeumi munkáról szeretnék beszélni, és arról, amit az felölel. A megyei felügyelőségek kellene a műemlékeket figyeljék, de nem teszik, mert nem olyan emberek vannak kinevezve: Maros megyében például egy költő, akinek vajmi kevés köze van mindehhez. A Maros megyei műemléklista vagy régészeti lelőhelylista 15 éve nem volt frissítve, a megyei felügyelőségben nincs egyetlen szakember sem – így működik jelenleg a műemlékvédelem... A megyei múzeum kezelése 240.000 tárgyat jelent, ebből 70.000 a Természetrajzi Múzeumé, a másik több tízezres a régészetié. Soknak nincs értéke, statisztikailag használjuk őket. Több tízezernyi azonban értékes, és fontos a megőrzésük. A múzeum múltja 1893-ban kezdődik, akkor alapították Székely Iparmúzeumként. 1894-ben adják át az épületet, amelyet ma a Természetrajzi Múzeum használ és amely az első olyan épület volt Erdélyben, amelyet múzeumnak terveztek. Bernády jelentős központi kapcsolatokkal rendelkezett, felépíti az akkori hadapródiskolát, a gazdagodó polgárság, a dinamikus városvezetés európai színvonalú várost épít. A Maros Megyei Múzeum jelentős műemlékállománnyal rendelkezik: hozzánk tartozik a Toldalagi-palota, a várbeli egykori sorozóközpont, a Kultúrpalota, a Természetrajzi Múzeum, mi kezeljük a görgényszent-imrei Bornemissza-kastélyt és a mezőzáhi Ugron-kastélyt is. Mindezek mellett próbáljuk az egykori gyűjteményeket azonosítani, és számos lelőhelyet kutattunk föl. Egyik nagy projektünk az egykori római határszakasz kutatása, nemrég pedig elkezdtük a Fehéregyháza melletti lelőhelyek kutatását: állt itt ókori és középkori vár, kolostor, és itt található a ‘48-as csatatér is. Torboszlón az elásott Gábor Áron-ágyúkat keressük egy 15-20 hektáros területen. Utóbbival kapcsolatosan a levéltári kutatásaink is haladnak. Szenzációs lenne, ha megtalálnánk, mert csak egy darab maradt meg az eredeti 350-ből, annak is öntéskor elrepedt a csöve. Amikor 2006-ban átvettem a múzeumot, a tárgyak nagy része a földön, koszban hevert, nem tudtuk, hogy a leltárokkal hogy állunk, de a nagy értékű tárgyak – kisebb csodaként – mind megmaradtak. A múzeum a ‘80-as években élte a legrosszabb időszakát, akkor egy szekustiszt volt az igazgatója, aki legfontosabb tevékenységeként a magyar alkalmazottakat  – közöttük Bónis Johannát és Szabó Zoltánt – kidobta. 

Ami a múzeum épületeit illeti, a legelső erdélyi, múzeumnak épült épület az egykori Székely Iparmúzeum épülete. A felső timpanonban lévő szoborcsoport Attila hun királyt ábrázolja, most restauráljuk. Több helyen világháborús golyók ütötte lyukak vannak rajta, de a szoborcsoport nem sérült. A kronológiailag legkorábban épült épületünk a várbeli, egykori sorozóközpont. 1750 körüli katonai térképen már szerepel. Ekkor még rengeteg lakóház állt a várban, amit az osztrák katonaság alakított át katonai objektummá ugyanabban az időszakban. Felújítása 8 évig tartott, ezalatt nagyon sok részletet volt időnk föltárni, kibontani. A bal oldalán előkerült a korabeli, első városháza épülete: erre építették rá a barokk emeleti részt. 1610 körül épülhetett, reneszánsz homlokzatú. Az emeleti restauráláson előkerült egy különleges terem, amelynek sablonfestését restauráltuk, így e tiszti szalon ma helyreállítva látható. Teleki Sámuel erdélyi kancellár bútorait egy felajánlást követően sikerült megtalálnunk Marosvásárhelyen, jelenleg ebben az épületben láthatók. Az itt felállított kandalló az Afrika-kutató gróf Teleki Sámuel kastélyából származik. Az államosítás után került a múzeum udvarára, ahol ellepte a gyom és a homok, több évtized után az udvaron találtunk rá, majd restauráltattuk. Fontos számunkra a régészeti leletek begyűjtése és megmentése. Nagyernyében a tavaly egy szenzációs, több mint egykilós dák arany- és ezüstkincs került elő. Van továbbá egy középkori kincsleletünk egy marosszentgyörgyi erdőből: egy ötvösmester hagyatéka, hat olyan matrica, amely nem volt jellemző az erdélyi ötvösművészetre. Feltehetőleg egy Nyugat-Európát megjárt mester hozta haza, majd valami okból elrejtette. Több mint 600 év után került elő. 

Az elmúlt két évben a várban felállított, Braille-írással ellátott bronzmakett is elkészült. Volt csörte körülötte, de most már elcsitultak a kedélyek, az embereknek pedig nagyon tetszik.

A Toldalagi-palota felújítása is nemrég fejeződött be. A ‘80-as évekbeli betonelemeket most újra kőre cseréltük, az akkori restaurálásért felelő legendás építész, Keresztes Gyula bácsi érdeme volt, hogy a főtéri épületek arculata nem rongálódott. Az erdélyi barokkban egyedülálló módon Toldalagi egy francia építészt hívott meg, aki rokokó stílusban tervezte meg és építtette fel a palotát. Az itt működő múzeumban egy nagyjából 15.000-es gyűjtemény található, amelyből körülbelül 1000 darab még a Székely Iparmúzeum anyagából származik. 

A főtér alsó fele a Bernády korszak lenyomata, a régi Városháza a szecesszió előhírnöke. Az évtizedek alatt számos beavatkozás történt rajta, üvegablakainak egy részét, a kerámiacímereket, az országcímert eltávolították. A Kultúrpalota kicsit jobban járt ilyen szempontból. A homlokzati nagy mozaikja nem sérült, pedig rajta van az országcímer és a Mátyás-címer, a vásárhelyi címer, az alakok között pedig Bethlen Gábor – mindazon szimbólumok és történelmi alakok, mecénások, akiket Bernády György fontosnak tartott. A tervezés után, kivitelezéskor 400.000 koronáért vállalták el a felépítését, a végösszeg mintegy 2.000.000 korona lett. De Bernádynak ez esetben a pénz nem számított: a legszebb magyar szecessziós épülettel ajándékozta meg a világot, itt született meg a magyar szecesszió. Kicsit modernista, enyhén az art decóba hajló épület, mégis hagyományőrző: megépítése előtt tervezői egy évet töltöttek Erdélyben, a helyi építészetet tanulmányozva. A külső és belső tereken nem egyszerű kőfaragók, hanem művészek dolgoztak. 2008-ban kezdődött a belső terek restaurálása, 2009-ben pedig sikerült visszatenni az előcsarnokba a Ferenc József-domborművet, amelyet egy sóderhalom alá rejtettek el. Tudtunk róla, hogy létezik, Lokodi Edit akkori megyei tanácselnök pedig kemény hátteret adott a visszahelyezésnek (amely folyamat elindítója e sorok írójának lapunk hasábjain megjelent, titokban készített tényfeltáró riportja volt! – a szerk.). A Kultúrpalota üvegablakai a világ legfontosabb szecessziós alkotásainak listájához tartoznak a British Museum munkatársai szerint. Ami a képtár anyagát illeti, nemrég Kőrösfői Kriesch Aladár leszárnazottjai ajánlották fel a művész egy képét megvételre. Örvendünk, mert a gödöllői festőiskola egy szép darabja, alkotója pedig a Kultúrpalota egyik tervezője. A régi Városháza üvegablakai a múzeum kiállításában láthatók. A Ferenc Józsefet és az országcímert ábrázoló tönkrement, 2008-ban restaurálták őket (ugyancsak egy további, tényfeltáró cikkünket követően – a szerk.), jelenleg a Kultúrpalotában kiállítva láthatók. Nemrég takarítottuk ki a Természetrajzi Múzeum padlását, és nagy meglepetésként egy dobozkában elrejtve megtaláltuk a Városháza eredeti címereit is! 

A megmaradottak mellett számos eltűnt épületről is tudunk. Ezek közé tartozik a jelenlegi Bolyai iskola területén épült Szent Miklós-plébániatemplom, amelyet az 1500-as évek végén bontottak el, amikor az egész város áttért református hitre. A városfalak építésének esett áldozatul, ahogyan a várbeli ferences kolostor is, amelynek alaprajzát ismerjük. További eltűnt épületek, építmények: a szentkirályi pálos kolostor, a főtéri Karolina-oszlop, a Bodor Péter-kút, a Transzilvánia szálloda, a lutheránus templom és a második ferences kolostor; az egykori gőzfürdő, amely az 1900-as évek legelején épült és a második világháborúban sérült meg, majd elbontásra került; az egykori evangélikus templom, amit az 1950-es évek végén bontanak el; a főtéri ferences templom és a mellette lévő polgári ház, a mögötte lévő Lázár Ödön-parkkal egyetemben. A ferences templom lebontását követően kialakított Színház tér sok vélekedéssel ellentétben nem szocreál, annál sokkal szebb: inkább a korabeli francia építészet hatása érződik rajta, ugyanakkor számos helyi képzőművésznek lehetőséget adtak arra, hogy az épülő negyedekben köztéri szobrokat állítsanak föl. Ilyen volt a tér egyik jelképévé váló, Kulcsár Béla alkotta szoborcsoport is. A későbbi felújításnál a kérésünkre kirakták az egykori, főtéri ferences kolostor alaprajzát. A kolostor lebontásával kapcsolatban pedig kiderült, hogy köttetett egy szerződés a Vatikánnal: a Szabadság utcai katolikus templom ezért épült, és a torony is emiatt maradt meg, mindkettő a Vatikán feltétele volt. Alatta mindmáig ott a kripta. A főtéri Kossuth-szobrot 1918-ban döntötték le, majd összetörték és beolvasztották. A Bem-szobor bekerült a városháza udvarára, majd a harmincas években vonaton elküldték Bem szülővárosába, Tarnauba, de a szállítmány nem érkezett meg, valahol ellopták és tönkretették. Azóta is folyamatosan tűnnek el épületek, kastélyok élik a végnapjaikat, és sajnos jelenleg is átalakítják a régi polgári házakat. 

A Bornemissza- és Ugron-kastélyoknál jelenleg az állagmegóvási munkák zajlanak. Előbbit I. Rákóczi György építtette vadászkastélynak, és azon ritka, erdélyi vadászkastélyok közé tartozik, amelyek még állnak. A Bornemissza család bérbe vette az uradalmat, és katolikus főurakként kidíszítették a termeket: 1730–1740-es évekbeli világi festészetről van szó, amelyből nagyon kevés maradt meg tájainkon. Érdekességként említem, hogy a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébániatemplom eredetileg a városban egyedüli katolikusnak megmaradt Nagy Szabó Ferenc háza volt, akit annyira tiszteltek, hogy magánkápolnát engedélyeztek számára – mondta vetített képes, fotókkal, térképekkel, metszetekkel, rekonstrukciós rajzokkal, tervrajzokkal illusztrált előadásán Soós Zoltán.