Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A gyalui reneszánsz stílusú várkastély Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre nyugatra található. Gyaluban a kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeum munkatársai ásatásokat végeztek, hogy Gelu román vajda várát megtalálják, ám nem jártak sikerrel, helyette azonban római kor előtti település nyomaira bukkantak, a csiszolt kőkorszak és a bronzkor idejében élt népesség településnyomait találták meg. A mai gyalui várkastély építését a 15. századra teszik, várnagyát 1439-ből származó dokumentum említi először. A várbirtok kezdetben a váradi, majd az erdélyi püspökséghez tartozott. 1556-ban a vár a kamara tulajdonába került.
Emlékeztető
A várkastélyt a 15. század vége felé a Kendi család birtokolja. 1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem itt végeztette ki Kendi Ferenc és Bornemissza János törökpárti főurakat.
1599-ben Vitéz Mihály vajda – több más településsel együtt – Gyalut is elpusztította. 1605-ben Bocskai István vette be a várat. 1660-ban II. Rákóczi György Szászfenes, Gyalu és Kapus között ütközött meg a törökökkel, miután bele is halt sérüléseibe.
Báthory Zsigmond az erdélyi püspökség visszaállítását követően Gyalu várát Naprágyi Demeter püspöknek adományozza. Naprágyi 1601-es száműzetését követően Kamuthi Farkas szerezte meg a várat Báthory Gábortól.
A magánbirtok
Később, 1633–1643 között, az uradalom a kincstár tulajdona lett, azonban I. Rákóczi György fejedelem (1630–1648) azt magánbirtokként kezelte, és 1643-ban Zsigmond nevű fiának zálogosította el.
Az utóbbi 1649-ben az időközben hozzá csatolt jószágokkal együtt I. Rákóczi Ferencnek, II. Rákóczi György fejedelem (1648–1660) fiának engedte át. A kolozsmonostori birtokokkal egybeolvasztott gyalui uradalom a fejedelem 1660-ban bekövetkezett haláláig a családja birtokában maradt.
I. Rákóczi György elrendeli a várkastély átalakítását
A Rákóczi család idejében a vár jelentős változáson ment át. I. Rákóczi György a középkori vár díszes fejedelmi rezidenciává való átalakítását rendelte el. A munkálatok 1638-1652 között zajlottak.
Az építkezések megkezdése előtt ennek erődítmény jellege volt, a saroktornyokkal megerősített várfalon belül az épületek nagy része a vár udvarán állott, ugyanis védelmi okokból a várfalat szabadon hagyták.
A várfalon lőrések voltak, az ablaktalan saroktornyok belsejében hadifelszerelést őriztek. Az átalakítást megelőzően a birtokosok a keleti szárny emeletén, a főkapu közelében levő lakószobát, ebédlőt, kápolnát és az „aranyosházat” használták.
Az építkezéssel kapcsolatos utasítások
I. Rákóczi György idejében ötven pontban foglalták össze a nagyszabású építkezéssel kapcsolatos utasításokat a gyalui provisor részére. Ebben szó esik a fejedelemasszony szobáiról, a padlásra vezető lépcsőről, a toronyra készítendő óráról, a boltozott szobákról, a bástyák földszinti részén építendő fegyverszobáról, az udvar, a felvonóhíd és a kapu rendbehozataláról, a vár árkának kitisztításáról, mélyítéséről és a szobák, termek díszítéséről. Ekkor építették ki a három, kör alaprajzú sarokbástyát, a homlokzati rész szobáit és a gazdasági célokra használt épületszárnyat is.
Mára feltehetően részben ez az elrendezés őrződött meg.
1706-ban a kurucok elfoglalják a várat
A vár 1660. június 7-ig Rákóczi-birtok, amikor a fejedelem a vesztett szászfenesi ütközetben kapott sebeibe Váradon belehalt.
I. Apafi Mihály a gyalui uradalmat 1662 májusában 50 ezer forintért zálogba adta Zólyomi Miklósnak, akit kis idő múlva hűtlenség vádjával Fogaras várába zártak, és birtokait elvették.
Gyalu várát 1663-ban „… tekintetes nemes Losonczy Dénesnek inscribáltá…”-k 25 ezer forintért, mely összeg később 35 ezer forintra emelkedett.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában tesz említést arról, hogy II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, 1703-ban a császáriak tartották kezükben Gyalut, melyet a fejedelem vezérei, gróf Pekry Lőrinc és gróf Mikes Mihály 1704. június 20-án eredménytelenül ostromoltak.
A kurucoknak csak 1706-ban sikerült elfoglalniuk a várat, amit a fejedelem 1707. április 25-én látogatott meg.
A kastély újra a Bánffyak birtokába kerül
Az ostromok során a vár egyes részei romba dőltek, és csak a déli szárny maradt meg lakható állapotban. Miután Gyalut Rabutin császári tábornok visszafoglalta, ismét a Bánffyak birtokába került.
A Bánffy György gróf birtokában levő várról egy 1727-ben készített leltárban így írnak:
„…Gyalai el hanyott Vár. Mely vagyon az Város mellett napnyugat felöl egy Szép prospectus Dombon: idejében igen jelens Fejedelmi lako helly volt; az közeleb sopialtatott Revolutioban hányattatott el; a Vár négy szögletű mindenik Szegletin bástya, az bástyák és az külső Falak igen elrontottak: a belső falainak három része fen álló: napkelet felöl valo részének edgy darabja omlott le, melly Vár is állott promiscue hatvan öt házakbol, az belső falán levő ablakok és ajtok kövei meg vannak: másutt is emit amott még vadnak…”.
Fej nélküli csontvázak
Amikor 1738-ban Gyalu Bánffy György gubernátor fiának, Dénesnek a birtokába került, a romokban heverő belső várat a régi alapjain építtette újjá.
A külső sáncfalat megszüntették, csak a nyugati szárny erdő felé néző része maradt meg, melynek közel három méter vastagságú fala emlékeztet az eredeti, erős várra.
Az istálló alapjainak kiásásakor, 1839-ben egy boltívet találtak, és benne egy koporsót, melyből két fej nélküli csontvázat emeltek ki, kezükön-lábukon lánccal.
Eszerint nem megfojtással, hanem lefejezéssel végezték ki 1595. szeptember 12-én Kendi Ferencet és Bornemissza Jánost.
A kastély újra gazdát cserél
Szintén a fent említett szerző közléséből tudjuk meg, hogy a Bánffy család fiúágának kihalta után a birtokot 1851-ben leányágon Komáromy Györgyné Csáky Rozália grófnő örökölte, aki a járásbíróság és az adóhivatal részére bérbe adta. A várkastélyt 1861-ben nagy tűzvész pusztította el. Romos állapotban vette meg 1874-ben Komáromy Györgynétől Rosenberg Bernát nagybirtokos, aki a második emeletet lebontatta, és a megmaradt első emeletet zsindelytetővel fedette be.
Rosenberg 1909-ben meghalt, örökösei pedig 1911-ben eladták a várkastélyt, amely a Bánffy–Barcsay család tulajdonába került, és az ő birtokában maradt egészen a második világháború végéig.
Dr. Kálmán Attila tanár, történész kiegészítése:
A várkastélyt 1911-ben a bonchidai kastély tulajdonosa, gr. Bánffy György vásárolta meg. Az azelőtti tulajdonos, Rosenberg Bernát 1909-ben hunyt el. Az épületet leányának, Katalinnak és férjének, Barcsay Tamásnak ajándékozta nászajándékként, egy szeszgyárral és gazdasággal (Barcsay és Bánffy Katalin 1904-ben kötöttek házasságot). Barcsay Tamás 1936. évi halála után fia, József és ennek felesége, Dezső Éva vezették a gazdaságot.
Ők elkezdték a kastély modernizálását, fizetővendégeket szerettek volna fogadni. Nem meglepő, ugyanis a korban még van ilyen példa Magyarországon, lásd a füzérradványi kastély, ahol a Károlyi család rendezett be egy hotelt a ’30-as években. Az államosítás után, 1972–2002 között az épületet egy fogyatékossággal élő gyermekeknek fenntartott iskolaként használták.
A restitúciós törvény révén újra a Barcsay családhoz került, Barcsay Tamás Kanadában élő történészprofesszor kapta vissza. Ő 2014-ben eladta az ingatlant. A jelenlegi tulajdonos az Erdélyi Hagyományok Alapítvány.
Az épület műemléki kutatása és helyreállítása 2014–2024 között zajlott, ez év májusától látogatható.
Tervezik a hatalmas park restaurálását. Érdemes megemlíteni, hogy a kastély területén létezett egy római castrum, amelynek csekély nyomai látszanak ma is. Feltárása fontos lenne, ugyanis ide vonzaná a római múlt után érdeklődőket is.
A templomok…
Lestyán Ferenc leírása szerint Gyalunak 1304-ben már van temploma, ugyanis ebben az évben papja, Miklós egy oklevél szerint birtokot vásárol.
1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint Mihály plébános húsz garast és két pensa dénárt fizet, 1334-ben is fizet, de az összeg nincs feltüntetve, 1335-ben tizenkét garast, 1336-ban hetven dénárt és tíz garast. 1355-ben János plébános az erdélyi püspököt képviseli a váradi káptalan előtt, 1446-ban Benedek plébános a gyalui kerület esperese.
Egy 1466. augusztus 19-én kelt oklevél arról értesít, hogy Miklós püspök (Zápolya) parochiális templomot alapít Szent Miklós püspök és vértanú tiszteletére. Ez a templom a második nemzedéket jelenti, mert az első, amelynek papja már 1304-ben szerepel, sokkal korábbi volt, és román kori alapítású.
Valószínűleg tatárjárás előtti, mert egy 1246. évi oklevél szerint a tatárjárás annyira elpusztítja, hogy a püspök kérésére IV. Béla kedvezményeket biztosít mindazok számára, akik Gyaluba óhajtanak letelepülni.
A második középkori templom sem marad meg, helyette 1827-ben építenek új templomot.
A gyalui püspöki várban kápolna volt, mely az 1437. évi parasztlázadás után épült. 1861. április 11-én tűzvész pusztította.
1520-ban egy másik, Gyalun kívül álló kápolnáról is van adat, amelynek Várday Ferenc püspök végrendeletileg ötven forintot hagyományoz 1524 körül: „sacello Beatae Virginis extra Gyalu”.
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció során református lesz. Valószínű, hogy véglegesen akkor fejeződik be az áttérés, amikor az utolsó püspök, Náprágyi Demeter itt lakott, míg 1601-ben el nem távozott Erdélyből.
A 18. században református anyaegyház, és e század elején is az. A katolikusok a legújabb korban kapnak templomot.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész és Vetési László református szórványlelkész, a romániai református egyház szórványügyi előadója a saját munkájukból és gyűjteményükből küldték el a szerzőnek.