Énlaki párhuzamok

(Folytatás október 17-i lapszámunkból)

Épített örökségvédelem

Énlaka egyik értéke, erőssége az épített örökségvédelmi program. A történelem és a sors iróniája, hogy Énlaka azért tudta az épített örökséget megőrizni, mert felkerült a

 Ceauşescu politikája által kezdeményezett falurombolási program listájára, és a ’80-as évektől nem volt szabad új épületet felhúzni. Aztán a véletlenek egybeesése is hozzájárult ehhez. A ’90-es években a csíkszeredai Albert-Homonnai Márton és Szikszai László Budapesten egyetem utáni képzésen népi épített örökségvédelemben szakosodtak. Tanáruk Román András volt, a budapesti lipótvárosi önkormányzat építészeti szakbizottságának az elnöke, a műemlék-védelemmel foglalkozó ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság akkori elnöke. A két fiatal, miután elvégezték az iskolát, diplomamunkájukban fel kellett mérjék egy falu épített örökségének leltárát. Kolumbán Gábor meghívására érkeztek Énlakára, ahol a falu 103 portájából 73-at védetté nyilvánítottak. 1996-ban a település aláírt egy megállapodást a budapest–lipótvárosi önkormányzattal, amely Torockót és Énlakát testvértelepüléssé fogadta, és azóta minden évben jelentős összeggel támogatja az építettörökség-mentést. Ennek köszönhetően támogathatták 91 ház felújítását, amelyek közül 55 esetében helyreállítási munkálatok, 12-nél teljes rehabilitáció történt, emellett sikerült a műemlék templom kerítését, az iskolaépületet és kapuját rendbe tenni, a hegykerti temető régi sírköveit megtisztítani és az ugyanott levő több mint 600 éves hársfát megszabadítani a parazitáktól. Még arra is odafigyeltek, hogy a tetőkre a hagyományosan Nagybaconban készült kézi cserép kerüljön, mint amilyen hajdanában volt. Ugyancsak egy támogatásnak köszönhetően folyamatban van az unitárius templom kazettás mennyezetének restaurálása.

Paradox helyzet – mondja Kolumbán Gábor –, hogy ma Énlaka épített öröksége jobb állapotban van, mint a közösség. Ha valaki a házak külleméről ítélné meg, hogy hogyan élnek itt az emberek, tévedésbe eshet. A településen lakók átlagéletkora több mint 65 év feletti, kevés a fiatal és a gyerek, az iskola több éve bezárta kapuit.

 

Falufejlesztési projektek

Mivel Énlaka a falurombolási program áldozata volt, a franciaországi Opération Villages Roumains program keretében egy angliai település örökbe fogadta. Azóta évente 8000 fonttal támogatják a falu különböző projektjeit. Az egyik ilyen terv a vidéki turizmus fejlesztése. Ennek előmozdítója az a Dancs Alpár, aki érettségi után egy évet dolgozott Magyarországon, majd hazatérve eldöntötte, hogy az üresen maradt régi épületeket vendégházakká alakítja. Az angolok által a falu rendelkezésére bocsátott pénzből pályázat útján vásárolta meg és újította fel az első épületet. Ma már három házban tud fogadni az elvárásoknak megfelelő körülmények között vendégeket. S látogatták már meg portáit jeles, ismert magyarországi személyiségek is. A turisztikai program részeként épült egy kilátó a római castrum helyére, és elkészült a Só útjának a kiépítési terve. Említésre méltó, hogy az idősek gondozásával megbízott Veronka néni létrehozott egy kis múzeumot, ahol népviseleti ruhák, munka- és régi népi használati eszközök vannak. Úgy indította el és gyarapítja a gyűjteményt, hogy a gondozására bízott idősebbek rábízzák fölöslegessé vált tárgyaikat, amelyeket a „tisztaszobában” helyez el. Az önkéntes alapon fenntartott múzeum ingyen látogatható, sőt a betérőt még egy pohár szilvapálinkával is megkínálja a házigazda…

Az angolok támogatásával indult be a már említett idősgondozó program, amibe bekapcsolódott a Caritas is. Két méhészt, egy gyümölcstermesztőt, egy asztalos-, egy kovács- és egy sajtműhely beindítását is támogatta a falufejlesztő egyesület. Ezenkívül évente két nemzetközi tudományos konferenciát szerveznek; eddig történelem, gazdaságtörténet, népzene és néptánc témákban értekeztek neves hazai és magyarországi szakemberek.

Igaz – teszi hozzá Kolumbán Gábor –, ezekre az énlakiak nem jönnek el, mi több, „a tanító bácsi közvetítésével közölték velem, hogy nem is nekik szól...”

 

A pre- és a posztmodern értékek találkozása

– Én az erdélyi jövő műhelyének tekintem Énlakát – mondja Kolumbán Gábor, majd kifejti elméletét. A kérdés viszont az, hogy kinek mit jelent ez a jövőkép. A kései modernizációban vagyunk évszázadok óta, ami meghatározza a létünket. Főként a rendszerváltást követően jelentek meg a posztmodern igények, de még a premodern világ értékei is befolyásolják a vidéken élők társadalmát. Amikor vidék- vagy falufejlesztésről beszélünk, fel kell tennünk a kérdést, hogy megvannak-e a megfelelő feltételek ahhoz, hogy a két „világ” közötti interakció működjön? Képes-e az adott vidék vagy falu megtanulni, elsajátítani a posztmodern kor technikáit? Mennyire tud mindehhez mentálisan alkalmazkodni? Ez a mai erdélyi társadalomban nem lehetséges teljes egészében, és nem is szükséges a helyi közösségek életformájának a megváltoztatása. A folyamatot nem kell erőltetni. Mindenki maradjon abban az életformában, ami számára a biztonság érzetét nyújtja. Ha a falusi ember lóval, szekérrel akar menni, akkor hagyni kell, mert őt az teszi boldoggá. Nem kell állandóan olyan vágyakkal kísérteni az embereket, amit soha az életben nem tudnak megvalósítani. A közösség kultúrája biztosítja az életforma-paradigmák fennmaradását. Tulajdonképpen párhuzamos világok léteznek egymás mellett. Nem az életszínvonal (a GDP-érték), hanem az életminőség a fontos, az, hogy mindenki a saját alternatív életterében miként tudja megélni a szabadságérzést. A fejlődési folyamat célja az életminőség javítása kell legyen, ami kulturálisan meghatározott folyamat. Nincs abszolút életminőség. Ezért különbözik az életszínvonal az életminőségtől. Az életszínvonalat jelzi az infrastruktúra, a szociális szolgáltatások fejlettsége; az életminőség mérvadója, hogy az emberek boldogok-e vagy sem. És ez nagyon egyénfüggő. A már említett fejlődési folyamatban a legnehezebb az egymás mellett élők életforma-paradigmája közötti kommunikáció meg-teremtése. El kell fogadnunk egymás értékeit, érzéseit, gondolkodásmódját, és akkor mindkét életforma megfér egymás mellett. Aki egyik vagy másik életformát választotta, vállalja fel alázattal és a másik iránti tisztelettel azokat az értékeket, amelyeket képvisel, és ne próbálja meggyőzni a másikat arról, hogy mi a jó, mert a boldogságérzet szubjektív.

Az a fenntartható vidékfejlesztés kulcsa, hogy miként tudjuk egyeztetni ezeket az elveket, trendeket, mennyire gyorsan zárkózunk fel a fogyasztóközpontú társadalmi igényekhez. Ezt azonban mindenkinek egyénileg kell eldöntenie, akkor, amikor arra keresi a választ, hogy számára az életben mit jelent a boldogság – állapítjuk meg közösen következtetésként, majd vendéglátónk hozzáteszi: ahhoz, hogy megérezzük a „hely szellemét”, több időt kell eltölteni Énlakán.

Megígértük: visszatérünk, mert tanulságos terepszemle volt.