Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nagyernye a hajdani Marosszék legészakibb faluja. Nevét az Ernyei nevű főúri családról kapta, mely az Árpád-házi királyok korában nagy szerepet játszott; a család István nevű tagja 1303-ban az ország nádora volt. Orbán Balázs említést tesz arról, hogy a falura a területén levő sok vízforrás, ér okán az Ernyés nevet használták, mely idővel Ernyévé alakult át. Ezúttal a nagyernyei Bálintitt-kastélyt mutatjuk be olvasóinknak.
Az ernyeiek a Nagy- előnevet megkülönböztetésként használták, mivel a koronkai völgyben létezett egy falucska, amely a Kisernye nevet viselte.
A pápai tizedjegyzék szerint 1334-ben papja, Johannes Ohannes Sac De Ernee négy régi banálist fizetett, az összegből a falu nagyságára lehet következtetni.
Nagyernye részben a Maros szintjén, részben a falu keleti oldalán lévő domboldalon épült. A magaslat lábánál vezet el a Marosvásárhelyt Szászrégennel összekötő országút. A dombon áll a 19. század elejéről származó Bálintitt-kastély, előtte terül el nagy méretű parkja a halastóval, melynek vizét egy ér táplálja. A park maradványai az egykori halastóval ma is láthatók.
Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében ír arról, hogy a tövisi báró Bálintitt család a 16. század óta honos, Tövisről került Nagyernyébe, és kastélyát minden bizonnyal a késői barokk modorában építtette.
Nagy Bálintot tartják a Bálintitt család alapítójának.
Az ő nevéből származik a Bálintitt név – ahogy azt I. Lajos király 1349. évi oklevele említi. I. Lajos itáliai táborozása alkalmával – ahol Nagy Bálint mint hadvezér volt jelen – a király Nagy Bálint nevét Bálintittra változtatta, és őt bárói rangra emelte.
Bálintitt István Lippa és Zólyom várának volt a kapitánya. A család, valószínűleg a török előretörés veszélyétől tartva, kevéssel a Telekiek előtt települt Erdélyországba.
Nagyernyét nemes faluként tartjuk számon, mert a tövisi báró Bálintitt családon kívül több nemesi család is élt itt.
Az 1800-as évek után az erdélyi kastélyok legtöbbjét – például Bonchida, Marosújvár, Abosfalva stb. – átformálták a kor ízlésének megfelelően újgótikus stílusúra. Így a nyolcszázas években a Bálintitt-kastély homlokzatai is részben újgótikus képet kaptak. Ez azonban nem volt maradandó, a későbbi átalakítások során a gótizáló zsalugáteres ablakokat, amelyeket a barokk keretes ablakok elé helyeztek, le- szedték, és más átalakításokat is végeztek. Erről regél Orbán Balázs, amikor „…b. Bálintith Józsefnek egy gyönyörű műkert közepén emelkedő gót modorú kastélyá”-ról ír.
Nem sokat tudunk a tulajdonos, Bálintitt György által tervezett kastélykert eredeti képéről. Dr. Fekete Albert Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című könyvében ír arról, hogy a park kiterjedt lehetett, aranyhalakkal betelepített tavát csónakázásra is használták, és egyes leírások szerint hattyúk úszkáltak benne.
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból – Kornis G. emléke – idézünk:
„… Nagyernyén a ház tizennyolc szobából állott. A szalon nagy és szép volt, két dór oszloppal és arcképekkel. A könyvtár körülbelül 15 ezer könyvet tartalmazott. Magyar, német, francia és angol nyelvűeket, sok régi orosz író műveit is, német fordításban. Elöl a teraszt szarvasagancsok és kitömött siketfajdok díszítették. Nyáron meg sok-sok virág. A park is gyönyörű volt, dédnagyapám tervezte. Volt benne egy nagy és egy kis csorgó, az alsó részében pedig egy nagy tó tavirózsákkal. A múlt század végén még hattyúk is úszkáltak benne…”
A család a Hédervári nemzetségből származtatja magát. A legenda által említett hadjárat után a király a vitéznek a nevét Újlakiról Bálintittra változtatta és zászlósúrrá tette, illetve nemességet kapott.
A 16. század elején egy Bálintitt Kristóf Budán tartózkodik, ahol II. Lajos udvarában erdélyi ügyekről tanácskozik, Bálintitt István Lippa és Solymos várak kapitánya volt. Először Szapolyai János híve, majd átáll I. Ferdinánd pártjára, és ezért birtokait elkobozzák.
Állítólag később a család pénzügyi nehézségekbe keveredett, és ezért nem tudta a zászlósurak kötelességének számító bandériumot kiállítani. Ezért lemondtak a zászlósúri méltóságról.
A 18. században Bálintitt György táblabíró kérvényezte ennek a méltóságnak a visszaadását.
Egy 1742-es oklevélben a méltóság megadását megtagadták, de helyette a család megkapta a bárói címet. Ezt Bálintitt György és két fia, István és Zsigmond, illetve leszármazottaik használhatták. Különben Zsigmond táblai ülnök, majd Torda vármegye főispánja lett.
A család tagjai közül kiemelkedik Bálintitt János, az erdélyi Királyi Tábla ülnöke, költő, író, akinek mindössze egy műve maradt az utókorra.
Halála évében, 1784-ben jelent meg Kodrus című drámája, amely igazából Johann Friedrich Cronegk egyik művének (Codrus, 1758) németről magyarra való fordítása.
Bálintitt József 1884-től a nyárádszeredai kerület országgyűlési képviselője lett. 1895-ben adták ki Költemények című kötetét, ahol saját versei mellett más költők verseinek magyar fordításai is megtalálhatók.
A 20. század kiemelkedő alakja volt az 1911-ben született Bálintitt Károly, aki id. br. Bálintitt Károly és báró Feilitisch Mária Olga gyerekeként született. Tanulmányait otthon végezte, majd Marosvásárhelyre került a katolikus gimnáziumba. Tanulmányait Bécsben, a Theresianumban folytatta.
A világháború idején a szovjet fronton teljesített szolgálatot, majd Ankarába került a katonai attasé helyetteseként.
A háború után, hazatérve Ernyébe, megpróbált gazdálkodni, de az államosítás után Bukarestbe és utána Budapestre távozott. Itt börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után kétkezi munkásként próbálta megkeresni a kenyerét.
1956. szeptember 1-jén feleségül vette báró Apor Évát. A forradalom leverése után következett az emigráció. A házaspár 1957-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Itt mindketten fontos tevékenységet folytattak az amerikai magyarok körében. Bálintitt Károly a New York-i Magyar Ház elnöke, az Amerikai Erdélyi Szövetség elnöke, a Magyar Cserkészszövetség Nagytanácsának tagja volt.
Ha a kor amerikai magyar sajtóját megvizsgáljuk, számtalan esemény szervezésénél találkozunk a nevükkel. Az évtizedek során a házaspár a szervezői közé tartozott a New York-i erdélyi teaesteknek, a Katolikus Liga báljának, a jogászbálnak. Báró Bálintitt Károly 2015-ben, felesége 2020-ban hunyt el. A Bálintitt házaspár fáradhatatlanul dolgozott a magyar identitás megőrzésén, és soha nem felejtette el erdélyi gyökereit.
Talán megérdemelnék, hogy Erdélyben is többször említsék a nevüket és tevékenységüket.
A család leszármazottjai ma az Egyesült Államokban élnek.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnöknek és Demján László műemlékvédő építésznek.