Épített örökségünk

A Körös-völgy kulcsa – Borosjenő vára

A borosjenői várkastély sokáig Erdély legfontosabb végvárai közé tartozott, építését a 13. századra teszik. 1596 után – miután Borbély György visszahódította a törököktől – a vár védelmére lovassági és gyalogos katonákat telepítettek, akiket nemesi szabadságjogokkal ruháztak fel. 1658-ban a II. Rákóczi György ellen induló budai pasa támadása során a gyökértelen telepesek sorra megfutamodtak, a megmaradt kevés védő szabad elvonulást kapott. A fejedelem a vár feladóit, közöttük Újlaky László alispánt, Diószegi Kristóf alkapitányt és Pataki Istvánt Nagyvárad piacán kivégeztette. A vár ezután egészen 1683-ig török kézen maradt. 1849-ben Vécsey Károly tábornok serege itt rakta le a fegyverét – emléktábláját a helyi református parókia folyosóján lehet megtekinteni –, 1885 környékén pedig honvéd kaszárnyának használták.

 A dicső múltú város

Arad megyében kevés helységnek van annyira gazdag és dicső múltja, mint Borosjenőnek (románul Ineu), amelyet északon és nyugaton az Alföld, keleten az Erdélyi-szigethegység, délen pedig az Erdélyi-érchegység határol.

A rómaiak idejében a Körös-völgy kulcsának tekintették, Valens császár erődítményt, Marcus Aurelius várat építtetett ide, Hadrianus uralkodása alatt fürdőket létesítettek a területén, Probus korában pedig szőlővel ültették be vulkanikus dombját. Kr. u. 270-ben azonban a gótok kiszorították innen a rómaiakat, majd a hunok, az avarok és a szlávok uralkodtak a régió felett, így jó ideig ellenőrizhették a Körös-vidéket.

 A településre vonatkozó legrégibb ismert  írott magyar adat 1191-ből való

Márki Sándor történész szerint a helységet kezdetben Brodnak – azaz révnek – hívták, a Jenő elnevezés változatai: a Nadinew, Ienopolis, Ienopoea, Jamen és a Jenew csak a 14. században kezdtek feltűnni a dokumentumokban, a boros jelző viszont még ennél is később, a 16.-ban, vagyis az ezerötszázas években vált használatossá.

Gurzó K. Enikő a Művelődés című, Kolozsváron megjelenő folyóiratban arról ír, hogy a településre vonatkozó legrégibb ismert írott magyar adat 1191-ból való, és Imre király egyik oklevelében őrződött meg, a következő utalást pedig 1214-ben keltezték.

Az első vár vagy vármag megjelenését mégis a késői 1293-as évszámmal hozzák összefüggésbe a kutatók, mert szerintük egy ennél korábbi erődítmény létét semmi sem igazolja.

 A vár parancsnokai nem tudják megtartani a fegyelmet

A várat a törökök 1658. augusztus 28-án körülvették, majd ostrom alá vették. Vezetői, Diószegi Kristóf alkapitány és Újlaky László alispán. Fegyelmet nem tudtak tartani, az őrség szökdösni kezdett, így a létszám hamarosan háromszázötven főre olvadt. A törökök megadásra szólították fel a védőket, és miután választ nem kaptak, erősebben kezdték ágyúzni a falakat.

Az ötödik napon a védők szabad elvonulás feltétele mellett feladták a várat, és 1658. szeptember 2-án elvonultak Nagyszalontára.

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében arról ír, hogy Nagyszalontán a fejedelem a tiszteket elfogatta, Újlakyt szeptember 7-én kivégeztette, Diószegit és a melléje rendelt német hadnagyot pedig Várad piacán fejeztette le.

Csak Tury Mihálynak kegyelmezett meg, aki a vár feladását ellenezte.

Az egyik Debrecen felé menekülő porkolábot, Pataky Istvánt csak hetekkel később sikerült elfogatnia, és őt is irgalom nélkül felakasztatta, mondván:

„...Tanúljon más is! Az lenne híre, ha nem öletnők az árulókat, mi akaratunkból lett Jenő feladása. Ő miattuk romol Erdély, romlunk mi, romol e darab föld s magyar nemzet az áruló ebek miatt...”

 Evlija Cselebi leírása 1660-ból:

Jenő várának elfoglalása után két évvel, 1660-ban Evlija Cselebi is megfordult az erődítmény falai között. Ezeket jegyezte fel a várról:

„… A Körös folyó partján négyszögalakú vár; kicsiny kőbástyái vannak… mindegyikbe ezer ember fér el... Déli oldalra néző, egy kapuja van... Árkában a Körös folyó folyik... E váron belül az Újvár van. Csinos kis váracska... négyszögletén deszkatetejű, négy erős torony van, melynek falának szélessége húsz láb. E belső várnak egy nyugatra néző kapuja van. Ennek az árka is tele van folyóvízzel... A Körös folyónak jobb és bal partján egy nagy város van, melynek kerülete körülbelül négyezernyolcszáz lépés; jelenleg fejlődésnek indult palánka. Összesen nyolc bástyája és három kapuja van: a Temesvári-kapu délre, a Gyulai-kapu nyugatra, a Váradi-kapu keletre, s mind fakapu. Ennek árkát is a Körös folyó tölti meg...”

Az erődítmény végre magyar kézre kerül

A jenői várat Veterani tábornok német katonákkal 1693 áprilisában foglalta vissza, a török őrségnek szabad elvonulást adva, és csak másfél száz év múlva, az 1848-as szabadságharc idejében került e vár a magyarok kezére.

A császáriak által történt visszafoglalása után, 1849. augusztus 21-én itt tette le a fegyvert Vécsey tábornok Fjodor V. Rüdiger orosz tábornok serege előtt.

Említsük meg, hogy itt temették el az aradi vértanúk egyikét, Leiningen-Westerburg Károly tábornokot.

A ma látható átalakított, négy saroktornyos várkastélyt 1870-ben Atzél Péter főispán javíttatta meg, melyben 1900 körül még katonaság tartózkodott.

 A 16-17. századi Erdélyben az erődökkel körülvett templomokat gyakran kastélynak nevezték

Jenőnek már az államalapítást követő évszázadban, 1199-ben volt egy temploma és egy kolostora, a kora újkorban pedig jelentős erdélyi családoknak nyújtott reprezentatív életteret, többé-kevésbé védhető lakóhelyet.

Szintén a már említett szerző, Gurzó K. Enikő közléséből derül ki az is, hogy, mint mindenik várkastélynak, úgy a jenőinek a kifejlődésében is mind a késő középkori hadviselő vár, mind pedig a lakóigényeket kielégítő és gazdasági funkciót betöltő, birtokközpontnak számító udvarház szerepet játszott, írhatnánk: a kettő ötvözésének, összeolvadásának lett a végeredménye, következésképp egyfajta átmenetet jelöl.

A műszót egyébként Jókai Mórnak köszönhetjük, hisz ő alkotta meg, így eléggé fiatal, előtte nem volt használatos.

Rajtunk múlik tehát, mit nevezünk várnak, mit kastélynak és mit várkastélynak, főként, ha figyelembe vesszük, hogy az eleganciára törő barokk korban az erődített lakhelyek feladták védelmi szerepüket, és hogy a 16-17. századi Erdélyben az erődökkel körülvett templomokat gyakran kastélynak nevezték.

A mai szóhasználatunk tehát a korábbinál, a réginél sokkal szűkebb tartalmat jelöl. 

Ma már templomerődről vagy templomvárról beszélünk, a korabeli leírásokból pedig kibetűztük: néha a kastélyoknak is volt védőfaluk, a lőrésekkel ellátott kőfalgyűrűk bástyáiban pedig szuroköntők is voltak.

Előfordult, hogy a falak körül vízárkot is ástak, a bejárat védelmét pedig felvonókapu szolgálta, és a kapuközökben fegyveres őrség teljesített szolgálatot.

A kastélyok urai ekként a jobbágynép féken tartására is felkészültek, nemcsak az ellenség támadásaira.

A felsorolt, zordnak és haszontalannak minősített védelmi berendezéseket többnyire a fásító, parkosító, elkényelmesedő 18. században számolták fel, bontották le, vagy egyszerűen csak veszni hagyták.

Ezen hóbortnak a török kiűzése után Jenő is alávetette magát.

A külső védőfalnak napjainkban csupán egy bozóttal benőtt, három méter magas és húsz méter széles, ötszögű csonkja tekint szomorúan a Körösre, és úgy tűnik, szívesen mesélne annak, aki meghallgatná.

 Amiről még szólni kell

1870 körül a belső várat neoklasszicista stílusban újították fel. A második világháborút követően kisegítő iskola működött a falai között. 1970–1972-ben nagyjavításra és korszerűsítésre került sor.

1998-ban az iskolát elköltöztették, és a vár Borosjenő városának tulajdonába került.

A város anyagi források hiányában csak a minimális állagmegőrzési munkákat végeztette el. 2008–2009-ben Gyula városával együttműködve próbáltak forrásokat szerezni a vár turisztikai hasznosítása érdekében, de a pályázatot 2010 augusztusában elutasították. 

 Dr. Kálmán Attila tanár, történésznek az épület mai állapotára és helyzetére vonatkozó kiegészítése:

A várkastély történetében az Atzél család megjelenése hoz változást. A 19. század elejétől a század második feléig ők a tulajdonosok. 

Az épületet Atzél Péter 1870–72-ben Karl Hantelmann tervei szerint restauráltatta, átépíttette. Az Atzélok ezután eladták a kastélyt, amelyet ezután honvédkaszárnyaként használtak. 

A 20. század elejétől fogyatékkal élő gyermekek intézete, kisegítő iskola, árvaház működött benne. Ezek az intézmények használták az épületet 1998-ig. 

Habár a polgármesteri hivatal átvette az épületet, ezután a várat teljesen elhanyagolta. A hivatalnak 2020-ra sikerült olyan forrásokhoz jutni, amelyeknek köszönhetően végül 2022-ben elkezdődött a vár felújítása, amely 2023-ban kellett volna befejeződjön. 

A munkálatok azonban jelenleg is folytatódnak, az illetékesek szerint az épület kb. 85 százaléka készen áll. A jövőben konferenciaterek, múzeum és könyvtár várja majd az ide látogatókat.

* A dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Roşu Mária és Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből bocsátotta rendelkezésünkre.