Épített örökségünk

Eltűnt falak a város szívében

Nagykároly Szatmárnémetitől szűk negyven kilométerre nyugat-délnyugatra, százharminc méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A település első írásos említése 1213-ból származik, Karul formában. A Kaplony nemzetség birtokolta egykor, leszármazottjuk a Károlyi család, történelmük szorosan összefonódik Nagykároly város történetével. Középkori névalakjai: Karul (1320), Karol (1385), Nagy-Károly (1428). 1264-ben már létezett, és a Kaplony nemzetségbeli Károlyi család első birtokközpontja volt. Eredeti településmagja a mai kastély és a római katolikus templom között állhatott. A Károlyi-kastély a 15-16. századi vár helyén 1794-ben, késő barokk stílusban épült. A 18. században a város népessége jelentősen megnőtt, és etnikailag is összetettebbé vált.

Emlékeztető

A Nagykárolyhoz közeli mai Kaplony faluban már 1080‐ban állt a Szent László király által alapított monostor Kopolnmonstura néven, hogy a szerzetesei az ország keleti részén terjesszék a keresztény vallást.

Az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben már egyházas hely, a 14. század elején pedig mezőváros, melynek zálogjogon ura Zebeni Péter.

Nagykároly 1346‐ban a Károlyiaktól szombatonként hetivásár tartására kapott engedélyt, 1387‐ben Zsigmond királytól ispánságot és pallosjogot kapott. Ennek dacára 1398‐ban még mindössze három utcából állt.

1482‐ben két országos vásár tartására nyert szabadalmat. Károlyi Lancz László 1482‐ben kezdte építeni várkastélyát. 1526‐ban a várból indult el a Károlyiak bandériuma a mohácsi csatába.

A Károlyi Lancz László által 1482‐ben felépített kőházat 1592‐ben Károlyi Mihály erősítette meg, amihez gróf Hardegg Ferdinánd győri főkapitány adott engedélyt, de kikötötte, hogy Károlyi a maga pénzén tartson benne őrséget, és saját szolgáival védje azt.

A kastély a török elleni végvárrendszer részét képezte

Stratégiai fekvésének és erős védműveinek köszönhetően a 17. század folyamán a nagykárolyi kastély a török elleni végvárrendszer részét képezte. Hogy ezen jellegéből adódó kihívásoknak megfeleljen, 1661 és 1666 között újabb erődítésekkel látták el, majd ezt követően saját tüzérséggel rendelkező német helyőrséget helyeztek el benne.

Több török ostromot is kiállt, az ekkor elszenvedett kisebb rombolásokat 1678‐ban kijavították.

A fejedelem által használt vendégszoba

Az e‐castellum arról tudósít, hogy miután Károlyi Sándor csatlakozott a Rákóczi-szabadságharchoz, és ezáltal várával együtt az „ellenség” oldalára állt, a német csapatokon volt a sor, hogy ostrom alá fogják. 

A vár ekkor is ellenállt, az ezt követően szükségessé vált kisebb javításokat 1708‐ra fejezték be.

Ebben az évben II. Rákóczi Ferenc több mint egy hónapot időzött a várban, tartózkodása a Károlyi család történetében kiemelt jelentőségű maradt.

A többszöri átalakítások ellenére a fejedelem által használt vendégszobát érintetlenül hagyták a 20. század elejéig.

A végvárat, majd később a kastélyt is egy hajdúkból álló helyőrség védte

A 17–18. század során a nagykárolyi vár több fontos diplomáciai találkozó színhelye is volt. Többek között itt zajlottak a szatmári béke tárgyalásai és a békeokmány aláírása 1711‐ben.

Ettől kezdve 1848‐ig a nagykárolyi várat, majd később a kastélyt is egy hajdúkból álló helyőrség védte, amelynek tagjai a környező elnéptelenedő falvaknak a városba beköltöző lakosaiból kerültek ki.

A helyőrség hetvenhét lovast és harminc gyalogost tartott állandóan fegyverben, akiknek nagy része román nemzetiségű volt.

A földesúrtól kapott gazdasági juttatásokért cserébe a helyőrség tagjainak kellett gondoskodniuk fegyverzetükről, valamint biztosítaniuk a vár védelmét és a város nyugalmát.

Megszületnek az első tervek a vár kastéllyá történő átalakítására

A háborús idők elmúltával megszülettek az első tervek a várnak, a kor elvárásainak is megfelelő, kastéllyá történő átalakításáról. A tervek kezdeményezője gróf Károlyi Antal volt, azonban a konkrét munkálatok csak halála után, 1792‐ben kezdődtek el.

Joseph Bittheuser építész tervei alapján a védművek fontosabb elemeit – a bástyákat – lerombolták, és a várat barokk kastéllyá alakították át.

Egy korabeli leírás szerint a zsindellyel fedett, négyszög alaprajzú kastélynak két szintje volt, főbejárata az északi oldalon nyílt.

A földszint húsz bolthajtásos termet foglalt magába, míg az emelet huszonegy teremből állt.

A kápolnát a kastély délkeleti sarkához toldották, míg a konyha és egyéb melléképületek a főépület déli oldalának meghosszabbításában helyezkedtek el.

A kastélytörténet emlékezetes eseményeinek egyike a királyi család tagjainak látogatása. 

1797‐ben gróf Károlyi József látta itt vendégül József nádort, majd egy évszázaddal később, 1884‐ben feleségével együtt Rudolf trónörökös töltött el itt két napot.

A barokk kastélyt a historizmus jegyében egy eklektikus épületté alakítják át

1894–1896 között, gróf Károlyi István kezdeményezésére a kastély egy újabb átalakításon esett át, e munkák során nyerte el mai formáját.

Meinig Artúr építész tervei alapján a barokk kastélyt a historizmus jegyében egy eklektikus épületté alakították át, a külső így a középkori lovagvárak mintáját követi.

A barokk kastély falainak nagy részét megtartották, sarkaihoz különböző nagyságú és méretű tornyokat toldottak, hogy az épületnek aszimmetrikus jelleget adjanak. A középkori hangulatot a kastélyt körülvevő vizesárok is erősíti.

Az átalakítás során a főbejárat a város irányába fekvő nyugati oldalra került. A barokk kastély belső udvara masszív, festett gerendákból álló mennyezetet kapott, így a vendégek fogadására alkalmas hatalmas előcsarnokká alakult át.

A kastély homlokzatain keverednek a különböző építészeti stílusok: romantika és barokk, míg a keleti homlokzaton a neogótikus stílus dominál.

A kastély parkja

A parkot már 1754‐ben említették a leírásokban „mint szép és híres udvari kert”‐et, és a leírások említik a park „teknősbékatavát” is.

A kertben ekkor velencei kőpadok, hatalmas virágtartók, a kastély egyik sarkánál pedig egy régies hangulatú velencei kút is állt.

Szirmay Antal leírásában említi a kastély parkjáról: „…az épületek nyugati oldalán anglius izlésre épített gyönyörűséges kert vagyon…”

Fái közül egy 1810‐ben ültetett platán a legidősebbnek tartott, melyet még gróf Károlyi György ültetett el hétéves korában.

A park szélén harminchárom méter magas, 1888‐ban épült romantikus stílusú víztorony áll, melynek helyén egykor híres sörház volt.

A kápolnát az ebédlőből lehetett megközelíteni

A kastély belső terét a mozaikburkolattal és márványból faragott nagy méretű kandallókkal díszített hatalmas fogadóterem uralja.

A kastély déli mellékbejáratánál elhelyezkedő nagyobb méretű terem szolgált ebédlőként, és ugyaninnen lehetett megközelíteni a kápolnát, ami ugyancsak a földszinten helyezkedett el.

A többi terem a kisegítő személyzet szobájaként, illetve raktárként működött. Az első emelet déli szárnyában voltak berendezve a család tagjai által használt szobák, míg a többi helyiséget vendégszobákként használták.

1907 után a kastélyt többé nem használják lakhelyként

Gróf Károlyi István 1907‐ben bekövetkezett halálát követően utódai nem használták többé állandó lakhelyként a kastélyt. Az 1918 őszén bekövetkezett zűrzavaros események idején a kastély bútorzatának és értéktárgyainak nagy része eltűnt.

A két világháború között, a magyar és román kormányok között létrejött megállapodás értelmében a család megkaphatta a kastélyban maradt értéktárgyakat – elsősorban a festményeket.

A kastély és a város 20. századi történelmének egyik legjelentősebb eseménye volt Ferdinánd román király és felesége, Mária királyné látogatása 1919‐ben.

1894-ben gróf Károlyi István újból átalakítja a kastélyt

1794‐ben gróf Károlyi József a régi várat lebontatta és helyébe Jospeh Bittheuser József tervei alapján építtetett új kastélyt, barokk stílusban. Az új kastély építése során lemondtak a védőrendszerről, és a belső tereket a lakók szükségleteihez alakították.

A kétszintes épület négyszög alapú, négyszintes dísztornyokkal, fedett belső udvarral és boltozatos pincével ellátott volt.

Nagyméretű fogadótermét festmények és szobrok díszítették.

Gróf Károlyi István újból átalakíttatta a kastélyt Ybl Miklós tervei alapján neogótikus‐neobarokk stílusú héttornyos, árokkal körülvett lovagvárrá, melyet széles sáncárok vett körül. Az átalakítást Meinig Artúr budapesti műépítő végezte.

Ahol egy négyesfogat is megfordulhatott

A kapualjból előszobába, és abból nagyszabású átriumba juthatunk, melyet a méretek meghagyásával a régi négyszögletes várudvarból alakítottak át. Tágasságára jellemző, hogy: „…egy négyesfogat könnyen megfordulhatott volna benne…”.

Innen vezet fel a lépcső az emeletre, és részben megmaradt az egykor nyitott boltíves folyosó is, melyből a felső szobák nyílnak. Az „átrium” egyik falán három nagy csúcsíves ablak található, mely az impozáns átriumot megvilágítja.

A márványkandalló díszítése

Mennyezetét magyaros, tulipános mintájú faburkolat díszíti. Lépcsője két vörös márványoszlopon nyugszik, a lépcső és a folyosó karfáját egymás mellé sorakozó, gondosan esztergályozott orsós lábak alkotják. Két olasz márványkandallóját a család címeréből vett oroszlánok díszítik. Padozata mozaik.

Az épület 1894 évi átalakítása után a kastély szobáinak fabútorzatát angol minta után Kinczel nevű helybeli asztalos, a lakatosmunkákat Ősz János nagykárolyi iparos készítette.

Az átépítések történetét fekete márványtábla hirdeti az épület falán, melyet még gróf Károlyi István építtetett be ide. A mai épület stílusa  eklektikus és szecessziós stílusú, értékét a 18. századi barokk elemek csak emelik.

A vár egy részében ma múzeum és könyvtár működik.

A mai rendeltetés

A két világháború közötti időszakban a kastély egy részét szanatóriummá alakították át, míg másik részében kaszinó működött.

A második világháború idején a család beleegyezésével katonai iskola működött a kastélyban, majd 1944‐ben termeiben katonai kórházat rendeztek be.

A kommunista időszakban a városi kulturális intézmények működtek itt: könyvtár, kultúrház és múzeum. A nagykárolyi Károlyi-kastély, a körülötte lévő dendrológiai park, a múzeum állandó kiállításai, a Károlyi grófok közeli kaplonyi temetkezési helye, a város építészeti emlékei, kultúrtörténeti, irodalmi hagyományai vonzzák a turistákat, így a múzeum munkatársai mindig nagy hangsúlyt fektetnek a színvonalas idegenvezetésre.

Ma a múzeum régészeti, történeti gyűjteménye közel 30 ezer, a természetrajzi gyűjtemény közel 25 ezer tárgyat ölel fel.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

1264-ből fennmaradt feljegyzésben megemlített „János de genere Kaplyon”, azaz az akkori Szatmár vármegyében letelepedő első nemzetségbeli nemesi család őse talán soha nem gondolta, hogy valamikor bő hét és félszáz esztendő múltán dicső emlékkel gondolhat rá az utókor. 

Mégis, a földrajzi öt kilométer Nagykároly és Kaplony között adja meg ennek a családnak a tündöklő ívét a felemelkedés és az elmúlás, a lét és valóság között. Ami a magyar történelemben elérhető és végigjárható küzdelem, harc, vagyonosodás, örökösödés, politika, szerelmi cselszövés és ármány, mind végigkíséri a Károlyiakat. 

Volt köztük megfélemlíthetetlen hadvezér, államférfi és karrierista politikus, mint a tábornagy Károlyi Sándor, aki Rákóczi oldaláról átválthatott a császáriak pártjára, vagy mint Károlyi Mihály, az antantbarát, saját földjét osztó, kommunista békeagitátor köztársasági elnök. 

Természetesen, a család legtöbb sarja büszke kultúraápoló és kedvelő, vagyonát és munkáját nem csak a magas szintű életmód fenntartására, mindinkább a közjó gyarapítására áldozta. 

Ennek beérett termése a gyönyörűségesen ránk maradt csodakastély. Jelenlegi múzeumi kiállításának erőssége az afrikai állatvilágnak a Pánczél család adományát képező kitömött trófeái.

A Károlyiak feledhetetlen örökségét a volt királyi Magyarország területének legmutatósabb épületegyüttesei, kultúrkincsei képezik

Mégsem hagyhatjuk megemlítés nélkül a nevükhöz kapcsolható bölcsőhelyük melletti, szintén hozzájuk köthető kaplonyi családi kriptát. 

Az eredetileg ferences templom és kolostor rendháza az 1834-es pusztító „érmelléki földrengés” után annyira tönkrement, hogy teljes átépítést kellett végezni a műemléken. 

Így alakult ki a volt barokk egység mai formája, már a bencések ott tartózkodása nélkül. Ekkortól alakították ki a harminchat réz- és érckoporsót, festett képeket, díszes szarkofágokat, családi díszruhákat tároló altemplomot. 

Ez egy család születésének és elmúlásának átkötése, az a hozomány, amelyre a Károlyiak és mai nemzetünk is mindhalálig büszke maradhat.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat szakembereink véleményezésével a következő heti lapszámunkban még kiegészítjük.