Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a szilvafácska az ablakom előtt és a távolabbi orgonafa ezúttal is rengeteg zöld rüggyel díszítette föl magát a tavasz örömére. Talán korábban, mint más években, de a természet ezúttal nagyon sietett a kitavaszodással. Olyannyira, hogy a minap hallottam a tévében, egyes erdős vadvidékeken megkergültek a szarvashímek, és az őszi párzás helyett/mellett/ráadásként, most is – amikor a szeptemberi időjáráshoz hasonló melegek vannak –, bőgni kezdtek. Szarvasbőgés márciusban – erre még a legöregebb emberek sem emlékeznek a mi falunkban.
Igaz, a mi falunkban rengeteg dologra nem emlékeznek vagy nem akarnak emlékezni. A kellemetlen emlékeket persze elhessegeti az ember, a felejtés ilyenkor gyógyszer. Olvasom például, hogy az orvosi egyetem elfelejti, hogy egyetem, és most egészségügyi (nevezd akárhogy, ez a lényeg) középiskolát is befogad. Két osztályt indít ősztől, és majd az egyetemi hallgatók és a középiskolai diákok összevegyülnek, a korosztályi különbségeket eltörlik, mint azokban az óvodákban, ahol nincs elég gyerek vagy pedagógus, és a kis- és nagycsoportos együttesen van nevelve, óva kezelve. Pedig olykor az emberek közötti különbségtétel igenis fontos, nem mindig és mindenütt vagyunk egyenlőek. Pl. a 15 éves és a 23 éves más-más igényekkel lép föl, ízlésbeli különbségekről nem is szólva. Na és az sem okés, hogy ez az egyetemi lici nem indul magyar nyelven. Mert az egyenlő esélyek a Palladiumban régóta nem divatosak vagy sántítanak. (A cáfolatokat a szerkesztőség címére kérjük.)
A tanárok elfelejtik, hogy a vakáció a pihenésről szó. A gyerek is ember – bármilyen hihetetlen: pihenni vágyó egyén. Megérdemli. Nem adunk fel egy szekérderék házi feladatot szünidőre, amit úgyis az utolsó percekben kavar le a tanuló, vasárnap délután, amikor a szabadsága utolsó perceit élné. Ilyenkor a szolgálatos frász kéretlenül beszökik a lakásba, ráragad a szülőre, a gyámra is. Mindnek reszket a gyomra, a horgasinakról nem is szólva.
Elfelejti a pályázó iskola vagy tanhatóság, hogy az árlejtett győztes és közbeszerzett péksütemény ehetetlen, száraz, kemény, és történelmi patinával rendelkezik, midőn fogyasztásra kiosztatik a csemeték között, és csak akkor sikolt fel a fölöttes ellenőrző hatóság, amikor kiderült, hogy a szállító nem tartotta magát a legelemibb egészségügyi előírásokhoz sem. Nem a kifli minősége a tét, az ehetőség elhanyagolható, eleve silány a minőség, hanem a legolcsóbb ajánlat mellett döntenek, mert a törvényes előírások erre serkentenek. Nincs bátorsága a iskolának megvédeni magát, ha a drágábbat és jobbat választja.
Vagy elfelejtik az emberek, hogy néha ki lehet mutatni az örömet, a boldogságot, lehet valaki elégedett és optimista, a hervasztókat el lehet küldeni a zivatarosba. Az ún. józanság és megfontoltság olykor unalmas és kontraproduktív. Szóval, barátaim, nem csupán a panaszkodás és az elégedetlenség, a sirámok menők. Jó látni boldog embereket olykor nemcsak filmen, hanem a közvetlen közelünkben, a való életben is.
Mielőtt újabb dörgedelmek gurulnának ki a jegyzetíró tolla alól, visszahátrálok a tavaszhoz, amely rohamosan közeledik. Elmúltak mercisoros (nem Soros!) éjszakák és nappalok, jőnek a március nyolcadiki nagy ivászatok, munkahelyi dínomdánom, a nők hamarabb mehetnek haza főzni-sütni, mert jönnek a köszöntők, akárcsak a húsvétok évadjában, mert nekünk vegyes nemzetiségű vidékeken ebből kettő van évente, a karácsony sajnos csak egyszer fordul elő egy naptári évben, igaz, egy század alatt százszor, és ezek az ünnepek kitűnő alkalmak belső énünk ellazításához, öntözéses gazdálkodáshoz alkoholos serkentőkkel, tompítókkal. Egyéb népszokásokról majd a néprajzosok, folkloristák, tojáshímezők és népi regősök.
Ja, és ne felejtsünk el ablakot nyitni. Kiszellőztethetők a téli borzongások, babonák, bambulások, összeesküvésromok. Most már hosszabb ideig nyitva tartható az ajtó-ablak, és ha egy kis szerencsénk van, meghallhatjuk a szarvasbőgést, a lakásfelújítás fúrógépeinek és a padlócsiszolásnak (citlingelés) semmivel össze nem téveszthető muzsikáját, de a cinegét, rigót, varjakat garantáltan.