Épített örökségünk

A vár, melynek romjait régészeti rezervátumnak nyilvánították

Bágy Székelyudvarhelytől mintegy húsz kilométerre délkeletre, a Bágyi-hegy déli lejtőjén, a Dályai-patak – vagy Dá-pataka – mellett fekszik. Közigazgatásilag Homoródszentmártonhoz tartozik. A falu melletti 856 méter magas Várhegyen 1662-ben épült fel a vár a környék hat falujának összefogásával a török és tatár támadások ellen. Ostromot nem szenvedett, valószínűleg magától omlott össze. Alapfalai is alig látszanak. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott.

A bágyi vár a környező települések őrszeme volt

A falu mellett emelkedő 856 méter magas, kopár Várhegy tetején épült a fel bágyi vár. Tetejéről betekinthető az egész környék, látszik a Fogarasi-havasok láncolata, a Hargita csúcsai és az összes környező település.

Az erődítmény a 17. század török és tatár pusztításai után hat falu egyesült erejével védelmező menedékvárnak épült Bágy, Ége, Dálya, Lókod, Patakfalva és Recsenyéd nemes embereinek támogatásával.

A vár hat bástyáját egy-egy külön falu építette, és azok menedékhelye volt. Mindegyik saját faluja irányába nézett, így onnan megfigyelhették az ellenség mozgását.

A vár a környező települések őrszeme volt a Hargita környéki várrendszer egyik tagjaként, ahonnan vész idején éjszakai tűzjelekkel üzentek, ha ellenség portyázott a Székelyföldön. 

A bágyi vár romjait régészeti rezervátumnak nyilvánították. Ezekből mára nem sok maradt, köveit a múlt században a falu házainak építésére használták. 

Következtetések 

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a sánccal övezett külső vár legnagyobb szélessége harminckét méter, hosszúsága pedig nyolcvan méter lehetett. Bejáratához az árkon át vezető fahídon lehetett eljutni, amelynek utolsó szakasza felvonóhídként működhetett.

A kaputoronytól keleti irányban vezetett a külső vár északi védőfala, és a vár keleti sarkán levő ötszög alaprajzú bástyához csatlakozott. Innen délnyugati irányban haladt tovább, a belső vár délkeleti szögletén levő kör alakú toronynál megszakadt, és csak a belső vár délnyugati sarkának bástyájától folytatódott, egészen a kaputoronyig.

Felépül a vár urának és családjának a palotája 

Keresztes leírásából derül ki, hogy az így bezárt külső vár középső részén emelkedett a közel 42 x 35 méteres, négyzet alapú belső vár, sarkain egy-egy kör alakú bástyával. 

A belső várban a szokásoknak megfelelően épülhetett fel a vár urának és családjának a palotája a háló-, étkező- és lakószobákkal, a lovagteremmel, az őrség szobáival és a gazdasági épülettel.

A belső vártól keletre és nyugatra egy-egy nagy méretű szabálytalan háromszög alakú várudvart fogtak közre a védőfalak, ahol talán istállók és egyéb épületek lehettek. Ma már mindezekből alig látható valami, csupán a föld felszínéből itt-ott kiemelkedő alapfalmaradványokból lehet következtetni az épület alakjára. 

A székely ősvár 

A bágyi várat Orbán és Kőváry is – a csíki krónikára hivatkozva – székely ősvárnak tartotta, és annak az 1060-as évek körüli birtokosáról, Sándor Istvánról és leányáról, Druzsináról egy koholt történetet mondanak el.

A kutatások azonban megállapítják, hogy a csíki székely krónika, mint azt Kelemen Lajos mondja, „... közönséges hamisítványnak bizonyult. Ma egyetlen szakember sem ül fel a sokszor ravasz, de néhol együgyű koholmánynak…”. 

Apafi Mihály fejedelem 1663-ban Radnóton kelt levele 

Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében utal arra, hogy a bágyi vár a török és tatár seregek 1658-1651 között megújuló támadásainak kivédésére épült fel a 17. században. Kelemen Lajos erre vonatkozóan közli Apafi Mihály fejedelem 1663-ban Radnóton kelt levelét:

„...Udvarhely széken Bagj (Bágy), Ege, Dallja (Dálya), Lokod, Patakfalva és Reczenied (Recsenyéd) nevű falukbéli szegény egyházi nemes emberek találának meg minket alázatos könyörgések által, hogy ennek előtte való időkben kezdvén építeni Bagj nevű hegyen egy kastélyt, melyet már jobb részént véghez is vettek volna, úgyannyéra, hogy – kitől Isten oltalmazzon – ha kívántatnék, cselédeket is beléköltöztetének…”.

A fenti oklevélből megállapítható, hogy a vár erre az időre már majdnem teljesen készen állt. Miután nem számított különösen nagy erősségnek, építését egy-két év alatt befejezték. 

A református templom 

A település ma is álló, száz négyzetméter alapterületű, gótikus stílusú, kelet–nyugat irányú templomát a 15. század végén, a 16. század elején építhették. 

A 2006-ban – a padló cseréje alkalmával – végzett ásatás bizonysága szerint a gótikus templom diadalívét az egykori Árpád-kori templom diadalívére építették. 

Ez azt is jelzi, hogy a település sokkal korábbi annál, mint ahogy nevét írásos források említik. 

A szentélyben két gótikus faragvány, az északkeleti falban egy csúcsíves keretbe foglalt, szamárhátíves szentségtartó fülke található. Az északi falban látható a befalazott sekrestyeajtó szemöldökgyámos kerete. 

A templomhajót 1804-ben – a torony építésekor – nyugati irányba meghosszabbították, így a befogadóképessége százhúsz fő lett. 

A szószékkorona 1832-ben készült. Felirata: „ISTEN HÁZA SZERETETE ÉS SZENT NEVE TISZTELETE – GERIEDEZETT A SZIVEKBEN – BÁGYI KERESZTYÉN HÍVEKBEN Mi DŐN EZEN KORONÁNAK – HOGY LEGYEN ISTEN HÁZÁNAK – ÉKESSÉGE, LÉTELT ADTAK – S EBBEN IS HIVEK MARADTAK.”

A szószékkoronához tartozó festett, faragott szószékmellvéd felirata: „BÁGYI TEK. BACZÓ LÁSZLÓ ÚR ÉS NAGY PÁL B.O. MESTER TSINÁLTATTÁK. 1836.”

Ugyanebből az időszakból származik a gazdagon festett szószékajtó is.

Az 1804-ben épített toronyban két harang van. Az 55 x 65 cm méretű, kisebbik harang felirata: „ÖNTETTE A BÁGYI EV. REF. EKLÉSIA 1887 BE SEGESVÉRI MANCHEN MIHÁLY ÁT”.

Orbán Balázs szerint a régi nagy harangot az első világháború idején vitték el. Helyette 1920-ban öntette a gyülekezet az új, felirat nélküli, csak az évszámot őrző 54 x 70 cm méretű harangot.

Jelentősebb templomjavításokat végeztek 1792–1804 között (bővítették a hajót, kialakították a mai padlószintet, új szószéket és karzatokat készítettek), 1891-ben (a falakat vonóvasakkal erősítették meg) és 1977-ben (kibővítették a férfiak bejáratát, elkészült a portikus).

A templom 2013-as felújításakor a kőművesek egy, a falba másodlagosan beépített, valószínűleg a 13. és 16. század közötti időkből származó követ találtak, melyen egy székely–magyar rovással készült felirat látható.

Legvalószínűbb olvasata: „U R B N / O R B N BNDÓ/BNDK CSNALTA”, azaz „Urbán/Orbán Bandó/Benedek csinálta”.

Szintén Kiss Gábor közléséből tudjuk meg, hogy a vár a történelemben nem játszott szerepet, hadi eseménynek nem volt színtere és ostromot sem kellett kiállnia. Pusztulásának körülményeit nem ismerjük, feltehetően magától omlottak össze a falai. Ezt segítették elő a kincskeresők rombolásai, majd birtokosai, az ábránfalvi Ugronok a még fennálló falait is lebontatták, és anyagának felhasználásával építették fel a 18. század elején Ábránfalván udvarházukat. 

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a fotókat Demján László műemlékvédő építész a gyűjteményéből küldte be szerkesztőségünkbe.