Egy bántóan és felháborítóan diszkriminatív intézkedés megszüntetését – amit pénteken a kormány is elfogadott – jelentette be a napokban Szabó Ödön.
Egy bántóan és felháborítóan diszkriminatív intézkedés megszüntetését – amit pénteken a kormány is elfogadott – jelentette be a napokban Szabó Ödön. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese arról számolt be, hogy az új tankönyvírási módszertan szerint a nemzetiségek számára készülő sajátos tankönyvek mellé (ábécéskönyv, kisebbségek történelme, ének-zene) ezen túl nem kell a román fordítást is csatolni. Miután az elemi osztályos tankönyvek közül nagyjából mindeniknek megvan a román változata, már nincs tétje a Ponta-kormány „ötletes” tárcavezetője által hozott miniszteri rendeletnek, amely megkövetelte a fordításokat.
A rendelettel 2014-ben Remus Pricopie rendkívül hátrányos helyzetbe hozta a kisebbségi tankönyveket kiadó cégeket, amelyeknek a közbeszerzési eljárás késedelmes kihirdetése miatt két hét alatt kellett elkészítenie magyar gyermekek számára írt tankönyveket és azok románra fordított nyomtatott és hangzó változatát is. Ez akkora munkát és költséget jelentett, hogy a kiadók többsége nem is vett részt a közbeszerzésen. Akik megtették, szembesülniük kellett egy rosszindulatú, a szakmaiság hiányában igazságtalanul eljáró bizottsággal, amelyik a versenyeztetett magyar nyelvű tankönyvek közül csak az abécéskönyvet hagyta jóvá. A magas előállítási költségek és a borítékolt sikertelenség miatt a kiadók többségének elment a kedve a magyar tankönyvek kiadásától. Időközben kiderült, hogy az elbírálók a román könyvek versengésében egy olyan kiadót részesítettek előnyben, amely azóta fennakadt az igazságszolgáltatás hálóján, és az állítólagos tankönyvmaffia egyéb visszaéléseire is fény derült.
Az elmúlt évek során tapasztalt „tankönyvmizéria” az idén a többségi tankönyvkiadást is alaposan meglegyintette, és következményeit a megváltozott tanterv szerint tanuló ötödik osztályba jutott diákok kellett viseljék. Sajnos a magyar tagozaton a téli szünidő előtt is változatlan a helyzet, a román, magyar és angol tankönyv mellett más tantárgyakból a mai napig sem kapták meg a legfontosabb segédeszközt, miközben a miniszter az egyéb oktatási segédeszközök használatát kitiltotta az iskolákból.
Szokás szerint motoszkál bennem a kisördög, hogy Liviu Pop tanügyminiszter engedékenységének a hátterében a frakcióvezető meggyőző munkája mellett az a szempont munkált, hogy az új tankönyvtörvény szerint csak a tartalmat veszi meg a szaktárca a könyvet író, szerkesztő pedagógusoktól, a kiadás a minisztérium alárendeltségébe átutalt országos tankönyvkiadó feladata lesz. Ezt pedig nem terhelik a fölösleges fordításokkal járó költségekkel. Azzal viszont mindenképpen egyet kell értenünk, hogy a szaktárca „egyértelmű rosszhiszeműséget” feltételezett a magyar tankönyvírók részéről, azt például, hogy Románia-ellenes sorokat rejtenek el az ábécéskönyvben például. Miután kiderült, hogy nem ez volt a céljuk, hasznos lenne átvizsgálni a román nyelvű tankönyveket is, hogy milyen kisebbségellenes tartalmak vannak bennük, ami kellő pedagógusi magyarázattal már kezdettől beoltja a többségi diákot a magyarellenesség mérgével, ami rányomja a bélyegét a vegyes iskolák hangulatára.
