Épített örökségünk

A Szentkereszty-kereszt otthonában

A Szentkereszty-kastély Árkoson található. Árkos falu Kovászna megyében, az Árkos-patak partján. Unitárius vártemplomáról és leginkább a Szentkereszty-kastélyról ismert. A kastély helyén eredetileg egy udvarház állt, mely a Benkő családé volt. Ezt követően több tulajdonosváltáson ment keresztül. Az 1800-as évek elején Dániel Elek vásárolta meg, 1840-ben került Kálnoky György tulajdonába, aki 1844-ben halt meg. Özvegye 1847-ben házasságot kötött Szentkereszty Zsigmonddal, aki huszár főhadnagyként harcolt a szabadságharcban. Ettől kezdve a terület a Szentkereszty családé lett. A héten befejezésül még az árkosi kastélyról és az itt található unitárius templomról írunk.

Emlékeztető

A mai Szentkereszty-kastély őse egy olyan épület lehetett, amelyet először 1773-ban 

említenek az inventáriumok. A Benkő családnak 1773-ban két udvarháza volt Árkoson, ezek közül az egyik, kőből készült ház a falu alsó részében feküdt, malom is tartozott hozzá.

Gróf Kálnoky György 1840-ben vásárolta meg az árkosi birtokot Daniel Elektől, de nemsokára, 1844-ben elhunyt. Halála után özvegye, gróf Haller Anna (1816–1878) tulajdonába került a birtok. Valószínű, hogy a házaspár építtette a kastély melletti kápolnát 1840 és 1845 között, ugyanis a Szent György tiszteletére felszentelt kápolna Szent Annáról elnevezett harangját 1845-ben öntötték.

Árkos határában az Égevesze- és a Súgó-patak által közrefogott hegyfokon vár nyomai látszanak. A vár valószínűleg a falu lakóinak menedékhelye volt. A hagyomány a Pisztrángos-patak feletti gerincen több várat is feltételez: Macskavár a Macskaponk tetején, feljebb a Kisasszonyvár és a mai Kovácsmás nevű helyen a Kovácsvár állott.

Újbarokk építészeti elemek

Az újbarokk stílusban épült kétemeletes kastély keleti főhomlokzatát hatoszlopos terasz díszíti. A műemlék épület két fő részből áll, a hosszabb, tíz ablaktengelyes részt egy rövidebb keresztszárny töri át. A hosszanti szárny északi és déli homlokzatait csigavonalas oromzat zárja le, csúcsa kagylómotívumban végződik.

A keresztszárnyat hatalmas manzárdtető fedi, amelyen egy kovácsoltvas keretezésű, négyszögű terasz látható. A főhomlokzatot kihangsúlyozza a hat klasszikus oszlop által tartott terasz, az északi és a déli részen pedig kiemelkednek a nagy, újbarokk stílusú építészeti elemekben gazdag díszítések.

A kastély építésénél többek között Gabriel Máté kőfaragót – a kerti lépcsők és az ebédlő teraszának oszlopai –, egy bizonyos Wencelt – a mennyezet elkészítésénél –, valamint brassói festőket, pesti bádogosokat és asztalosokat foglalkoztattak.

1896-ban elkészültek a kastély belső munkálatai, a berendezés és az ebédlő terasza. Bordás Beáta munkájából derül ki, hogy az épület 1897-ban készülhetett el teljesen, a külseje a maihoz hasonló volt.

Az első világháborúban feldúlták és kifosztották az épületet, az értékes szőnyegek, festmények, könyvek közül sok eltűnt.

Az egykori pompás belső berendezésről csupán néhány archív felvétel és képeslap árulkodik, amelyek ismeretében valószínűsíthető egyes termek funkciója. A kastély utolsó birtokosai ifj. báró Szentkereszty Béla (1885–1944) és Elsa nevű nővére voltak. Az épület külseje jó állapotban van, a 19. századi állapotokat az épület homlokzatai, a klasszicizáló és gótizáló tendenciákat elegyítő kápolna, valamint az egykor pompás dendrológiai park maradványai őrzik.

A Szent György-sírkápolna

A kastélyt többhektáros arborétum övezi, ahol számos faritkaság található, ilyen a tulipánfa, az olajfűz és a vérbükk. A parkban csónakázásra alkalmas tó látható. A kertben működő művésztáborok résztvevői néhány, fából készült szobrot is elhelyeztek. A kastélyparkban újgótikus stílusban épült kápolna van. A Szent György-sírkápolnát, amely egykor a család temetkezési helyéül szolgált, az államosítás utáni években kifosztották.

A kastély hosszanti tömegével párhuzamosan, az attól nyugatra fekvő dombon, észak–dél irányban helyezkedik el a Szentkereszty család temetkezési helyéül szolgáló kápolna.

Az épület egyterű, téglalap alaprajzú és kosáríves szentéllyel végződik, hossza körülbelül 10,5 méter, nyolc méter széles. Kis mérete ellenére jelentős építészeti értéket képvisel, egyszerű, klasszicizáló homlokzatába korai gótizáló faajtó illeszkedik, valamint az épület oldalhomlokzatain csúcsíves ablakok sorakoznak.

Ez a korai gótizálást és klasszicizmust elegyítő építészeti tendencia nagyon kevés magyar vonatkozású épületen található meg, hasonló szellemben készült például a palkonyai katolikus templom és a budapesti ferenchalmi kápolna.

A Szentkereszty-feszület

A kápolnát többször kifosztották, így nehezen lehet eldönteni, hogy a jelenleg látható berendezési tárgyak közül melyek a 19. századi, eredeti berendezés részei. A jelenlegi berendezés legértékesebb eleme egy fából készült feszület. A szobor egyes részleteit nagyon plasztikusan munkálták meg, Krisztus testének anatómiája többnyire helyesen van ábrázolva.

A családi legenda a feszületet Szentkereszty-feszületként emlegeti, amely a család ősi fészkéből, a magyarországi Szentkereszt mezővárosból származik, tehát 1727 előtti lehet.

Az unitárius templom

Árkos központjában, a főút melletti magaslaton áll a jelenlegi formájában a 19. század első felében épült templom. Ötszög alaprajzú erődítmény övezi, déli szögletén harangtoronnyal. Délkeleti, északkeleti és északnyugati sarkán egy-egy olaszbástya alaprajzú torony emelkedik. Délnyugati szögletén négyzet alaprajzú védőtorony áll. A falu katolikus lakossága az 1560-as években tért át az unitárius hitre.

A templomot a szakirodalomban először Orbán Balázs ismertette, majd Entz Géza és Kónya Ádám foglalkozott építéstörténetével. A falu középkori temploma első formájában feltehetően a 13. század első felében épült. Ezt a 15-16. század fordulóján, talán még nagyobb valószínűséggel a 16. század első felében átépítették.

Ez a késő gótikus munkálat azonban csak a hajót érintette, a román kori épület félköríves szentélye ugyanis még 1830-ig fennmaradt.

Barabás János 1831-ből származó visszaemlékezése arra utal, hogy az átépítéskor a régi hajót nem bontották le, csupán átalakították az új, megnövekedett igényeknek megfelelően: falait megmagasítva boltozattal látták el.

A 17. század első felében, talán még Bethlen Gábor fejedelemsége idején, Árkos lakosai hatalmas építkezésbe kezdtek. A feltételezhető régi cinteremfalakat lebontva, templomukat ötszögű saroktornyos várral vették körül.

Ennek az építkezésnek a befejezését jelzi a vakolatba karcolt 1639-es és 1640-es évszám.

Az olasz rendszerű saroktornyok alapozásánál és felépítésénél bizonyára jelentős szerep jutott azoknak a székely mesterembereknek, akik Bethlen Gábor építőtelepein dolgozva az olaszbástyás típusú fejedelmi építkezések tevékeny részesei voltak.

E tekintetben különösen szembetűnő a váradi fejedelmi palota és az árkosi erődítmény alaprajza közötti hasonlóság.

A kazettás mennyezet

Valószínű, hogy a Háromszéket pusztító török-tatár csapatok 1658 nyarán, az illyefalvi, a sepsiszentgyörgyi és a gidófalvi templomkastély feldúlása idején az árkosi vártemplomot sem kímélték. 1746 körül az időközben leromlott harangtorony felső részét ácsolt szerkezettel emelték meg, majd 1767-ben átalakították.

Az 1789-es unitárius püspöki vizitáció ebben az állapotban találta a tornyot, ahol két kisebb és egy nagyobb harang volt. A hajó gótikus boltozatát még 1759-ben lebontották, és kazettás mennyezetet készítettek helyette.

Ugyancsak 1759-ben a hajó nyugati végébe festett karzat került. A karzatra egy korábban készült pulpitust állítottak a következő felirattal: Extructa in Symbolum Pietatis Sumpt(ibus) Blasii Györke Vargyasi 1693. 

Az északi oldalon kehely alakú, talapzatán orsós, mellvédjén sokszögű szószék állt. Koronájának felirata szerint 1759-ben készítették. Feltételezhetően a középkori harang anyagából 1781-ben egy nagy, 1788-ban pedig egy kisebb harangot öntöttek.

 Az 1838-as földrengéskor a harangtorony megmaradt része is leomlott

Az 1829. évi földrengéskor a templom és a délnyugati torony súlyosan megrongálódott, ami elkerülhetetlenné tette 1830-ban a lebontását. Az eseményt az akkori árkosi jegyző, Barabás János írásban is megörökítette.

1831-re már elkészült a ma is álló templom, amelynek a szószéktől nyugatra eső északi oldala a falkutatások szerint még középkori alapokon nyugszik.

A délnyugati tornyot szintén az 1830-as években javították ki, illetve építették újjá a mai formájában. Az 1838-as földrengéskor a harangtorony megmaradt része is leomlott. Újjáépítését csak 1842-ben kezdték el, Hübner Ferenc kőművespallér vezetésével.

A kilenc öl magas, ma is álló építményt 1844-re fejezték be.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Gyöngyössy János történeti grafikusnak, illusztrátornak és Keresztes Géza műépítésznek, műemlékvédő szakmérnöknek. A vártemplom jelenlegi képeit Biró Attila unitárius lelkész-esperes bocsátotta rendelkezésünkre; a fotókat Demján László műemlékvédő építész a gyűjteményéből küldte be szerkesztőségünkbe.